Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Várakozás, türelem 

Adventben Jézus eljövetelét várjuk. Elsősorban Jézus első eljövetelére emlékezünk, ugyanakkor várjuk második eljövetelét. Van egy harmadik aspektus is: Jézus jön felénk nap mint nap felebarátainkon keresztül. Vagyis Isten jelen van számunkra, Isten az, aki van. Emmánuel, velünk az Isten. Mindig itt van, csak mi nem figyelünk rá. Egymásra nem tudunk figyelni, hogyan figyelhetnénk hát Istenre?

A türelmetlen világ nem tud várni, kivárni, várakozni. Mindent azonnal akar. Azt hiszi, mindent megkaphat azonnal, ha van elég pénze. A türelem rózsát terem: ez a mai ember számára nem mond sokat.

Mire szoktunk várni? Nagyon sok dolgot felsorolhatunk itt. A gyerekek várják, hogy jöjjön a vakáció. Az édesanya várja, hogy megszülessen a gyermeke, aztán várja, hogy felnőjön. Amikor felnő s kirepül a családi fészekből, a szülő várja, hogy meglátogassa. Az öregek alig várják, hogy meglátogassa őket valaki. A szülő várja, hogy jó útra térjen eltévelyedett gyermeke. A feleség várja, hogy a férje elhagyja rossz szokásait. A házastárs várja házastársát, hogy legalább karácsonyra hazajöjjön a külföldi munkából. A szülők várják külföldön élő gyerekeik hazalátogatását, hazajövetelét. Türelmesen imádkozunk, hogy mindezek teljesüljenek, reméljük, Isten meghallgatja imánkat, mint ahogy tizennyolc évnyi imádság után meghallgatta Szent Mónika imáját Szent Ágostonért.

Mit várok én személyesen ebben az adventben? Minél többen jöjjenek roráté szentmisékre és adventi gyertyagyújtásokra, minél többen fogadják be a szent családot, tapasztalják meg, hogy sok minden mellett nagyon fontos a lelki előkészület karácsonyra. Legyenek nyitottabbak az emberek, tudjanak egymásnak és maguknak megbocsátani, forduljanak egymás felé, engedjék, hogy szeresse őket Isten, nézzenek újra egymás szemébe örömmel és szeretettel, bocsássanak meg egymásnak. Szeretnék türelmesen várni a megtérő bűnösre, ahogy a tékozló fiú atyja tette. A gyerekek ne csak a hittanórán, a szentmisén is legyenek ott. A templom ne csak karácsonykor legyen tele, hanem minden vasárnap. Mindez csak úgy lehetséges, ha engedjük, hogy Jézus megszülessen a szívünkben. Ha az ember megnyitja a szívét és türelmesen várakozik az Úrra, akkor ő jön nagy hatalommal, s jelenléte megtermi gyümölcsét. Ezt tapasztaltam a már eltelt néhány adventi napban: imameghallgatás, megtérések, szentgyónások, békés, örömteli, közösségépítő együttlétek, együttműködés, összetartás. Mégis mi az, ami akadályozhatja, hogy Jézus beköltözzön a szívekbe? A világ zaja, csillogása, ragyogása, türelmetlensége, békétlensége. Nem kell elzárkóznunk a világtól, hanem embertársaink tekintetében fedezhetjük fel a nap nap után felénk jövő Jézust. Odafordulunk türelemmel, megértéssel, érdeklődéssel, őszinte szeretettel. Ezt csak úgy lehet, ha az oltáriszentségben is felfedezzük őt, s állandó vágyakozással szívünkbe fogadjuk a szentáldozásban.

Isten türelmesen várja gyermekeit, hogy visszatérjenek az atyai házba. Várakozzunk türelmesen Jézus eljövetelére. Ez a várakozás ne passzív, hanem inkább aktív várakozás legyen, állandó készenlét, éber figyelés a mindig jelen lévő, köztünk lévő Istenre. Adja meg az Isten mindannyiunk számára, hogy ebben az adventben tudjunk egymásra figyelni, jelen tudjunk lenni egymásnak. Ne érezze senki egyedül magát, rajtunk keresztül tapasztalja meg Isten jelenlétét a világban. Tudjunk örülni egymásnak. Életünk nagy adventje az örök életre való előkészület. Ez a mostani advent legyen türelmes várakozás Jézusra, állandó készenlétben, hogy majd Krisztus második eljövetele ne érjen bennünket váratlanul.