Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozója
Immár másodszor rendezik meg december 9–10-én Kolozsváron a Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozóját. A szervezők a tavaly azzal a gondolattal indították útjára ezt a kezdeményezést, hogy a szétforgácsolódó világban, ahol ember embernek farkasa még szakmai körökben is, legyenek a katolikus pszichológusok, teológusok, papok, lelki vezetők, lelki gondozók egy olyan „akol”, ahol egymásnak „pásztorai” lehetnek, s ahol mindenki a saját identitásában megerősödve segíthet a másiknak még jobbnak lenni. A cél, hogy legalább ezekben a körökben ne a másik ellen, hanem mellette haladva fejlődjenek, működjenek a szakmában. A rendezvény előkészületeiről a Vasárnap kérésére Homa Ildikó, az egyik főszervező számolt be.
A
tavalyi konferencia témája ez volt: Lehetőségek–korlátok a teológia és a
pszichológia határterületén. Szerzetesként és pszichológusként fontos
számomra, hogy olyan antropológiai alapokon műveljem szakmámat, ami az egyház
tanításával összhangban van. Sokszor keresnek a plébániákon az emberek
„keresztény pszichológust”. Ilyenkor milyen választ kapnak? Egy rózsafüzért
esetleg, ahogy én jártam meg egy alkalommal, amikor bemutattam egyházi
körökben, milyen fontos a pszichológiai segítségnyújtás – válaszként azt
mondták nekem: „tessék egy rózsafüzér, ez a legjobb segítség”.
Kétségen
kívül az ima bizonyítottan szanogenetikus, de vajon elegendő-e, amikor
válságban vagy, amikor életed alapjait nagyon megrendíti, hogy tönkrement a
házasságod, amikor szexuális erőszak áldozataként nem tudsz kilábalni a
depresszióból?
Eddigi
gyakorlatomból azt láttam mind a kliensek, mind a szakmabeliek körében, hogy
nem elegendő csak két szót összetenni: kereszténység és pszichológia: a kettőt
ötvözni kell, és ez csak találkozásokon, konfrontációkon és rengeteg tanulási
folyamaton keresztül lehetséges. Ehhez kívánt a tavaly és az idén is a
konferencia keretet teremteni.
A tavalyi konferencia visszhangja reményt és
bátorságot adott nekünk arra, hogy folytassuk. Nem a létszám a mi erőforrásunk,
hanem a minőség. A Lázár Saroltával közösen alapított szakmai társaság víziója
J. L. Moreno szavaival: hiszen mindnyájan egy nagycsalád, ha úgy tetszik,
egymás testvérei vagyunk. Szeretnénk egymás testvérei lenni abban a munkában,
ami a keresztény és minden jóakaratú szenvedő ember pszichológiai és
spirituális jólléthez való eljuttatását célozza meg. Ebbe a családba szeretnénk
minden érdeklődőt bekapcsolni. A konferencia lehetőség a találkozásra, az
igazi, hiteles találkozásra. Ez akkor lehetséges, ha mindenki saját
egzisztenciális központjából közeledik a másik felé – Erich Fromm szavaival. Ha
így közeledik a másik felé, mind a saját kliense, mind a szakmai társa felé,
képes lesz meglátni a benne rejlő képességeket, lehetőségeket. Ahogy Viktor
Frankl mondja: „Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak
akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett
személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne
rejlő lehetőségeket is.” A konferencia egy ilyen találkozás élményéből
született. Összetalálkoztunk Lázár Sarolta, Vik János, Robu Magda és én, s
rácsodálkoztunk erre a vízióra, majd eldöntöttük, hogy megpróbálunk másokat is
„megfertőzni” vele. A tavalyi és az idei konferencia is a Babeş–Bolyai TE RT
Fakultása és a Psycho-logos Társaság közös kezdeményezése. Az idei konferencia
témája: Válság – veszély vagy esély? Az első reakció a cím hallatán
bizonyára az, hogy ez már unalmas, pár éve a saját bőrünkön érezzük, főképp a
gazdasági vonatkozásút. De ha jobban belegondolunk, azt látjuk, a válság
kiváltotta szorongás motiváló tényező, miért ne használnánk ki. A szorongás az
ember alapélménye, mondják az egzisztencialisták. A világ, de nemcsak, hanem
Isten is ezen keresztül beszél hozzánk. Éppen ezért a válság élménye a
pszichológiai érés és az istenkeresés helye lehet. Akkor már meg is érkeztünk
ahhoz a határterülethez, ahol mindkettő – teológus és pszichológus –
találkozhat és együttműködhet. A válság ezért esély mindkettő számára.
Szeretettel várunk mindenkit, szakmabelit és szakmán kívülit, katolikust és nem
katolikust, hogy megosszuk tapasztalatainkat, tudásunkat, aggodalmainkat,
örömeinket.