Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A nagyváradi Szent László Gimnáziumban immár hagyománnyá vált, hogy Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve a diákok meglátogatják a nagyváradi gyerekkórház kis betegeit. Ebben az évben november 15-én, csütörtök délután a IX–XI. B osztály tanulói közül tíz diáklánnyal úgy döntöttünk, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet példáját követjük, és vigaszt nyújtunk szenvedő társainknak, akiket játékokkal ajándékoztunk meg. A diákok és a hollandiai Onstwedde Református Egyház diakóniai munkacsoportjának támogatásából származó társasjátékokat, plüssfigurákat osztottunk ki. Nacsádiné Csuka Melinda református kórházlelkész bátorító szavai után a diákok bekopogtattak minden kórterembe, ahol nagy örömmel fogadták őket. A diáklányok meghatódva, szemükben könnyekkel tértek vissza a kis betegektől, akiket szívükbe zártak, és a velük való találkozásról így vallottak:

„Nagyon jó volt látni, ahogy a gyerekek örültek az ajándékoknak, amelyek nem voltak túl értékesek, de annál nagyobb volt a szeretet, amivel adtuk, és amivel fogadták. Volt, akit bátorítani kellett, hogy válasszon a játékok közül…” (K. I., K. A.)

„A beteg gyerekekben nagyon sok szeretet és öröm van, azt az érzést, amit a kórtermekben éltem át, azt nem lehet leírni. Meghatódva távoztam a kórházból azzal az elhatározással, hogy máskor is szeretném meglátogatni a gyerekeket.” (I. L.)

„Bementünk minden kórterembe a nagy dobozokkal a kezünkben, s a gyerekek arcán felcsillant a mosoly. Egy ötéves kisfiú szívszaggatóan sírt, amikor bekopogtattunk hozzá, mert épp akkor kapott injekciót. Egy macit adtunk neki, amitől vidám lett… Ezt át kell élni… Ezek a pillanatok a legcsodálatosabbak, amikor mosolyt csalunk egy beteg gyerek arcára…” (Sz. C.)

 „Számomra boldogság volt, hogy örömet okoztam a gyerekeknek… A szülők is megköszönték, hogy gondoltunk rájuk. Az elhagyott gyerekek nagyon aranyosak voltak, legszívesebben hazavittem volna őket… Remélem, hogy az ő sorsuk is jóra fordul.” (K. R.)

„Nagy izgalommal és szeretettel indultunk a gyerekekhez, akiknek az arcán örömet és boldogságot láttunk… A mi szemünkben is könnyek jelentek meg a boldogságtól és az együttérzéstől. Az ő mosolyuk erőt és bátorságot adott nekünk, s elhatároztuk, hogy ezentúl minden csütörtökön ellátogatunk hozzájuk.” (V. S., K. É., K. E., Sz. H., B. B.)

Mindnyájan lelkileg feltöltődve indultunk haza, s újból megtapasztaltuk azt, hogy jót tenni jó, mert ez az, ami szebbé és jobbá teszi a világot. Szent Erzsébet is tudta ezt, amikor lehajolt a betegekhez, és bennük Krisztus arcát látta felragyogni.