Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

November 24-én szervezte meg a Gyulafehérvári Főegyházmegye Hivatásgondozó Munkacsoportja a csíksomlyói ferences kolostorban az első olyan találkozót, amelyen azok a papok, szerzetesek, szerzetesnők és világi krisztushívők vettek részt, akik szívügyüknek tekintik a hivatásgondozást, ezért szeretnének együtt gondolkodni, együttműködni ezen a pasztorációs területeden.

A programot Darvas Piroska segítőnővér moderálta. Köszöntő szavaiban az együttlét programját és célját ismertette. A tapasztalatok alapján fontosnak látszik az egyházmegyei szintű egységes látásmód kialakítása a hatékony munka érdekében. Ezt erősítette meg Tamás Barna főegyházmegyei ifjúsági főlelkész felszólalása is, aki röviden ismertette a munkacsoport helyét az egyházmegyei struktúrában, illetve ennek működési kereteit.

A napot indító és gondolatébresztő előadást Czikó László, a gyergyószentmiklósi Szent István plébánia lelkipásztora tartotta az 1997-ben megjelent Új hivatásokat egy új Európa számára című dokumentum bemutatásával. A szöveg kreatív át- és újragondolása rávezette a hallgatóságot a benne felvetett problémák aktuális voltára, a leírt jelenségek és a belőlük következő szükségletek realitására. A lendületes és a lényegre érzékeny előadás segítette a résztvevőket, hogy a továbbiakban a hivatás mibenlétét átgondolják, újragondolják. Ebben voltak segítségükre a rövid, 10 perces kis bemutatók. Simó Irma pszichológus és evangelizátor az Áradat Egyesület pályaorientációs programját ismertette. Pantea Tibor OFM a papi és a szerzetesi hivatás mibenlétét próbálta meghatározni: oda van hivatásom – mondta –, ahol legjobban tudok szeretni. Pázmány Attila családos vállalkozó a családi, egyházi-spirituális és szakmai szféra összehangolásának fontosságáról beszélt, illetve arról, hogy a hivatás egy világi krisztushívő számára sem feltétlenül esik egybe a „megélhetéssel” és a mesterséggel. A hivatás fontos összetevője számára a másokért végzett munka. Végezetül Páll Leó OFM, a főegyházmegye spirituálisa az egyházmegyei hivatásgondozás kihívásait vázolta: a krízis oka szerinte az életszentségre való vágy és törekvés hiánya, amit nevezhetünk „bűnös világnak” is… Az életszentség iránti vágyat kell tehát felébreszteni a fiatalokban, ehhez viszont szent nevelők kellenek. Ez pedig nem éppen lehetetlen, mert sok szent van közöttünk is, sok olyan ember, aki őszintén Istené akar lenni.

A hivatás kérdését a személyes szintek felől is megközelíthették a résztvevők: tanúságtételek hangzottak el többféle életállapot melletti döntés, hivatáskeresés folyamatáról: Csa­tó Béla csíkszentkirályi plé­bános a papi hivatásáról, Nagy-György Zelma SSS szerzetesi hivatásáról, Szakács Sán­dor a családos hivatás melletti döntéséről tett tanúságot.

A rövid ebédszünet után műhelymunkák következtek. Lehetőség volt az Áradat Egye­sület programjának és mun­ka­módszerének konkrét megismerésére: Simó Irma önzetlenül osztotta meg műhelytitkait annak érdekében, hogy minél több fiatalhoz eljuthasson ez a módszer, amely egyaránt épít a személyiségfejlesztésre és a kegyelemre. Pantea Tibor OFM a médiának a hivatásgondozásban betöltött szerepéről, illetve a média nyújtotta lehetőségekről osztotta meg tapasztalatait saját honlapjuk, illetve a fiatalokkal való kommunikáció kapcsán. Páll Leó testvér csoportja az egyházmegyei és kerületi hivatásgondozó munka modelljén dolgozott, az igények és szükségletek felismerése és felmérése után az együttműködés lehetőségeit kutatta. Darvas Piroska nővér vezetésével pedig a hivatásokért való közbenjárás módjairól beszélgethettek a műhelymunka résztvevői. A csoport megfogalmazta, hogy a liturgia már önmagában is meghívás és küldetés, de kifejezték vágyukat: jó volna rendszeresíteni a kifejezetten a hivatásokért való közbenjárást, a szentségimádásokat ott, ahol ez még nem létezik, vagy feledésbe ment.

Rövid összegzéssel, majd kiértékelő közös imával zárták a találkozót, amelyet a résztvevők eredményesnek ítéltek. Megkapták a „bátorság lelkét” a „Szentlélek műhelyében” – ahogyan ez kihívásként a felvezető szavakban és az előadásban is elhangzott. Az eredmények egyikét egyébként jól szemlélteti a találkozó mottója: Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete (F. Hundertwasswer).