Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Én magam mással sokszor összemértem:

élettel életet, erővel erőt.

S annyiszor láttam törpének és torznak

magamat a másik előtt.

Láttam a másik gazdag élte fáján

kivirágozni, gyümölcsöt is hozni

végig se vágyott vágyamat.

Végig se akart akarat,

láttam, hogyan tör a másik előtt cél felé utakat.

Hagytam a vágyat: eltűnt, oda már.

Az akarást is: rég volt… tova már.

De a szívemben sajgott valami

és egy-két sóhaj mindig fölszakadt.

Megint találkoztam valakivel.

Az élete s az életem

közt titkos, észrevétlen szál húzódik.

Most egyszer újra összemérhetem.

Milyen hasonló és mennyire más.

Hogy tör a célja felé

végig se akart akarás.

Erős, fiatalosan vágyja, megéli,

mindet eléri, végig se vágyott minden vágyamat.

Az út szabad. A vágy szabad. A szárny szabad.

Igen, most összemértem magamat,

a voltom vádolója mégse lettem.

A száz lehetőségű út, mely elmaradt megettem, 

virágosan, világosan elibém szökkent úgy, ahogy megtettem.

Tövise újra szúrt. Mélysége újra megborzongatott.

Újra rámfeketült az éjjele.

Fényszomjasan kerestem a napot.

Újra a kereszthez ért és újra kétfele nyílt,

s én újra választottam.

Aztán a másik útra áttekintve

szóltam békésen és szóltam nyugodtan:

Így szép és így jó. Ez így az én utam, ki nem cserélném mással,

a könnyét kacagással és hejehujázással,

a tövisét virággal,

a szegénységét pazar gazdagsággal,

akármi kinccsel…

Krisztus rabságát, édes szabadságát, földi bilinccsel. Így szép és így jó!

Életfám tövén csalódva szisszent s elsurrant a kígyó.