Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Az ünnepekben mindig megnyílik fölöttünk az ég, és egy kicsit belemosolyog életünkbe az örökkévalóság. Égre nyíló tiszta, tágas ablakok ezek. Bepillanthatunk a mennyországba, megtapasztalhatunk egy kicsit a majd ránk váró, örökké tartó ünneplésből. Éppen ezért bátran kijelenthetem, hogy Isten nélkül nincs igazi ünneplés. Isten nélkül az ünnep csak – ahogy Czakó Gábor mondja – „zsíros átmenet a hétköznapok között”. Isten nélkül beteg lesz az ünnep.

Visszaemlékszem gyermekkorom ünnepeire, amelyek megtörték a hétköznapok mozgalmas sorát, és amelyeket a családban – szüleimmel, testvéreimmel – töltöttem el, különösen húsvétra, karácsonyra, pünkösdre, de minden egyes vasárnapra is. Mindig valamilyen megmagyarázhatatlan érzés töltött el gyermekként, aminek okát akkor azt hiszem, nem is értettem, talán nem is akartam tudni, csak fürödni akartam benne. Most visszatekintve tudom, látom és hiszem, hogy Isten tette csodálatossá, széppé. Más volt a reggel, a napsütés, mert az Úr napján még az is másképpen süt. Mindenki készült a legnagyobb szeretettel való találkozásra. Ez volt a nap legfontosabb eseménye. Vittük a személyes élettörténetünket, a küzdelmeinket, fáradozásainkat, örömeinket, fájdalmainkat, esendőségünket. Nemcsak mi, hanem még nagyon sokan. Ezekkel együtt beléptünk abba a misztériumba, ami életet lehelt belénk, ami feltöltött, erőt adott.  A Jézus Krisztussal való találkozás tapasztalható módon formálta az életünket. Életigenlés. Jézus Krisztus azt akarja, hogy életünk legyen, és az bőségben legyen. Erre mondunk igent az ünnepben. A szentmise utáni otthoni együttlétben érezhető volt, hogy találkoztunk Jézus Krisztussal, mert találkoztunk egymással is. Valami átragyogott az arcokon, valami érezhető volt a kézfogáson, a beszéden, az ölelésen.

Hálát adok ezekért a pillanatokért ma is Istennek, hogy megtestesülésével ablakot nyitott számunkra, hogy közel jött hozzánk. És hálát adok azoknak is, akiknek fontos volt az ünnep, akik elvezettek és megmutatták, hogy Isten nélkül bizony nincs igazi ünneplés.

Isten maga készíti elő az ünnepet, és ő hív meg. Vele szép és érdemes ünnepelni. Adni akar valamit. Az örök vasárnap után akar bennünk honvágyat ébreszteni. Mi akarjuk?