Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek

• Az adventi időszak egyik lelki mestere Keresztelő Szent János. Ő a felkészülés tanítója: „Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3, 3) Mégis az idei év Advent 3. vasárnapján nem így látjuk őt, hanem mint aki elbizonytalanodik, mint akit sötétség vesz körül. De talán – jó észrevenni a Szentlélek által, aki a Szentírást sugalmazta – így ő még hitelesebb lelki mester.

• Minél nagyobb kegyelmeket akar adni az Úr, az embert annál nagyobb szenvedések, megpróbáltatások érik. Ha valami túl szép anélkül, hogy hiányérzeted lenne, akkor sürgősen vizsgáld meg magadat, nem jársz-e az önbecsapás útján.

• A megpróbáltatásokat, a szenvedéseket nem az Úr adja. Mindezek forrása a bűnre hajló ember; azon embereké, akik megszólnak, akik gúnyolódnak. Leginkább azok vesznek a szájukra s okozzák a legtöbb fájdalmat, akik korábban barátként mutatkoztak, de aztán eltávolodtak. Az emberek éppoly hamar mondanak jót, mint rosszat.

• Mindezek komoly fájdalmat okoznak, de aki egyszer felismerte a Világ Világosságát, az tudja, hogy kihez kell fordulnia tanácsért.

• És mennyire szeretjük azt, ha minket dicsérnek. Sőt a hiúság, az önelégültség oda tud vezetni, hogy nem elég a mások dicsérete, mi magunk kezdjük el dicsérni magunkat. És mennyi hazugság kerül mindebbe… Az igazán nagy emberek kevésbé tartják sokra a megszólást, éppúgy, mint a dicséreteket, amelyeknek korábban örült.

• Vannak betegségek, amelyek nagy szenvedéseket okoznak. A legnagyobb fájdalmak szétzilálják az ember belső és külső világát. Szorongás fogja el, s inkább vállalná a vértanúságot (de nem az öngyilkosságot), mint ezeket a megpróbáltatásokat.

• Semmilyen orvosság nincs az ilyen viharok ellen, csak a reménykedés az Úr irgalmában. S miután megmenekült, győzedelmeskedett a veszélyes csatában, Isten dicsérete fakad az ajkán. Miért? Mert rádöbben, hogy nem ő volt az, aki harcolt a győzelemért, hanem maga az Úr.

• Az Úr az én fényem, aki a sötétség és a halál homályában a béke útjára vezérli lépteimet!