Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Csodák minden nap történnek velünk. Csak akarnunk kell észrevenni azokat. Ha megkérdezünk egy embert arról, hogy el tudna-e mesélni egy csodát, egy csodálatos eseményt az életéből, vajon milyen választ kapnánk? Nem kell ahhoz démonizáljunk, hogy elfogadjuk azt a ténymegállapítást, hogy bizony az emberek egy része nem kész arra, hogy csodát fogadjon be az életébe, mert monoton módon, szürkén éli a hétköznapjait. Pejoratív vonzatot kapott a hétköznapi szó. Valami unalmasat, elcsépeltet, elfásultat, fáradságosat. Ki tette ezt? Nem fontos. Mi tegyük másképp? Egy igazi keresztény soha nem lehet ilyen negatív. Az életnek értelme van. A monoton életnek aligha. Pedig annak is van, valahol… csak keresni kellene, mert Isten semmit és senkit nem teremtett hiába. Párbeszédet kell létesíteni ahhoz, hogy számunkra is világossá váljék e küldetés. Imádkozni kell, ajtót nyitni: szívünk ajtaját, hogy észrevegyük körülöttünk az élet kis örömeit is. Ne várjuk, hogy jelenéseket lássunk. A csoda ott történik meg mindig mellettünk. Ferenc pápa egyszer azt mondta: „A csodák léteznek, de szükség van az imára! Bátor imára, amely küzdő és kitartó, nem csak udariasságból elhangzó.” Ha az egész életünk egy imádság, akkor bizonyára még keresnünk sem kell. És ez az élet-csoda bizony nem csupán három napig tart. Ne féljünk hát szentjeink által is Istenhez fordulni. Az imának ereje van, általa csodák szemtanúi lehetünk. Isten így biztosít minket arról, hogy vigyáz ránk és nem hagy egyedül.

Sok mindenben felfedezhető Isten csodálatos teremtett világa: egy megcsillanó vízcseppben a folyórengeteg közepén, a faágak és levelek között kikandikáló napsugárban, egy kellemes tavaszi szellőben, de akár egy kedves emberi szóban, találkozásokban, rendkívüli gyógyulásokban, a munkában, vagy Isten szentjeinek szemében. Minden adott számunkra, még példaképeink, szentjeink is emberközelben vannak. És nyomukban csodák történnek. Gondoljunk csak nagy püspökünkre, Márton Áronra. Már élete során is csodával határos módon terelgette nyáját, és halála után is tovább segít. Adunk-e hálát e sok jóért? Mindennapjainkat hálával zárjuk? Tudunk örülni? Hiszen maga az élet is egy csoda. Kezeljük önmagunkat, de embertársainkat, világunkat is egy csoda részeként. Mindez ajándék. Hát nem csodálatra méltó, hogy Isten ennyire szeret minket? Mi mit tegyünk hálából Atyánkért? Szent Benedek nyomán maradjunk meg mindig az imádságban és a munkában. Jutalmunk az egek magaslatáig ér fel!