Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A Csíkszentdomokosi Ifjúsági Szervezet és a Márton Áron Múzeum közös szervezésében a művelődési házban február 8-án, vasárnap délután fél 5-től Isten szolgája Márton Áron püspökké szentelésének 76. évfordulójára emlékeznek. Az esemény egyben a 75. évforduló alkalmából megnyitott emlékév zárása is. A megemlékezésen Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébánossal, Márton Áron püspök egykori titkárával beszélget Ferencz Kornélia, a Mária Rádió munkatársa a Márton Áron mellett töltött évekről, majd a Petényi Katalin és Kabay Barna által rendezett Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfi lm Márton Áron püspökről szóló részét vetítik. (Böjte Csongor)A Mustármag Megújulási Mozgalom által kezdeményezett Márton Áron-misszió, amelynek része egy, a püspökről szóló játékfilm készítése, újabb, fontos állomáshoz érkezett, amelynek mottója: „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézfeltételem által benned él!” (2Tim 1,6).

Azt szeretnénk elérni, hogy azok a hívek, akiket Márton Áron bérmált, és azok a papok, akiket ő szentelt, újra átéljék azt a kegyelmet, amelyet akkor kaptak – nyilatkozta Papp László lelkész, a Márton Áron-misszió kezdeményezője. – Ez a misszió elképzeléseink szerint két lépésben zajlik majd: először egyházközségekként össze szeretnénk gyűjteni azokat a híveket, akiket Márton püspök bérmált, és számukra egy bensőséges alkalmat szervezni, amikor családjukkal ünnepelhetnek a megbérmáltak. A következő szakaszban az egy körzetben általa megbérmáltak és felszentelt papok egy központibb helyen gyűlnek majd össze ünnepélyes szentmisére és tanúságtételre. Azt szeretnénk, hogy ez az emlékezés vigye el az érintetteket Istenhez, a Szentlélekhez, és hozzátartozóik is a kegyelem varázsa alá kerüljenek – hangsúlyozta Papp László.

Marosvásárhely és környéke papjai január 16-án találkoztak, hogy beszélgessenek arról, miként kapcsolódjanak be konkrétan a missziónak ennek a szakaszába, és hogyan adják tovább a fiatalabb generációnak is ezt a tüzet, és eldöntötték, hogy a kerületi ünnepi alkalom a Keresztelő Szent János-templomban lesz március 26-án, csütörtökön este 6 órától.

A mottóként választott szentírási rész kapcsán a találkozón tartott bevezető elmélkedését Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános egy népdal két sorával kezdte: „Megrakják a tüzet, mégis elaluszik, nincs az a szerelem, amely el nem múlik…”. „Hogy mi az összefüggés a kegyelem és a szerelem között? – tette fel a kérdést.

– Mindenekelőtt az, hogy mindkettő valami Istentől jövő szent dolog. És mindkettőt ápolni, szítogatni kell, hogy el ne aludjék. Nem elég, ha csak úgy ott van, mondjuk, takaréklángon. Égnie kell. […] Az idézett szentírási részt ízlelgetve, úgy gondolom, mind a világban élő megbérmált keresztényeknek, mind a világ üdvösségéért pappá szentelteknek fel kell indítanunk lelkünkben Isten kegyelmét, hogy az bennünk hatékony legyen, és általa mi is a világban világító jel legyünk. Nehogy úgy járjunk, mint a nótában emlegetett tűz, amelyet megraknak, és mégis elaluszik. A tüzet szítani, éleszteni kell, hogy el ne aludjék.”

A találkozó kapcsán két pap osztotta meg a misszióval kapcsolatos gondolatait: Balla Árpád szászrégeni és Sebestyén Péter marosvásárhelyi, Ady negyedi plébános.

Balla Árpád: Kegyelem volt, hogy összegyűltünk, és elbeszélgettünk arról, milyen előmunkálatok szükségesek ahhoz, hogy a tervezett Márton Áron-film ne csupán egy magas szintű csúcsalkotás legyen, hanem azokat az embereket is megmozgassa, akik Márton Áron által kapták a Szentlélek kegyelmét. Én személyesen Márton Áron boldoggá avatásával akkor kezdtem mélyebben azonosulni, amikor sikerült eljutnom egy zarándoklatra, és ott láttam, hogy nemcsak papokat, hanem híveket is megérint a püspök szenvedése, tanúságtétele, mindaz, ami vele összefügg, amit tudunk róla. Számomra a Márton Áronra való emlékezés azzal kezdődne, ha személyes élményeket tudnánk összegyűjteni, és ezek a tanúságtételek egybefonódnának. Hiszen a népnek megvan a kollektív emlékezete is, és én azt hiszem, hogy fel kell frissíteni ezeket azért, hogy erősebb szálakkal kapcsolódjanak egymáshoz. Ezek a közös emlékek azok, amelyek összekötnek bennünket. A helyi közösség szempontjából fontos megszervezni ezt az emlékező napot, mert az emberek ezen keresztül is egymáshoz kapcsolódnak, és felidézik az élményeket, ahogyan Márton Áron segítségével Istenhez jutottak el. Ismerek én már olyan híveket, akik elmondják, mekkora hitélmény volt számukra, hogy Márton Áronnal találkoztak. Ez segítheti a családjukban felnövekvő következő nemzedéket is abban, hogy Márton Áron személyével és a hitélménnyel is kezdjenek valamit, keressék azt. Ugyanakkor az is fontos, főleg a szórványban, hogy az emberek ne külön, hanem nagyobb közösségben ünnepeljenek. Mert ha egy 15 személyes közösségben ketten emlékeznek Márton Áronra, az nagyon szép tanúságtétel, de fontos azt egy nagyobb közösség számára is hozzáférhetővé tenni.

Sebestyén Péter: Az elhangzottakból bennem az szűrődött le, hogy egyfajta mélyszántást kell végeznünk önmagunkban és híveink körében. Az egyházközség híveinek egy része, főleg az idősödő korosztály, akik a hatvanas évek végén bérmálkoztak, Márton Áron püspök keze által kapták meg a Szentlélek kegyelmeit. Nekem személyesen gyermekként nem volt élményem Márton Áronnal, mert akkor már nagyon beteg volt a főpásztor, és a segédpüspök jött bérmálni. De itt, Marosvásárhelyen a Szent Imre egyházközségben az a kellemes meglepetés ért, hogy a Barátok templomát, amit moziból alakítottak át 1972-ben, Márton Áron püspök szentelte fel. Ez abban az időben ritkaság volt, egyedülálló történelmi, politikai pillanatnak is számított.

A hívek között sokan vannak még, akik nemcsak szívesen visszaemlékeznek arra, hogy Márton Áron bérmálta őket, hanem ha kell, tanúságot is tesznek erről az élményről, ami számukra meghatározó volt, és különös kegyemet, erőt, tartást adott nekik. Ez visszacsengett a családjukba, gyermekeikbe, és ha most felelevenítik, felszítják magukban ezt a kegyelmet, az egész közösség számára közösbe teszik és felerősítik ezzel a köztudatban is az ő fontosságát, akkor ez lelki szempontból is megerősíti a közösséget, ugyanakkor otthon is családi ünneppé válhat ez az alkalom. Én is megpróbálom feltérképezni a híveimet, akiket a Márton püspök bérmált, és egy ünnepi szentmise keretében szóhoz juttatni, megszólaltatni azokat, akik szívesen emlékeznek erre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai nemzedék csak a szüleiken keresztül ismerheti meg hitelesen Márton Áron életútját. Persze vannak mozgóképanyagok a világhálón is, ezeket is jó megismertetni egy vetítés, előadás keretében, de a személyes találkozások mozgatnak meg inkább embereket, ezért azt hiszem, hogy lelkipásztori szinten elsősorban otthon, az egyházközségben kell megindítanunk ezt a folyamatot. Ezt aztán lehet bővíteni régiók szintjén, nagyobb központokban, főesperesi kerületekben vagy éppen a megyében. Nem csak Márton Áron személyét akarjuk kiemelni, hanem ezáltal Istennek adunk hálát azért, hogy a püspök eszköze volt a Léleknek. Azáltal pedig, hogy mi emlékezünk rá, és felszítjuk Isten kegyelmét, a Lélek új felismeréseket, életkedvet, tartást, erőt, hitet tud adni nekünk, és mi az ő eszközeivé lehetünk.

(A misszióról további információk: www.martonaronfilm.ro)

 

Összeállította: Bereczki Silvia