Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

A bencések a munka új kultúrájáról gondolkodtak

Pontosan, szépen – hiszen ismerjük a szállóigévé lett verset. A keresztény embernek pedig talán az Ora et labora bencés jelszó is beugrik, miközben gyorsan lelkiismeret-furdalása is lesz, hogy bizony manapság gyakorlati életben a labora kerül a mondat elejére… És ez alól az életérzés alól – ki gondolná – még a monasztikus szerzetesközösségek tagjai sem mentesek. Nyilván nem a Szent Benedek-i Regulával van a baj,   hiszen az közel másfél évezrede jól bevált életmód-alakító rendszabály – nem csak szerzetesek számára.

A német nyelvterület bencés lelkiségű közösségei (bencések, ciszterciek, trappisták, bencés lelkiségű modern közösségek) magiszterei és magisztrái számára kétévente szervezett tanulmányi napokkal egybekötött találkozón ezért a közvetkező témát vetették föl a résztvevők: Teljesítek, tehát vagyok? A munka aspektusai, identitás és értettség a monostori közösségben.

A régióhoz – bár nem kifejezetten német nyelvű – a közép- és kelet-európai régió (Magyarország, Románia) is hozzátartozik. Az idén ezt a találkozót Niederalteichban szervezték meg november 14–19. között, egy Duna-parti, Pas­sautól kb. 40 km-re, nyugatra lévő bencés monostorban, ahol a magyarok már igen korán, még romboló portyázásaik idején megfordultak.

P. Johannes Pausch (Gut Aich, Europakloster) és P. Paulus (Salzburg) szolgáltatta azokat a gondolkodást segítő impulzusokat, amelyek alapjául szolgáltak a csoportos tematikus megbeszéléseknek, illetve a kötetlen beszélgetéseknek.

A monostori munka minősége megváltozott: sokkal több szellemi, szervezői, vezetői munkát végeznek a szerzetesek (és a szerzetesnők is), mint kétkezit. A szerzetes sokszor nem csak dolgozó, hanem munkaadó is. A megváltozott helyzetre utalva humorosan tette fel a kérdést az egyik előadó: lehet-e egyáltalán ebben a habitusban ténylegesen dolgozni? Az iskolában még esetleg, de a műhelyekben aligha… Kifejezi-e a szerzetes megjelenése, hogy kész a munkára? A kiégés a szerzeteseket is fenyegeti, mert a munka sokszor a lelki élet rovására megy: fönn kell tartani a monostorokat, intézményeket, az apostoli munka teljesítményorientált. Lassan a munka tönkreteszi az embert, pedig az alkotó munka teszi az embert emberré… Szent Benedek egészséges ritmust ír elő a munkára és az imára vonatkozóan, de ez sokáig a természethez igazodott munka volt: nyáron többet dolgoztak, télen kevesebbet. Többet olvastak, imádkoztak, volt egymásra is idejük – de ez így volt a társadalomban is. Ma az életritmus felgyorsult, megváltozott. Nem biztos, hogy mindenben rosszabb, de meg kell tanulni elrendezni, újra meg kell találni a megfelelő külső keretet. Hiszen még egy monostor sem lehet életidegen. A bencéseknek meg kell teremtenie a munka új kultúráját ebben a társadalomban, hogy a munka visszanyerje életadó erejét.

A találkozó, amelyet minden alkalommal más csapat szervez – az idén Fr. Andreas (Maria Laach), Sr. Eva-Maria (Frauenwörth) és Sr. Rachel (Tutzing) –, egy kis „tanulmányi kirándulással” zárult: a Missziós Bencések szépen felújított sweiklbergi monostorában láthattuk, hogyan működik egy ilyen monostor: biomasszaüzem, Afrikai Múzeum, adománygyűjtés a missziók részére, szakközépiskola, kertészet, orgonakoncertek, nem utolsósorban pasztoráció. Mindebbe a közeli Neustift Örökimádó Bencés Nővérek közösségéből is besegítenek.

A benedeki eszmény tehát ma sem idejétmúlt. Képes megteremteni azt az oázist, az istenkeresésnek azt a helyét, amit máskor is a történelem folyamán. De a két alapvető érték – az imádság és a munka – számára meg kell találni a klasszikus és modern formák egyensúlyát, optimális elrendezését, amely számol a mai társadalom és a mai ember jellegzetességeivel.