Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Interjú 

Gagyi Katinka 2004-ben végezte a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem teológia–angol szakát, ezt követően angoltanárként dolgozott Székelyudvarhelyen és környékén. Egy udvarhelyi plébánia munkájába is bekapcsolódott „külsős” munkatársként. Doktori tanulmányokat folytatott Kolozsváron 2005–2009 között, disszertációjában – amit 2009 októberében védett meg – az erdélyi római katolikus egyháznak a kommunizmus idején betöltött szerepét, helyzetét vizsgálta.

 

Zamfir Korinna: Véleményed szerint mi a vallás szerepe a mai világban, a személyes életben, a társadalomban, a közéletben?

Gagyi Katinka: Vallásom, hitem számomra irányt szab, utat mutat, fényt gyújt. Úgy vélem, ugyanez kell hogy legyen a szerepe a társadalomban és minden kisebb-nagyobb közösségben is. Hiszen az út azért van, hogy járjunk rajta, az igazság meg azért van, hogy beszéljünk róla, adjuk tovább, hirdessük. Ezáltal lesz élet az életünkben.

Z. K.: Miként befolyásolja a vallás a romániai/erdélyi társadalmat?

G. K.: Hazánk gazdasági, politikai útvesztőiben, etnikai koccanások, békétlenségek, nagyon nemzeties színezetű megnyilvánulások közepette különösen lényeges szerep jut a vallásnak úgy általában, de minden egyes egyháznak is. El kell(ene) ugyanis simítania a társadalmi rétegek, etnikai csoportok, politikai csoportosulások, felekezetek közti egyenetlenségeket. Minden egyháznak, sőt minden keresztény embernek is ezt kell(ene) tennie országunkban. Amennyiben nem ezt a célt szolgálja, Krisztusnak süket hallgatója, parancsot tévesztett katonája és az eredeti üzenetet elfelejtett követe.

Z. K.: Miért fontos, miért jó teológiát tanulni?

G. K.: Én nagyon vonzódtam a teológia tudományához, annak minden ága nagyon foglalkoztatott és kíváncsivá tett. Hallatlanul fontosnak tartom, hogy minden ember tudatában legyen vallásgyakorlata miértjeinek, hogy ismerje hitét és egyháza tanítását. Enélkül hitünk gyakorlása üres tradicionalizmussá, begyakorolt szokások „észtelen” megtartásává silányul. Ugyanakkor ha nincsenek meg előre a kész válaszaink, majd mások fognak válaszolni helyettünk a lét alapvető kérdéseire. Ezáltal pedig könnyen elcsavarhatják fejünket azok, akik félre akarnak vezetni, le akarnak téríteni Jézus Krisztus útjáról.

Z. K.: Mi a legszebb emléked a tanulmányaid idejéről?

G. K.: Nem tudnék egy emléket kiragadni, viszont az a családias, szeretetteljes légkör, ami a teológiai karon uralkodott, minden élményt, eseményt emlékezetessé, széppé varázsolt. Az ott töltött négy év minden percére szeretettel, nagy örömmel és nosztalgiával emlékszem vissza.

Z. K.: Mi volt a legnagyobb kihívás számodra az egyetemi évek alatt?

G. K.: Azt hiszem, a felnőtté válás folyamata, az önállósulás és a vele járó nehézségek jelentették a legnagyobb kihívást. Ezt azonban ebben a közösségben megélni, átélni sokkal nagyobb örömet jelentett, mint ha bárhol máshol történt volna, hiszen egy „családban” az ember az eleséseket, a problémákat másként éli meg, mivel tudja: nincs szégyellnivalója.

Z. K.: Mit fedeztél fel magaddal kapcsolatban a teológiai tanulmányok idején?

G. K.: Ezt túl hosszú lenne itt felsorolni. Az egyetemi évek egybeestek felnőtté válásom, személyiségem alakulásának intenzív időszakával. Különösen hálás vagyok Istennek, amiért ezt a periódust ebben a közegben, ebben a közösségben élhettem meg. Hogy ezek által a hatások, impulzusok által alakított, formált. Ha életemből kiradíroznánk az egyetemi éveket, nem ugyanaz az ember lennék, aki ma vagyok.

Z. K.: Szakmádban segítettek a teológián megszerzett ismeretek? Tudnál példát mondani arra, miért vagy jobb szakember a saját területeden a teológiai, vallási ismeretek révén?

G. K.: Hogy jobb szakember vagyok-e ezáltal, nem tudom, de hogy jobb ember vagyok, az egészen bizonyos.

Z. K.: Tartod a kapcsolatot évfolyamtársaiddal? Alakultak ki köztetek maradandó kapcsolatok?

G. K.: Egy kis maggal tartom a kapcsolatot, akikkel életre szóló barátságot ápolunk. Egymás életének részesei vagyunk, átéltünk már közösen mélységeket és magasságokat, amik megteremtik azt a biztos tudatot, miszerint számíthatunk egymásra.

Z. K.: Tanáraiddal tartod a kapcsolatot? A szaktudáson túl mit kaptál tőlük?

G. K.: Tanáraimmal is meglehetősen jó kapcsolatot ápolok, némelyekkel közülük – mondhatni – barátokká lettünk. Az oktatáson túl nevelést kaptam, a prédikációkon túl jó példát, az előadásokon túl meghallgatást. Segítséget, őszinte jó tanácsokat, odafigyelést, felejthetetlen élményeket, jó szándékú, építő kritikát, máig elevenen élő szavakat és mindenekfelett szeretetet.

Z. K.: Mit tanácsolnál annak a fiatalnak, aki gondolkodik azon, hogy teológiát/vallástudományt tanuljon?

G. K.: Aki már gondolkodik rajta, annak azt tanácsolom, hogy egy percig se tétovázzon, hanem kezdjen hozzá.

Z. K.: Milyennek látod egyházadat s a magad helyét az egyházban?

G. K.: Egyházunkban – véleményem szerint – érezhető egyfajta aggiornamento Ferenc pápa révén. Természetesen ez nagyon lassan gyűrűzik le, és éri el a részegyházakat, az egyes plébániákat. Másfelől fájdalmas módon nagyon sok támadás, rosszindulat tapasztalható a kereszténység irányába, de különösen a római katolikus egyház felé, ami gyakran ateisták, más vallásúak vagy éppen más felekezetű keresztények részéről érkezik felénk. Sajnos azonban az sem ritka, hogy magán az egyházon belül veszünk észre meghasonlásokat, meg nem értéseket, egymást kárhoztató, támadó csoportosulásokat. Úgy vélem, ez utóbbiak árthatnak a legtöbbet a Krisztus misztikus testének.

Ekkleziogén neurózisok, „kuriális betegségek” (szentatyánk szavaival élve), különféle kísértések gyengítik a krisztushívők munkájának hatékonyságát, és halványítják el az egyházat éltető Szentlélek fényét. Ezek mind-mind belülről fakadó bajok, kórok, saját magunkon ejtett sebek, amiket meg kell előzni, rosszabb esetben pedig utólag orvosolnunk kell. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a kívülről érkező támadások pozitív jelek, amik azt üzenik: jó úton vagyunk. Hiszen Jézust is támadták, és ő meg is jövendölte, hogy az ellenséges viszonyulás az egyházat sem fogja elkerülni. Ellenszél nélkül elképzelhetetlen egyházunk hajójának haladása.

Z. K.: Mi a mottód, az alapelved, ami az életben irányít?

 

G. K.: Gyakran eszembe jut az apostoli buzdítás: „A Lelket ki ne oltsátok!” (1Tessz 5,19). Fontosnak tartom megóvni lelkemet és kapcsolataimat minden széltől, fuvallattól, ami a Szentlélek lángját veszélyezteti. Amennyiben rajtam áll, minden körülmény között igyekszem őrizni a Lélek fényét életem minden zugában.