Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Bölönben a katolikus hívek lelkében már több mint négy évszázada él a vágy, hogy a régi, majd’ hatszáz éves templomuk helyett egy új épüljön. 2009 tavaszán ez a csíra újra indult és lassan, lassan formát kapott, Keresztes Zoltán plébános munkája által. Bár a községben élő hívek kevesen vannak, alig több mint 30 főt számlál a közösségünk, megmutatkozott a jóban való hit ereje. Több egyházközség és a helyi önkormányzat is részt vállalt, hogy ez a remény valóra  váljon.

November 26-án az újonnan épített kis kápolna megtelt hívekkel, nemcsak katolikusokkal, hanem – mondhatni – a település mind a nyolc felekezete képviseltette magát az első bemutatott szentmisén. A kis kápolna szentelését és az első szentmisét Jakubinyi György érsek végezte.

Isten az emberek lelkében él, az az ő temploma, mondta a főpásztor igehirdetésében, a szentleckére alapozva: Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? (1Kor 3,16). Bár kőből és betonból építünk neki házat, az mit sem ér, ha az igazi templomban, a lélekben nincs meg a szeretet. A tégla, beton lerombolható, elvehető, de a lélek temploma örök.

A reformáció idején, egész pontosan 1569-ben, amikor Bölön lakossága unitáriussá lett, az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére épített templom az ő használatukba került. Most az újonnan épített kis kápolnát szintén Alexandriai Szent Katalin, a filozófusok, tanárok, tanulók és a nyomdászok védőszentjének tiszteletére szentelték, aki mindig is nagy ismertségnek örvendett a székelység körében. Bár a névadó vértanú szent története legendás, életéből kevés biztos adatot ismerünk, híven tükrözi az itt élő emberek hűségét és kitartását a katolikus hithez.

A szentmise végén Keresztes Zoltán plébános meg­köszönte a híveknek, támogatóknak – helyi és megyei ön­kormányzatoknak, tisztségviselőknek – és a nyitott kézre válaszoló plébániáknak, illetve Rudolf Béla bölöni alpolgármesternek az önzetlen segítségét, akik hite, hozzáállása nélkül nehezebb lett volna a kápolnát felépíteni.

És így történt, hogy több 400 év után a bölöni katolikusok nem egy katolikus hívő szerény házában, hanem újra a közösséget és Isten imádatát jelképező kápolnában ünnepelhetik meg a legszentebb áldozatot, illetve a szentségek kegyelmi adományait és közösségi erejét.