A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Léstyán Ferenc ny. marosvásárhelyi főesperesről-protonotáriusról mind ez ideig nem jelent meg életrajz. Önéletrajzi feljegyzései sincsenek. Nem tartotta fontosnak, hogy magáról, papi munkájáról, meghurcoltatásairól írjon. Aktív papként keveset beszélt az elítéléséről és börtönéletéről. Amikor megöregedett, 90. évét betöltve, mesélgetett egyet-mást magáról. Röviden megpróbálom összefoglalni halálra ítélésének és szabadulásának történetét – életrajzának legfontosabb eseményeibe zárva.

A Gyulafehérvári Caritas KI-ÚT Konzultációs Program munkaközössége lelki napot szervezett szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak január 19-én Csíkszeredában, amelyen 31 személy vett részt három munkatárssal és két lelkipásztorral.

Kedves Rita segítő nővér, a KI-ÚT program munkatársa előadásában a családi szerepekről beszélt. Mindenki akkor jó a szerepében, ha ki van békülve önmagával, nemi identitásával. Fontos, hogy tudatosítsuk, hogy „Nőnek lenni jó! Férfinak lenni jó!” Alapvetően a mintákat az eredeti családból hozzuk, ezt befolyásolja folyamatosan a környezetünk, a média, ami sokszor hamis ideálokat hirdet. Továbbá kiemelte, hogy a reális önértékelés magunk és a környezetünk felé fontos, hogy a családban és a társadalomban is felelősségteljes életet tudjunk élni. Minden életkornak megvannak a kihívásai, elakadásai, s ahol az alkoholizmus és szenvedélybetegség is jelen van, ott halmozottan összekavarodnak a szerepek, és a rejtett vágyak és elvárások következményeként sok veszekedés és vita alakulhat ki. Az együttműködés és kommunikáció által felismerhetjük, kifejezhetjük, megbeszélhetjük elvárásainkat, ami segít tisztázni szerepeinket és helyes önértékelésünket.

A szatmári svábok deportálására emlékeztek 

A Romániai Német Demokrata Fórum Szatmár megyei és krasznabélteki szervezete, valamint a krasznabélteki polgármesteri hivatal közös szervezésében tartottak január 27-én megemlékezést a szatmári svábok deportálásának hatvannyolcadik évfordulója alkalmából. Egy nép szenvedése mottó alatt tekintettek vissza a múlt könyörtelenségére, a svábok megpróbáltatásaira, nehéz sorsára. Az eseményekre való visszatekintéssel ugyanakkor üzentek: nem szabad, nem lehet feledni az 1945-ben történteket, az elődök áldozatából erőt kell meríteni a kitartáshoz, megmaradáshoz, értékfelmutatáshoz. Voltak ugyanis példák, olyan ősök, akik az otthontól való elragadtatásban is kitartottak sváb öntudatuk, a szülőföld szeretete mellett – sokan nem tértek haza, de őrzik emléküket az utcák, a házak és az emberszívek.

Miután Schönberger Jenő püspök tavaly november 19-én határozatban rendelte el Hám János boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakaszának újraindítását, és a szükséges kinevezéseket is elvégezte, január 23-án sor kerülhetett a különböző feladatköröket betöltő személyek eskütételére, a munkamenet tisztázására.

Csíkszeredában egy héten át esténként más-más templomban gyűltek össze a krisztusi egységért imádkozni a keresztény felekezetek lelkészei és hívei. Az imahetet nyitó liturgián, az unitárius templomban tartott igehirdetésében Sebestyén Ottó plébános elmondta: a teremtéskor Isten a „harmónia kertjébe” helyezte az embert, de az később szembefordult Teremtőjével. Az önzésével közösségét is tönkre tevő ember meghasonlottságában lelki sérültté vált, és gyógyulásra vágyott. A gyógyulás lehetőségét hozta el a Megváltó. Az egység hetében gyógyító szimbólum, hogy a különböző felekezetek lelkészei együtt imádkoznak. De a közösségek gyógyulását megelőzi az egyén gyógyulása. A lelkileg gyógyult, keresztény értékrend szerint élők környezetében kevesebb a konfliktus, és megvalósul az egymás iránti tisztelet, mondta a plébános.

Január 25-én a Teleki Magyar Házban zajlott le a nagybányai hálósok hagyományos farsangi batyus bálja, amelyet negyedik alkalommal szerveztünk meg. Közel 60 resztvevő volt jelen különböző közösségek részéről, minden plébániától, sőt más felekezetek is, Nagybányáról és Felsőbányáról egyaránt, kicsiktől kezdve az idősekig. Nem hiányoztak a jellegzetes farsangi ételek, mint például a farsangi fánk, disznóhús, különböző eledelek és a sütemények sem. Kezdés előtt imádkoztunk a betegekért, akik nem lehettek velünk, s utána jött a mulatság. Nagyon jó volt a hangulat, jó volt újra találkozni régi és új arcokkal. Megismerkedtünk a mesékből tündérekkel, varázslókkal, a fehér-fekete dualizmussal, cigány jósnővel, illetve más „személyiségekkel” távoli szigetekről. A legsikeresebb jelmezt díjazták. Jó volt együtt nótázni, táncolni, viccelni… S végül tombolázás is volt, kisebb-nagyobb nyereményekkel.

Idén is nagy sikernek örvendett a téli bekukkantó a Gyulafehérvári Caritas korai nevelő- és fejlesztőközpontjaiban. Maros és Hargita megyében több mint 370 család vett részt az eseményen. 

Január 14–18. között Ma­rosvásárhelyen, Szász­régen­ben, Szé­kely­udvarhelyen, Gyer­gyó­szent­miklóson, Gyer­gyó­ditróban és Gyer­gyó­al­falu­ban nyújtottunk ízelítőt a központok életéből.

Szentegyházán a Szent Gellért Alapítvány székhelyén havonta kétszer összejár egy kis (édesanyákból és fiatalokból álló) lelki közösség imádkozni, rózsafüzért mondani, Szent Rita, a lehetetlenségekért is közbenjáró szent és a Szűzanya segítségét kérni olyan dolgokért is, amiről mások már lemondtak. Az imádkozó csoportnak több Rita nevű tagja is van, akik hűségesen hordozzák imában egymás nehézségeit, gondjait, és kiesdve az isteni szeretetet, irgalmasságot, örömmel számolnak be egy-egy imameghallgatásról. A találkozók egyik része imaalkalom (rendszeresen imádkoznak az alapítvány tevékenységéért is, így biztosítva a programok lelki hátterét), a másik pedig inkább beszélgetés különböző lelki témákról. Programfelelős: György Ida és Theil Emília. A Szent Rita imacsoport júliusban lesz ötéves.

A család az egyház és a társadalom alapsejtje, és mint ilyen, sajnos a legnagyobb támadásnak van kitéve. Ezért fontos a párkapcsolatok megerősítése, és ebben kiemelkedő szerepe van a Házas Hétvégének.

Fontos imádkozni azokért a házasságban élő párokért is, akik még nem rendezték egyházilag – valamilyen oknál fogva (mert nem tartották fontosnak) házasságukat, és azokért, akik válsággal küszködnek…

Január 24. a katolikus újságírók napja, hiszen a nap Szalézi Szent Ferenc ünnepe, ő pedig a katolikus sajtó és újságírók védőszentje. Az 1622-ben elhunyt szentet IX. Piusz pápa egyházdoktorrá nyilvánította. Az ő napján hirdeti meg a pápa immár 47. alkalommal a májusban tartandó katolikus kommunikáció világnapjára szóló üzenetét. A szentatya ezúttal korunk egyik legfontosabb jelenségére, a közösségi hálók, oldalak jelentőségére irányítja a figyelmet. Ezekkel az eszközökkel egy új nyilvános térség, új „agora” jött létre, amelyen az emberek megoszthatják elgondolásaikat, véleményüket, tudásukat, ahol új kapcsolatokat lehet kötni, új közösségi formák jöhetnek létre. Ha ezeket az új területeket mértéktartóan és jól használják fel, számottevően elősegíthetik a párbeszédet, az eszmék áramlását, az egységet és az emberi család harmóniáját. Az információcsere megerősíti a barátságot és megkönnyíti az emberek egymás közötti kapcsolatait. Ha a világháló feladata az, hogy éljen ezzel a hatalmas lehetőséggel, akkor azoknak, akik ebben részt vesznek, arra kell törekedniük, hogy hitelesek legyenek. A közösségi oldalak ugyanis a gondolatok és információk cseréjén túl arra is szolgálnak, hogy mindenki közölje, megismertesse saját magát. A világháló egyre inkább része a társadalom szövetének, alapvető igények talaján kapcsolja egybe az embereket.

Ioan Robu érsek üzenete a romániai katolikus újságíróknak* 

Kedves újságírók, bloggerek és katolikus írók!

A 17. század elején Szalézi Szent Ferencet az a vágy mozgatta, hogy az egyház üzenete minél több emberhez eljusson – nem csak azokhoz, akik templomba jártak. Ezért röplapokat írt, amelyeket aztán a házak ajtaja alatti résen csúsztatott be, vagy a falakra ragasztott ki. 1622-ben halt meg, sok írást hagyott maga után. Később érdemeiért szentté avatták (1665-ben VII. Sándor pápa), majd egyháztanítónak nyilvánították (1887-ben XIII. Leó), 1923. január 26-én pedig XI. Piusz kinevezte az újságírók és az írók, „minden katolikus védőszentjévé, aki publikációikon, újságokon vagy más írásain keresztül a keresztény tanítást ismerteti, terjeszti vagy védelmezi” (XI. Piusz, Rerum Omnium Perturbationem).

• Vajon melyik ösztön a legmélyebb és legerősebb bennünk? A nemi ösztön vagy az evés-ivás, az önfenntartás ösztöne? Ezek valóban nagyon erős ösztönök bennünk, de van egy mindezeknél sokkal mélyebb és erősebb ösztön: az istenkeresésé.

• A kísértő a másodlagost vagy a harmadlagost nagyon ravaszul elsődlegesként, a felszínest az igazi mélység helyett akarja kínálni nekünk. Miért? Mert ő irtózik attól, aki a mélységben lakozik.

Mikor is történhetnek meg ezek a dolgok? Észrevesszük egyáltalán? Mi lehet a kiváltó oka? Két területre kell figyelnünk, amely nem más, mint Isten és az általa teremtett világban az ember. Mármost e két terület szükségszerű feltételét sokan az értelmi megismerés határán kívül hagyják, nem engedve teret Istennek az életükbe. Hogyan lehetséges az, hogy igazunk és hitetlenségünk gyilkossá válnak? Amikor nem vagyunk nyitottak Isten és az emberek befogadására. Részletesebben megvilágítva e két területet, amely mégis a történelem folytonosságában elválaszthatatlan, rájövünk, mindez azért történik, mert Isten élete összeforrott a mi életünkkel. Mégpedig a történeti Krisztus földi életének e világban való megtestesülésével, amikor az Ige testté lett. Sorsközösséget vállalt az emberrel, hogy megváltsa és a boldogság teljességére elvezesse. Mégis az általa mutatott út sokak számára megvetettséget, lekicsinylést és elutasítást vált ki. A határozott nem kimondását.

(VI. és IX. parancsolat, 29. rész) 

A házaséletről azt írja Pázmány Péter, hogy a legnehezebb szerzet. Nemcsak a testi élvezetek tisztességes helye, hanem a lelkek találkozása is. Egymást is segíteniük kell a lelki tökéletesedésben, az erények gyűjtésében és az örök élet megszerzésében. Sajnos a legtöbb házaspárnak fogalma sincs arról, hogy alakítson ki közös lelki életet családjában, házastársával. Általában nem is beszélgetnek lelki dolgokról. Felmérések igazolják, hogy e téren érzik magukat legtávolabb egymástól, még akkor is, ha mélyen hívő családból származnak. Hadd álljon itt hét tanács azoknak, akik szeretnék közösen megélni hitüket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

Barátság, nyugalom, türelem, párbeszéd,

Ezekre a mély dolgokra vár az emberiség.

Türelmetlen és modern világ,

Nem értjük meg más fájdalmát.

A hit kérdése Kieslowski Tízparancsolat című filmjében

A hit évében filmelemzés-sorozatot szervez a váradi püspökség A hit kerdese Kieslowski filmjében címmel. A lengyel filmrendező Dekalógus (Tízparancsolat) című művének közös megtekintése (a Laikusképző Központban, Nagyvárad, Kanonok sor 13.) előtt rövid bevezető hangzik el, majd az 55 perces filmek vetítését közös megbeszélés követi. Tíz héten keresztül du. 6 órai kezdettel vetítik majd a tíz, egymástól független részt, amelyek mindegyike egy-egy parancsolat napjainkban való megtartásának morális dilemmáit mutatja be. A dátumok: február 5., 12., 19., 25., március 5., 12., 19., április 9., 16., 23. A rendezvény célja, hogy szemléltesse, miként lehet hitünkről a média, jelen esetben a film eszközeivel tanúságot tenni. A program minden érdeklődő előtt nyitott. (Micaci Cristian)