Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Minden év karácsonyi időszakában sokat halljuk: az ünnep igazi üzenete. A magyarázatok ellenére a karácsony igazi jelentése nem elég világos, van valami, ami nem engedi, hogy megértsük ezt a fontos üzenetet, valami, ami elvonja a figyelmet az ünnep mélységének átélésétől.

Egyeseknek a karácsony a család melegét, az együtt ünneplést jelenti. Másoknak az emberek szeretetének megtapasztalását.   Sok keresztény számára a karácsony Jézus születését jelenti. Mindezeknek, különösen a Jé­zus születésére való emlékezésnek van köze karácsonyhoz, de az ünnep igazi jelentése sokkal több, mint a családtagjainknak nyújtott szeretet, békejobb, több, mint Jézus születésnapjára emlékezni. Amikor karácsonyt ünnepeljük, hitünk egyik legfontosabb igazságát ünnepeljük – a megtestesülést. Nemcsak arra a 2000 évvel ezelőtti eseményre emlékezünk vissza, hogy Jézus megszületett Betlehemben, hanem egy sokkal nagyobb igazságot ünneplünk, azt, hogy a názáreti Jézusban Isten maga lett emberré. Sokak számára érthető és megszokott a megtestesülés szó. Tudják, ennek köze van ahhoz, hogy Jézus egyszerre Isten és ember is.

Sokaknak nem adatott meg a lehetőség, hogy végiggondolják e tanítás mélységét, rádöbbenjenek teljesebb jelentésére és azokra a következményekre, amelyek ebből a tényből származnak. A keresztények körében nagyon sok furcsa dologról lehet hallani a megtestesülés kapcsán. Elfogadott, hogy az ige testté (hússá) lett, hogy megmutassa nekünk, hogyan tudunk valóban testté (hússá) lenni. A megtestesülésnek ilyen formában való továbbadása azt üzeni: mindenkinek arra kell törekednie, hogy legyen testté (hússá), amennyire ez lehetséges. Szent Pál többször figyelmezteti a keresztényeket, hogy ők szellemi lények is. Pál apostol a keresztények szabadságát a törvény fölé helyezte, de óva intette őket, hogy a szabadság szabadossággá legyen, hogy ez ne szolgáljon ürügyül „a hús embernek”. Hús ember a televízión csüngő, luxusorientált, kívánságaiban kielégíthetetlen ember. Az extravagáns és fölösleges dolgok imádata miatt a világrend legalacsonyobb szintjéhez tartozik, mert semmi köze sincs a létrend összehasonlíthatatlanul magasabb fokán levő szellemi, lelki vágyakhoz. Ezekről mondta Kierkegaard: „…álmatagon vegetálnak, banalitásokkal foglalkoznak, és minden csillogás és pompa ellenére bensőjükben szörnyen magányosak”.

Egyes ókeresztény tanítók a görögül beszélő világban a megtestesülésről más terminusokkal szóltak, amelyek sokkal közelebb állnak ahhoz, amiről a Szentírás beszél. Azt mondták, hogy az ige testté lett – Isten ember lett – azért, hogy mi Istenné lehessünk. Ez fantasztikus kijelentés – ugyanakkor könnyen félre is érthető. Isten nem azért lett testté, hogy azt tanuljuk meg tőle, hogyan tudunk még testibbekké lenni. Isten azért lett testté, hogy még jobban hasonlóvá váljunk Istenhez. Jézus nem azért jött a világba, hogy azt mondja el nekünk, nagyon jól vagyunk, ahogy vagyunk, csak így tovább. Azért jött, hogy megváltoztasson minket, hogy olyan életet adjon, amelyet nem szerezhettünk meg magunknak.

Hogyan tesz minket a megtestesülés Istenhez hasonlóbbá? A megtestesülés nem egyszerű felhívás arra, hogy Istent utánozzuk. Az ige nem azért lett testté, hogy modell legyen számunkra az Istenhez hasonló viselkedésben. Természetesen ha olyanok akarunk lenni, mint az Isten, akkor nekünk is hozzá hasonlóan kell gyakorolnunk az egyes rá jellemző tulajdonságokat (szeretet, türelem, jóság stb.). A megtestesülés azonban sokkal több. Isten emberré lett, hogy mi Istenhez hasonlóak legyünk. Azért jött, hogy átadjon valamit, ami minket hozzá hasonlóvá tesz. Isten emberré lett, hogy mi olyanok legyünk, mint ő, hogy elhozza azt, ami korábban nem volt meg bennünk a test gyöngesége miatt. Szent Pál apostol megmagyarázza, mit jelent a megtestesülés, amikor a következőket írja a kolosszeieknek: „Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje” (Kol 2,9–10). Minden, ami Istenben van, az istenség teljessége, megtalálható Jézus Krisztusban. Mi Jézus által erre az isteni életteljességre jutottunk el. Nem úgy, hogy a Szentháromság második személyévé váltunk volna; nem is olyan formában, hogy megszereztük volna Isten mindenhatóságát vagy mindentudását. Jézus osztozik, megosztja velünk önmagát, megosztja isteni életét.

Mindezt könnyebben megérthetjük azokkal a kifejezésekkel, amelyeket az Újszövetség egy másik gondolata nyújt nekünk: Isten emberré lett Jézus Krisztusban, és a megtestesülés eredményeként Isten kiárasztotta ránk Szentlelkét, megadva az erőt ahhoz, hogy Isten életét éljük. Kiárasztotta a Szentlelket, hogy az emberek egy testté legyenek, Krisztus testévé, akik valóban úgy élnek, mint Isten maga. János apostol és evangélista ugyanezt az igazságot másképp mutatja be: „Az ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte fel a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, aki nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek” (Jn 1,9–13).

Az ige testté lett, és közöttünk élt. Az emberek nagy része azonban nem ismerte fel. Saját népének nagy része is visszautasította. Akik azonban befogadták, egy új életet kaptak, Isten gyermekeinek életét. Más módon születtek meg, nem természetes módon, hanem Isten Lelke által. Egy olyan életre születtek meg, amely egy más síkra helyezi az embert, mint a természetes élete. – Hány alkalommal hallottuk János evangéliumának ezt a bevezető részét? Hány alkalommal hallottuk, hogy Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei legyünk? Talán már olyan sokszor, hogy nincsenek is hatással ránk e szavak. Úgy tekintjük, mint ami a spirituális világban történhet meg, de nem itt, a mi világunkban, normális életünkben. Nekünk van mit tennünk bőven: előteremteni a mindennapi betevő falatot a családnak, reggel munkába menni, a karácsonyi bevásárlást lebonyolítani, az ünnepi látogatásokat megszervezni stb. Talán arra gondolunk, hogy Isten gyermekének lenni azt jelenti, hogy ezekben a napokban mindenkivel szeretetben és békességben élünk, nem bosszantjuk a gyermekeinket, jobb kapcsolatba kerülünk a munkaadóinkkal, munkatársainkkal. Könnyen leragadhat a gondolkodásunk ott, hogy Jézus csak figyelmeztetni akart: egy kicsit jobban kellene viselkedni, mint ahogy általában szoktunk.

De Jézus nem ezért jött közénk. Hanem azért, hogy elmondja: elképzelésünket meghaladóan jobbak lehetünk. Isten célja az emberré levéssel az volt, hogy átadja nekünk saját életét, hogy jobbá tegyen minket, mint amire valaha is gondolhattunk, válhattunk volna.

Amikor Isten Ádámot megteremtette, nem egy bűnös embert teremtett. Nem az volt a szándéka az ember teremtésével, hogy az emberek úgy éljenek, mint ahogy ma sokan élnek. Arra teremtette, hogy olyan életet éljen, mint az övé. Erre utal a Szentírás: az ember Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve (Ter 1,27). Az embereknek sokkal többnek kellene lenniük, mint amilyenek a legtöbben vagyunk. Jézus Isten dicsőségét akarja megosztani velünk. Meg akar dicsőíteni minket, hogy itt és most úgy nézzünk ki, mint Isten. Meg akarja újítani bennünk az isteni képet.

Karácsony nem egyszerűen Jézus születésének a megünneplése. Karácsonyt ünnepelve  nemcsak az ezelőtt 2000 évvel történtekre tekintünk vissza, hanem előre is tekintünk, arra, mi fog történni, amikor Jézus újra eljön, hogy befejezze a megtestesülés művét.

Senki nem szerezte meg magának az isteni élet teljességét. Az isteni gyermekségünk azonosságát sokféle módon megtapasztalhatjuk földi életünkben, de annak nagy részét nem birtokoljuk addig, amíg az Úr vissza nem tér ítélni élőket és holtakat. Azon a napon, amikor a mi akaratunk valóban megnyilatkozik, ahogy János apostol mondja: „olyanok leszünk, mint ő” (1Jn 3,2). Valóban megmutatkozik majd, hogy Isten fiai és leányai vagyunk, magunkon hordozzuk az ő képét és hasonlatosságát, magunkban hordozzuk az ő dicsőségét. Amikor mindennek, aminek be kellett teljesednie Jézus megtestesülése által, beteljesedik. Amikor minden, amiről Isten úgy akarja, hogy meglegyen az emberiségben, meglesz. Akkor, azon a napon kezdődik el az örökké tartó karácsony.