Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Szerzetesek: furcsa világunkban maguk is „furcsa szerzet”, érthetetlen és követhetetlen gondolkodás- és létmód, választás? Valljuk be, a vallásos közvélekedés egy része sem tud mit kezdeni ezzel a rendhagyó életformával, s ezért ma is sokan, pszichológusok és laikus lélekbúvárok egy-egy ilyen hivatás mögött azt kezdik firtatni, vizsgálni, milyen csalódás vezette ide őket, netán milyen családi átkot kell levezekelniük.

Szerzetesek: egyensúlyoznak két világ határán. Itthon a láthatóban, amit oly sokan az egyetlenként tekintenek, s ezért kétségbeesetten kapaszkodnak sokszor buta, kusza szabályaiba. És otthon a láthatatlanban, a csak reméltben, a Jézus által ígértben. Azért, annak reményében vállalnak áldozatot, lemondást. Mert igaz, hogy szeretetből és lelkesedésből választ az ember szerzetesi hivatást, mint ahogy egyébként házastársat is, az első lángolás megszépít, beragyog sok nehézséget. De a szerelem, a legmegalapozottabb is, kopik, fárad, megpróbáltatik. Kitartani pedig ennek ellenére kell. Az első naivitásban vállaltakhoz hűnek kell lenni. A második naivitásig kell eljutni, amikor újra vállalni képes az ember, immár nem ifjún, nem bohón, hanem megpróbáltan-megedzetten, az egykor megfogadtakat. De így van ez bármilyen emberi elköteleződésben: házasságban, barátságban, és így van ez a szerzetesi hivatásban is. A kell szó pedig itt nem valami külső, embertelen kényszert takar, hanem önként vállalt kötelezettséget, elköteleződést és következetességet. A teremtő, létbe és feladatra hívó Istennel és végeredményben a saját személyiséggel, a fejlődő és kiteljesedő énnel összhangban.

Szerzetesek: lemondásokban is örömteli, fénylő, kiteljesedett emberek. Mert nem lemondásként élik meg, nem a lemondásokon van a hangsúly náluk, hanem a célon, amiért teszik, vállalják, amiért érdemes. Ami felé tartanak. Aminek jelei szeretnének lenni még bukdácsolásaikban is.

Szerzetesek: akkor hitelesek, ha nem különböznek nagyon más emberektől, ha nem kiváltságosak, hanem kedvesen, meghitten emberiek, akikre számítani lehet, amikor örülni vagy nehézséggel szembenézni segítenek. Akikre öröm és megnyugvás rátekinteni. Nem különlegességük okán, hanem szelíd, boldog emberségük, istenképiségük miatt. Akikkel rokonnak érezheti magát az egyszerű ember. Akikre rápillantva lélegzethez jut, erőre kap a megfáradó, csüggedő, evilágban botorkáló, olykor célt tévesztő kisember.