Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

A Kolozsváron 3. alkalommal megrendezett Comedy Nem­zetközi Filmfesztivál nagy­díját a Vasárnap Fülöp-szi­ge­teki stílusban című tajvani–Fülöp-szigeteki film kapta meg. Rendező: Wi Dong Ho, forgatókönyvírók: Ajay Bala­krish­nan és Wi Dong Ho, operatőr: Jake Pollock.

A 2009-ben készült filmnek látszólag egyszerű a története, de emögött komoly társadalmi probléma húzódik meg. Remekül érzékelteti a film, hogy nem egyedi esetet, hanem napjaink igen komoly kérdését, a munkaerő nemzetközi vándorlásának bizonyos vonatkozásait mutatja be. Manapság az emberek a jobb élet reményében külföldön keresnek munkát, otthon hagyva szeretett személyeket, azokat az értékeket, melyekhez érzelmileg ragaszkodnak. Az új feltételek között számukra sok a bizonytalanság, ezért keresik az identitásukat a megváltozott nyelvi-kulturális és szociális környezetben.

A film főszereplői két, a Fülöp-szigetek egyik falujából Tajpejbe, Tajvan fővárosá­ba jött fiatal, akik a külváros egyik gyárában dolgoznak. Monoton munkát végeznek, az otthon iránti nosztalgia érzésével élnek. A két fiatal otthonosságra, társadalmi befogadásra vágyik, ami annál is inkább nagy kérdés számukra, hogy egy nagyon szigorú szabályokkal rendelkező kollégiumban laknak. Annak is tudatában vannak, hogy szabálysértésért visszatoloncolhatják őket hazájukba.

A vasárnapok életrendje viszont az övék. Templomba akarnak menni, bolyongani a városban. Egyik ilyen napon az utcán egy tömbházbeli családi veszekedésnek a tanúi, mely során személyes tárgyakat dobnak az utcára. Így kerül az utcára egy jó állapotban levő vörös kanapé, melyet rövid moralizálás után a kollégiumba szeretnének vinni. Mivel a szállításhoz szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkeznek, ezért elhatározzák, ők maguk fogják cipelni a kanapét a város egyik szegletéből a másikig. Ezzel kezdődik a vasárnapi kalandjuk.

Amint cipelik a kanapét Tajpej forgalmas utcáin, sok humoros jelenetnek vagyunk a tanúi. Érzékelhető az embereknek a viszonyulása a helyzethez, a két fiatal félelme, hogy ne kerüljenek a hatósági közeggel összeütközésbe.

A road movie stílusban készült film csak ürügy, hogy  filmes eszközökkel bemutassa a városi élet forgalmas világát, a társadalmi-gazdasági különbségeket, az emberek szokásait, a köztük levő kommunikációt. Ugyanakkor betekintést nyerhetünk a két fiatal életébe is, megismerhetjük vágyaikat, reményeiket és félelmeiket. A film­rendező szerint a film egy általános képet mutat be. Ugyanez megtörténhet máshol is.

A film erőssége Bayani Agbayani és Epy Quezon ragyogó szerepalakításában áll. Játékukkal remekül érzékeltetik a marginalizáció okozta magányból való kiútkeresést, melyet a nyelvi ismeretek hiánya is nehezít. A rendező  a film eszközeivel bemutatja, milyen a modern városi életben létező elszemélytelenedés, a sokrétű emberi kapcsolatok törékenysége.

A film története nem kötődik csak egy kis közösség életéhez, nemzeti kerethez, hanem tipikus helyzetet mutat be: a külföldi munkavállalásból fakadó nehézségeket, a nosztalgia érzését a számukra értéket jelentő szokások, hagyományok iránt.

A szereplők közötti kommunikáció nyelve a tagalog (a Fülöp-szigetek hivatalos nyelve), az angol és a mandarin. A nyelvek sokszínűsége is jelzi a világ mai helyzetét, amely képekben, kísérőzenében, gesz­tus­rendszerben megtalálja azt a nemzetközi nyelvet, melyet minden néző megért.