Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

A Niagara-vízesés

Egy viccel kezdeném ezt az összeállítást: egy hazugságversenyen valaki azt hazudta, hogy felúszott a Niagara-vízesésen. Mindenki azt hitte, hogy ő nyerte meg a versenyt, de az ellenfele meg azt hazudta: „Igaz, én láttam.” Így ő nyerte a versenyt. Komolyra fordítva a szót, a Niagara-vízesés két hatalmas ágból és egy kisebb zuhatagból áll. A nagyobbik zuhatag Kanada területén található, míg a valamivel karcsúbb az AEÁ oldalán zuhog a mélybe. Szintén itt található a Menyasszonyi fátyol zuhatag is (nem összetévesztendő a Kolozs megyei havasrekettyei, azaz răchiţelei Menyasszonyi fátyol vízeséssel). Az amerikai oldalon New York államot találjuk, ám ez az állam nem azonos New York városával. Ez Észak-Amerika legnagyobb vízhozamú vízesése. A Niagara-vízesés körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén keletkezett. A mai Egyesült Államok és Kanada határán az akkori gleccserek elolvadásakor alakultak ki a Nagy-tavak, amely tóvidék északon a Felső-tóval kezdődik, ez bolygónk legnagyobb édesvizű tava, és területe hozzávetőlegesen akkora, mint Erdély. A Niagara folyó 500 évvel ezelőtt még egy lakatlan vadonon keresztül folyt, ma viszont már a vízesés két város között dübörög a mélységbe. Talán nem meglepő, hogy a kanadai város neve Niagara Falls. Viszont amikor átlépjük az amerikai határt, akkor ugyanoda érkezünk, ahonnan elindultunk, vagyis vissza Niagara Fallsba. Ez azért lehetséges, mert az amerikai városnak is pontosan az a neve, mint a kanadainak. A Szabadság-szobor felállításáig, 1886-ig a Niagara-vízesés számított az AEÁ első számú jelképének.

A Niagara szó őse, az Onguiaahra, az irokéz indiánoktól származik. Jelentése: ’szoros’, mások szerint ’mennydörgő víz’. Észak-Amerikában hatalmas tavak fekszenek az amerikai–kanadai határvidéken. Ezek egyike az Erie-tó, amely táplálja a vízesést. Ha szemben állunk a Niagara-vízeséssel, akkor balra látjuk az amerikai oldalt, míg jobbra van a vízesés kanadai zuhataga. A folyam két ága a Kecske-sziget miatt válik szét. A kanadai zuhatagot alakja miatt Patkó-zuhatagnak nevezik, kb. 52 méter, míg az amerikai zuhatag kb. 21 méter magas. Többen is próbáltak már leugrani a vízesésbe. Először Sam Patchnek sikerült, aki a Kecske-szigetről ugrott le a zuhatagba, és túlélte. Annie Edson Taylor, egy 63 éves tanárnő hordóba ült, és így vetette magát a mélybe 1901-ben. Annie kezdetnek egy macskával tesztelte a hordót. A macska túlélte… ő nem. A kötéltáncosok számára is kedvelt hely a vízesés. Az első sikeres átkelés 1859-ben volt. Robert Overacker 1995-ben jet skivel és ejtőernyővel próbált lejutni a vízesésen, sajnos nem élte túl. A Niagara azonban közel sem a világ legmagasabb vízesése, az ugyanis Venezuelában található: az Angel-vízesés a maga 979 méterével.

A Niagara-vízesés erejét 1905 óta nagy teljesítményű vízierőművek használják fel áramtermelésre. Ehhez persze el kell vezetni a víz egy részét. A környékbeliek tudják, hogy az idegenforgalom jövedelmezőbb, mint az áram eladása. Ezért nappal kevesebb vizet vesznek ki a folyóból, viszont éjszaka vagy télen, amikor nincsenek ott a turisták, annál többet. Ezzel a környezetvédők is egyetértenek, mert amióta kevesebb víz áramlik keresztül a folyó medrén, nem kopik olyan gyorsan a vízesés pereme. 1906 előtt a Niagara-vízesés évente két métert kopott. A vízierőműveknek köszönhetően a vízesés ma már csak 35 cm-t kopik évente.

Egy érdekes adat: 1969-ben elzárták a vízesés amerikai oldalát, így egy ideig száraz maradt az amerikai oldal.
A szakemberek azt akarták megnézni, hogy milyen állapotban vannak a vízesés sziklái. Eredetileg még a lehullott sziklatörmeléket is el akarták hordani, de ez nagyon sok pénzbe került volna. Annak dacára, hogy hideg éghajlati viszonyok uralkodnak, a vízesés nem tud befagyni, a víz folyamatosan és iszonyú erővel özönlik lefelé. Ugyanakkor a zuhogó víz miatti pára egy vastag, akár 15 méter vastagságú jégréteget tud létrehozni, ha eléggé hideg van. Ilyenkor egy összefüggő jéghíd alakul ki a vízesés alján, ami akár több kilométer hosszan halad lefelé a folyón. Egy alkalommal, 1848. március 28-án valóban megállt a vízesés, mivel a tetején összegyűlt jég eltorlaszolta a víz útját. Az amerikai oldal 363 méter széles, a kanadai nagyobb, 792 méteres. A vízesést évente kb. 30 millióan látogatják, ez az amerikai nászutasok legkedveltebb helye. Hogy még érdekesebb legyen, a vízesést éjjel kivilágítják. A vízesés megtekinthető gyalogosan, hajóval, libegőről és a Skylon-toronyról. 1965-ben nyitották meg a közel 160 méter magas Skylon-kilátótornyot, amelynek tetejéről csodálatos panorámában gyönyörködhetnek a turisták. (Egy-két nagymama sem akadály: gyorsliftek röpítik fel az érdeklődőket a tetőteraszra.) Sőt, aki hajlandó esőköpenyt viselni, azt fürge kis motoros hajók a vízesés „alá” is elviszik, bejuthatnak tehát a lezúduló vízfüggöny mögé. (Nyugalom, bármerről is fúj a szél aznap, garantáltan csuromvizesen érkeznek vissza a kikötőbe.) Ám a gyalogos turistákat sem kell irigyelni, hiszen a meredek sziklafalak oldalában kiépített kanyargós sétautakon is közel juthatnak a vízfüggönyhöz, így ők sem ússzák meg száraz bőrrel.

Sajnos a tudósok szerint a talajkopás, az erózió miatt kb. 50 000 év múlva a vízesés eltűnik, de lehet, hogy még ennél is kevesebb ideig működik majd.

 

Összeállította: Minier Csaba