„Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.« Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,13)
Ferenc pápa december 8-án, a II. vatikáni zsinat befejezésének 50. évfordulóján nyitja meg a vatikáni szent kaput s ezzel az irgalmasság évét. Nem véletlenszerű, hanem nagyon tudatos az időpont megválasztása: Ferenc pápa történelminek látja és láttatja a II. vatikáni zsinatot, ez az egyháztörténet új korszakát indította el véleménye szerint, és éppen ezért ébren kell tartani a zsinat szellemét, mai életünkre is meghatározónak kell lennie. A jubileumi szent év megélésére pedig azt ajánlja a pápa minden részegyháznak, azaz egyházmegyének: a kegyelem és lelki megújulás rendkívüli időszakaként használjuk ki. Hogy ennek mekkora a jelentősége, a még friss tragédiák, háborús helyzetek figyelmeztetnek. Gondolhatnánk, hogy ebben az „erős” helyzetben erőtlenek ezek a gyöngéd szavak, a pápa kérlelő hangja, amellyel szinte esdekel az irgalmasság évét meghirdető bulla (Misericordia vultus, MV) 19. pontjában. „Jusson el mindenkihez a megbocsátás hívó szava, és senki ne maradjon közömbös az irgalmasság megtapasztalására szóló meghívás iránt. A megtérésre szólító felhívásom különösképpen azoknak szól, akik életvitelük miatt távol vannak Isten kegyelmétől. Különösen is gondolok azokra a férfiakra és nőkre, akik valamely bűnözői csoporthoz tartoznak. A saját javatokra kérlek benneteket, változtassátok meg az életeteket! Mindezt Isten Fiának nevében kérem, aki támadta ugyan a bűnt, ám sohasem utasított vissza egyetlen bűnöst sem. Ne essetek abba a szörnyű csapdába, hogy azt gondoljátok: az élet a pénztől függ, és hozzá képest minden értéktelen és silány.” „Elérkezett a megfelelő pillanat, hogy megváltoztassuk az életünket! Itt az ideje, hogy engedjük megérinteni a szívünket. Az elkövetett bűnök, még a súlyos bűntények ellenére is!