Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Kolozsvár

Akárcsak az elmúlt 107 esztendő folyamán, ebben az évben is január 18–25. között világszerte megtartották a keresztények egységéért végzett imanyolcadot. Ferenc papa többször hangsúlyozta: a keresztények megosztottsága botrány, mert Jézus szeretetközösséget teremt.

Az idei imanyolcad mottója „Adj innom!” (Jn 4,7) volt. Ez a mondat abból az evangéliumi jelenetből van kiragadva, amikor Jézus inni kért Jákob kútjánál a szamariai asszonytól. Az anyagot a brazil ökumenikus csoport készítette, a végleges szöveget pedig az Egyházak Világtanácsának Hit- és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács nemzetközi bizottságának tagjai írták. 

Az imanyolcad napjain a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartottak istentiszteleteket, imádkoztak a keresztények egységéért. Kolozsváron a Cipariu téri épülő görögkatolikus katedrális Szent József-kápolnájában tartották január 20-án, kedden este az imanyolcad központi rendezvényét, Florentin Crihălmeanu kolozsvár-szamosújvári megyéspüspök szervezésében. A házigazda főpásztorral együtt imádkozott és elmélkedett Kovács Sándor római katolikus főesperes, Gál Sándor püspöki tanácsos, az Erdélyi Református Egyházkerület képviselője, Rácz Norbert unitárius lelkész, Fejér Olivér lutheránus püspöki titkár, Baciu Cristian, az ortodox érsekség tanácsosa, Valentin Tartamuş, az Élet Folyama gyülekezet pásztora, valamint nagyszámú keresztény hívő, pap és szerzetes.

Elmélkedésében Kovács Sándor főesperes elmondta: az élő víz, amiről Jézus beszél, nem egyszerű víz, hanem az igazság és a kegyelem. Ez az, ami örökre oltja az ember szomját.

Az ember számára Isten az életforrás, és ő adja neki azt, hogy szeretetben és hűségben kibontakozzék. Keresztényi kötelességünk továbbadni másoknak is az „élő vizet”.

A párbeszéd egyértelműen a mindenható Istennek való engedelmesség útja, hiszen ő azt akarja, hogy a tanítványok egy legyenek az igazságban. Mert az igazság és a béke elengedhetetlen feltétele ez az egység, amelyért imádkozunk. Az Úr szép és hatalmas feladatot ad nekünk: legyünk egy, hogy a világ higgyen. Az anyaszentegyház nem hirdetheti meggyőzően az evangéliumot, ha a keresztények megosztottak. Az egység keresése nem valamiféle luxus, hanem halaszthatatlan kötelesség – hangsúlyozta Kovács Sándor.

Kép és szöveg: Fodor György

 


Fotó: Albert LeventeSepsiszentgyörgy

A keresztények egységéért meghirdetett, tíz napon át tartó ökumenikus közös imaalkalom január 25-én este véget ért Sepsiszentgyörgyön. A város különböző felekezetű templomaiban imádkoztak az egységért, a hitért, a megmaradásért, magyarságunkért a katolikus, református, unitárius és evangélikus lelkészek vezetésével. A perselyezésen begyűlt összeget egy alapítvány létrehozására fogják fordítani, ami a székely anyák gyermekvállalási kedvét hivatott segíteni.

A Gyöngyvirág utcai református templomban kezdődött január 16-án az ökumenikus imatized, amelynek vezérmotívumát a János evangéliumából választották a brazil testvérek: Jézus így szólt hozzá: Adj innom! A lelkészek, plébánosok ezt az evangéliumi részt magyarázták, hasonlóan és mégis másként. A vendéglelkész prédikációja után bemutatkoztak a vendégfelekezetek kórusai, közösségei, majd a közös énekléssel értek véget az imatalálkozók.

A záró szentmisére a belvárosi Szent József-templomban gyűltek össze a sepsiszentgyörgyiek, ahol Hajdu János főesperes nem bántóan, de határozottan négy tételben magyarázta meg az előző napon feltett kérdést a liturgiában: a különbséget az úrvacsora és a szentáldozás között.

 Szabó Lajos kanonok házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, és az első keresztények példáját hozta fel, akik kitartottak az imádkozásban és a kenyértörésben, hogy Isten szeretete kiáradjon a közösségben. Ezt kérte a jelenlevőkre is, akik az eukarisztia és az ige oltáráról táplálkoztak.

Kovács István unitárius esperes meghatottságát juttatta kifejezésre, hiszen nagy örömet jelentett neki teli templomban szólni. Összeszoktak azok, akik estéről estére egymás kútjához zarándokoltak, hogy megkóstolják azt a vizet, ami kicsit más, de szomjat olt. Nincs más út, mint egymást tisztelni és szeretni, hangsúlyozta. Hisz a költő szavaival: „Akinek lelkében szép az ének, az hallja mások énekét is szépnek”. A szentírási rész magyarázataként felvázolta azt a lelki átalakulást, ami a szamariai asszony lelkében történt: a teljes értetlenségtől, félremagyarázástól a lelki azonosulásig. Amikor Jézus a lelkébe látott, az asszony megvilágosodott. Ez történik velünk is, amikor találkozunk Jézussal: felébredünk. Ezt éli meg a költő, az író, a próféta, a pap, aki megtapasztalja Istent. És aki személyes tapasztalatot szerez Istenről, az tanúságot is tesz róla. Nem szabad elhallgatni az igazságot, nem szabad hagyni, hogy a sötétség győzzön. Ezért misszió a szeretetteljes megosztás, amikor a magánszférából a közösség felé lépünk. Vállalni azt, amit hiszünk, a nemzetünk szeretetét. Nem mások ellenére, hanem saját kultúránkért – hangsúlyozta Kovács István, amit megerősített a Kriza János unitárius dalárda énekkara is.

Befejezésként Szabó Lajos plébános megköszönte, hogy estéről estére táplált az ige asztala, majd a hívek figyelmébe ajánlotta  azt, ami más vidékeken már működik: a koszorúmegváltást. Hisz a koszorúból szemét lesz, amit el kell vitetni. Elég lenne az elhunytnak egy szál virág, és a koszorúra szánt pénzt odaadni a nagyon sokszor rászoruló családnak vagy az egyházi egyesületeknek közösségi célokra. A 40-es számú Szent György csapat cserkészei behozták a pápai s a székely zászlót, amit a főesperes megáldott, majd felhúzták a templomkertben a Márton Áron-szobor közelében. A himnuszok eléneklésével zárult az ökumenikus imatized a keresztények egységéért.

Józsa Zsuzsanna

 

Szatmárnémeti

Már hagyomány, hogy januárban, az egyetemes imahéthez kapcsolódva Szatmárnémetiben is találkoznak a különböző felekezetek képviselői, hogy közösen álljanak ki, együtt imádkozzanak a békéért, a keresztények egységéért. Idén január 24-én tartották az ökumenikus imaórát, amelyre a különböző felekezetű hívek is talán nagyobb számban jöttek el, mint az elmúlt években.

Az imaalkalom elején Schönberger Jenő római katolikus püspök köszöntött mindenkit, aki ellátogatott a székesegyházba imádkozni az Úr Jézus szándékára, „hogy az a megosztottság, ami a történelem folyamán a keresztények között létrejött, minél inkább a megbékélés és a testvéri szeretet egységébe torkolljon. Amit szétromboltunk, azt csak a jó Isten segítségével tudjuk ismét eggyé tenni. Adja meg Isten, hogy az igéből erőt merítve az egység útján tudjunk előrehaladni.” Schönberger Jenő ugyanakkor megköszönte a Sant’Egidio Közösségnek az ökumenikus imaórák sokéves szervezését, majd átadta a szót a szervezet titkárának, Alberto Quattruccinak. Ő röviden ismertette, hogy 78 országban vannak jelen a világon, és mindenhol a szegényekért dolgoznak, szolgálnak, valamint a békéért és az egységért tesznek meg minden tőlük telhetőt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma újra felerősödtek a háborúk, az erőszak, és ezzel együtt az emberek szívében a reménytelenség is eluralkodik. A keresztények egysége viszont az a kincs, erő, amely békességhez, kiengesztelődéshez vezethet a világban. A szatmári Sant’Egidio Közösség nevében Szilágyi Edit köszöntötte a különböző felekezetek képviselőit.

Ezután kezdődött meg az elmélkedések sora, Szűcs Sándor baptista lelkipásztor gondolataival: „Valóban egységben az erő, jó, ha a jó cél érdekében összefogunk, s legfőképp az imádságban kell hogy egyek legyünk. […] Örülök, hogy együtt imádkozhatunk azért, hogy Isten áldja meg Szatmár lakosait, hogy tudjunk ellenállni a rossznak. Összefoghatunk ebben, és az összefogásban nagy erő, áldás van. Bátorítani egymást, imádkozni egymásért, ott lenni egymás mellett…”.

Kovács Sándor református esperes Ezékiel próféta könyvéből olvasott fel (Ez 37,1–14), majd kihangsúlyozta, Isten kezében van a hatalom, az erő, a megújulás, a feltámadás.
„A próféta nagyon jól látja, hogy az egyház léte Isten szívügye, s a száraz csontoknak, a mai világ közömbös emberének, a hitetlen ténfergőknek, neked és nekem Ezékiel prófétához hasonlóan szólnunk kell, az Isten igéjét prófétálni, hogy a csontok, a hitetlen lelkek, a közömbös emberek felébredjenek új életre. Csupán két dolgot kell bemutatnunk: milyen hatalmas a mi Istenünk, és milyen elveszett állapotban van az ember Isten, Jézus Krisztus nélkül. Hát ezt tegyük együtt, összefogva. Ez a mi feladatunk, és nem is kevés, a testté lett igét, Jézus Krisztust hirdessük!”

Pallai Béla görögkatolikus parókus a szamariai asszony történetét olvasta fel, majd elmondta: „Elhozzuk ide, ami tehetségünktől függ – az imádságainkat, az énekeinket, képekben, vallásos szimbólumainkkal –, sokszínűségünk legjavát. Eljövünk egy helyre, hogy találkozzunk Krisztussal, aki már itt vár ránk, tudja, hogy kik vagyunk, és tudja, hogy mit akarunk. Hisz amikor a szamariai asszony is kiment a kúthoz vizet meríteni, Jézus már ott volt…”

Dumitru Roman görög­kato­likus esperes emlékeztetett, Isten közösségi lénynek teremtette az embert, aki szoros kapcsolatban van a Teremtőjével. „Ismert, hogy a bűn beavatkozott ebbe a tervbe, és Ádám ahelyett, hogy egy egységes, az Istennel békében élő nép feje lett volna, egy gyűlölködéssel és féltékenységgel megosztott világ atyja lett.

Ő maga elbújt a Teremtő szeme elől, a fiai pedig megölték egymást, azért, mert Ádám a vétkével elveszítette az élet értelmét. Isten, végtelen jóságával, az időkön keresztül készítette a bűn által szétszóródott fiainak újraegyesülését. Jézus halála az élet forrásánál gyűjt minket össze, a Szentléleknél” – mondta Dumitru Roman.

Schönberger Jenő püspök utolsóként szólt a jelenlevőkhöz: „Ebben az egy órában átimádkoztuk a múltat, a jelent, és engedtük magunkat elragadtatni a jövőbe. A világ teremtése és a világ újjáteremtése között élünk. Hála Istennek, hogy ebbe a világba elküldte egyszülött fiát is, azért, hogy megtanítson bennünket vágyni az újra és tanulni a régiből. Mindannyian közelebb kerülünk Istenhez, ha így tekintünk az ő művére, arra a világra, amit ő szeretetéből alkotott, és mi elrontottunk. Arra, amit ő szeretettel megváltott egyszülött fia által, és mi minduntalan próbálunk elszakítani tőle, de egyszer új föld lesz és új ég, megszűnik, ami eddig volt, valami új lesz, és ott valóban Isten velünk lesz. Minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál közelebb kerül embertársaihoz is. Mi valamennyien Isten szavát engedtük magunkon keresztül hangozni. Most viszont meg kell indulnunk nekünk is ennek a szónak a nyomán Isten felé, hogy elérjük egymás kezét. […] Ha valaki el tud indulni az egység felé, és legalább kérni Istentől az egység ajándékát, az megtalálja a saját lelke békéjét, és ő maga is békehírnök lesz a környezete számára.”

Az elmélkedések után a Sant’Egidio Közösséggel imádkoztak, három nyelven mondták el a Miatyánkot, majd az egység és a béke jelét adták egymásnak egy őszinte kézfogásban. Az ökumenikus imaalkalom Schönberger Jenő püspök áldásával és közös énekkel ért véget.

 

Józsa János