Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Az advent első vasárnapjától Urunk megkeresztelkedésének ünnepéig tartó időszakot karácsonyi időnek nevezzük. Első része az advent, a felkészülés ideje. A jellege kettős: megemlékezés Urunk első eljöveteléről, ugyanakkor Krisztus történelem végi, második eljövetelének várása is.

Négy adventi vasárnapot ünnepelünk.  A szentírási részek az egyes vasárnapokon a következő témákról szólnak: éberség Krisztus várásában, megtérésre való felszólítás Keresztelő János prédikációja által, az előfutár tanúságtétele és Jézus születésének hírüladása.

Az adventi időnek két része van, ezt jól érzékelteti két adventi prefáció is. Az első rész december 16-ig tart, ez a várakozásról és a készenlétről szól: Ő első eljövetelekor magát megalázva testet öltött, teljesítette a kezdettől neki rendelt küldetést és megnyitotta számunkra az örök üdvösség útját. A második már közvetlenül a karácsonyi készületre hívja fel figyelmünket: Őt előre hirdette a próféták szózata, és kimondhatatlan szeretettel hordozta a Szűzanya, az ő közeledtét jelezte Keresztelő János, majd bizonyságot tett arról, hogy már hozzánk érkezett.

Számos helyen – családi otthonban és templomban – szokás az adventi koszorú készítése és az adventi vasárnapokon egy-egy gyertya meggyújtása. Ilyen alkalommal felolvasnak a Szentírásból, énekelnek és összeállítanak egy kis szertartást. Ebben ti, ministránsok jó példával járhattok elöl. Ugyancsak szép szokás a betlehemezés, a jótettek gyűjtése, a karácsonyfa feldíszítése ezekkel. Sok helyen az adventi készületi időben a fiatalok, olykor a felnőttek is betanulnak pásztorjátékokat, ezzel is jobban ráhangolódnak, ők is meg a közösség is, ahol ezt előadják a karácsonyi éjféli mise előtt. Érzékelhetőbbé válik a hívőknek, mit is jelentett a választott nép várakozásának a beteljesülése, Jézus Krisztus személyének megszületése a történelemben.

Az Emmanuel-várás betölti minden keresztény szívét és lelkét, hogy előkészítve a lélek útját valóban megszülessen szívünkben az Úr Jézus, és valóban beteljesedjenek a prófétai jövendölések: velünk az Isten. Életünkben nincsen annál nagyobb bizonyosság, mint mikor magunkénak érezhetjük a mindenség Urát, aki földünkre való születésével mintegy megszentelte teremtett világunkat.

Advent idején templomainkban hajnali (roráté) misét tartanak. A ministránsok az adventi időt a maguk számára is komoly készületi időnek tartják, ezért sokan minden adventi reggelen – ha van náluk hajnali mise – részt vesznek a szentmisén, ministrálnak és buzgósságukkal felhívják a gyerekek és felnőttek figyelmét a felkészülés fontosságára.

Emlékszem, milyen nagy lelkesedéssel vártam testvéremmel együtt a roráté szentmiséket. Falumban, Gelencén nagyon sok fiatal gyerekkel jártunk rendszeresen az adventi időben ministrálni, olykor versengés is támadt köztünk, hogy ki az, aki nem hiányzott egyetlen roráté miséről sem. Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok a pillanatok, amikor reggel korán a templomba menés közben hideg szél csípte meg arcunkat, az utcákon elébb-elébb pislogott a lámpa fénye, éreztem lelkemben, hogy valaminek a beteljesülésére várakozom, várakozunk. Az advent kezdeti időszakában kint sűrű köd borította be a tájat, majd a karácsony közeledtével, mikor a hófúvás dominált, nyakam behúzva a kabátomba, igyekvő léptekkel templomunk felé közeledtem. Felemelő, lélekkel teli pillanatok voltak ezek! A hívek szeméből remény sugárzott, szívük a szeretet melegével oldotta a még fagyos, árva tekinteteket. Jelezték, hogy a megtestesült végtelen szeretet befogadására készül egyházközségünk, a szomszédos falvak, a városok, egyházunk, sőt az egész világ.

Most ismét készülődünk. Koszorúinkat már megfontuk. A gyertyákat is ráhelyeztük, az elsőt már meg is gyújtottuk. Nincs más hátra, mint a gyertyák növekvő fénye hétről hétre megvilágosítsa fásult, kimerült és szeretettől kihűlt szívünket, életünket. Vágyakozásod, várakozásod ne legyen tétlen! Indulj el az Úr útján, egyengesd életed ösvényét, hogy majd valóban megszülethessen benned a kisded Jézus, kinek meleg szívedre van szüksége, mely ápolja és szeretetével dédelgeti! Családias, szeretetteljes, békés hangulatban készülj!

Kinézek az ablakon. Kint a köd ugyanolyan sűrű, mint akkor régen, s fülemben csengnek anyám szavai, amelyek megtanították nekem, hogy kell szeretni a családban.