Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozója

Immár másodszor rendezik meg december 9–10-én Kolozsváron a Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozóját. A szervezők a tavaly azzal a gondolattal indították útjára ezt a kezdeményezést, hogy a szétforgácsolódó világban, ahol ember embernek farkasa még szakmai körökben is, legyenek a katolikus pszichológusok, teológusok, papok, lelki vezetők, lelki gondozók egy olyan „akol”, ahol egymásnak „pásztorai” lehetnek, s ahol mindenki a saját identitásában megerősödve segíthet a másiknak még jobbnak lenni. A cél, hogy legalább ezekben a körökben ne a másik ellen, hanem mellette haladva fejlődjenek, működjenek a szakmában. A rendezvény előkészületeiről a Vasárnap kérésére Homa Ildikó, az egyik főszervező számolt be. 


A tavalyi konferencia témája ez volt: Lehetőségek–korlátok a teológia és a pszichológia határterületén. Szerzetesként és pszichológusként fontos számomra, hogy olyan antropológiai alapokon műveljem szakmámat, ami az egyház tanításával összhangban van. Sokszor keresnek a plébániákon az emberek „keresztény pszichológust”. Ilyenkor milyen választ kapnak? Egy rózsafüzért esetleg, ahogy én jártam meg egy alkalommal, amikor bemutattam egyházi körökben, milyen fontos a pszichológiai segítségnyújtás – válaszként azt mondták nekem: „tessék egy rózsafüzér, ez a legjobb segítség”.

Kétségen kívül az ima bizonyítottan szanogenetikus, de vajon elegendő-e, amikor válságban vagy, amikor életed alapjait nagyon megrendíti, hogy tönkrement a házasságod, amikor szexuális erőszak áldozataként nem tudsz kilábalni a depresszióból?

Eddigi gyakorlatomból azt láttam mind a kliensek, mind a szakmabeliek körében, hogy nem elegendő csak két szót összetenni: kereszténység és pszichológia: a kettőt ötvözni kell, és ez csak találkozásokon, konfrontációkon és rengeteg tanulási folyamaton keresztül lehetséges. Ehhez kívánt a tavaly és az idén is a konferencia keretet teremteni.

A tavalyi konferencia visszhangja reményt és bátorságot adott nekünk arra, hogy folytassuk. Nem a létszám a mi erőforrásunk, hanem a minőség. A Lázár Saroltával közösen alapított szakmai társaság víziója J. L. Moreno szavaival: hiszen mindnyájan egy nagycsalád, ha úgy tetszik, egymás testvérei vagyunk. Szeretnénk egymás testvérei lenni abban a munkában, ami a keresztény és minden jóakaratú szenvedő ember pszichológiai és spirituális jólléthez való eljuttatását célozza meg. Ebbe a családba szeretnénk minden érdeklődőt bekapcsolni. A konferencia lehetőség a találkozásra, az igazi, hiteles találkozásra. Ez akkor lehetséges, ha mindenki saját egzisztenciális központjából közeledik a másik felé – Erich Fromm szavaival. Ha így közeledik a másik felé, mind a saját kliense, mind a szakmai társa felé, képes lesz meglátni a benne rejlő képességeket, lehetőségeket. Ahogy Viktor Frankl mondja: „Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” A konferencia egy ilyen találkozás élményéből született. Összetalálkoztunk Lázár Sarolta, Vik János, Robu Magda és én, s rácsodálkoztunk erre a vízióra, majd eldöntöttük, hogy megpróbálunk másokat is „megfertőzni” vele. A tavalyi és az idei konferencia is a Babeş–Bolyai TE RT Fakultása és a Psycho-logos Társaság közös kezdeményezése. Az idei konferencia témája: Válság – veszély vagy esély? Az első reakció a cím hallatán bizonyára az, hogy ez már unalmas, pár éve a saját bőrünkön érezzük, főképp a gazdasági vonatkozásút. De ha jobban belegondolunk, azt látjuk, a válság kiváltotta szorongás motiváló tényező, miért ne használnánk ki. A szorongás az ember alapélménye, mondják az egzisztencialisták. A világ, de nemcsak, hanem Isten is ezen keresztül beszél hozzánk. Éppen ezért a válság élménye a pszichológiai érés és az istenkeresés helye lehet. Akkor már meg is érkeztünk ahhoz a határterülethez, ahol mindkettő – teológus és pszichológus – találkozhat és együttműködhet. A válság ezért esély mindkettő számára. Szeretettel várunk mindenkit, szakmabelit és szakmán kívülit, katolikust és nem katolikust, hogy megosszuk tapasztalatainkat, tudásunkat, aggodalmainkat, örömeinket.