Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Csúcs Mária, Csíkszereda: Kezdetektől olvasója vagyok a lapnak, 1995 novemberétől csíkszeredai tudósítóként is dolgozom a Vasárnapnak. A rendszerváltás után örültem, hogy végre egyházmegyénknek is lehet saját lapja, de hiányoltam belőle a csíki eseményeket, megkérdeztem a szerkesztőket, miért nincsenek. Szokták mondani, hogy aki keres, az talál. Ez elég „sajátosan” alakult: én kérdeztem, és ők megtaláltak engem. Meghívtak az éppen alakulgató tudósítói csapatukba. Szerkesztőként dolgoztam akkor a helyi televíziónál, amúgy is részt vettem számos rendezvényen, így könnyebben értesültem a Vasárnap olvasói számára is hírértékű történetekről. A csíksomlyói Hármashalom-oltár elkészítése óta a térség számos eseményéről, ünnepéről, létesítmények, emlékhelyek avatójáról küldtem beszámolót. Most, az ünnep alkalmával, jó érzés számomra visszatekinteni minderre. Az elkészített tudósítások alkalmával nagyszerű, csodálatra méltó emberekkel, kiváló személyiségekkel ismerkedhettem meg. Remélem, az átélt élmények hangulatából, üzenetéből beszámolóim segítségével olvasóink is részesültek. Gratulálok és minden jót kívánok a nagyszerű, lelkes munkatársaknak! Kitartást számukra, hogy sok-sok tartalmas lapszámmal ajándékozzák meg tisztelt olvasóinkat!

 

 

Micaci Cristian, a nagyváradi püspökség munkatársa: Életkorszakaimnak megfelelően változott a Vasárnappal való kapcsolatom. Gyermekkoromban olvasója voltam, édesanyám „járatta” a katolikus újságot, máig is teszi, a kis szórványtelepülésen, ahol él. Később megismerkedhettem a szerkesztőség munkatársaival, és ez nagy élményt jelentett számomra. Aztán már kisebb írásaim is megjelenhettek. Most rendszeres együttműködés fűz a laphoz. Mondhatom, hogy az első olyan sajtótermék volt életemben, amely megismertette velem egyházunk egyetemességét, és azt, hogy mennyi minden történik egyházközségünk határain túl az egyházmegyében, a világegyházban.

 

Miklós Ágnes jelenleg magiszteri tanulmányait végzi Kolozsváron, már egyetemi évei alatt írt a Vasárnapba: Ez volt az első nyilvános próbálkozásom. Jó ugródeszkának találom, leginkább az önfejlesztés és saját stílusom kitapogatása terén. Most már látom, hogy ahány sajtóorgánum, annyi írói stílus létezik. Azóta tudom, hogy a sajtó az én világom. Bátorságot merítettem, hogy máshol, más médiumban is kipróbáljam magam, hogy szóljak az emberekhez. Szeretek írni, és a Vasárnapnál vált először mások számára is olvashatóvá az, amit meg­alkotok.

 

Jakabos Julianna, Sepsiszentgyörgy:A Keresztény Szó első számától vagyok előfizető, ugyanakkor a Vasárnap is az első lapszámtól kezdve jár nekem. Nagyon szeretem, nagyon sok mindent tanultam belőle. 1999-től vagyok a sepsiszentgyörgyi terjesztő. Hozzám érkezik a lap minden héten, én osztom le a plébániáknak. Ugyanakkor templomunkban én osztom ki az előfizetőknek a vasárnapi miséken. Önkéntesen, szeretettel végzem ezt a munkámat, örülök, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy a keresztény sajtó eljusson a közösségemhez, az előfizetőkhöz.

 

Kuzmányi István, Budapest: Kapcsolatom a Vasárnappal az első lapszám megjelenésétől tart. A lapot ministránsként Várad­szőllős plébánia­templomában vettem kézbe először. Akkor még nem tudtam, milyen kalandokat tartogat számomra.

Először Fedorek Imre plébánosom buzdítására a templom kapujában némi fagyipénzért cserébe amolyan rikkancsként árusíthattam. Leírhatatlan sikerélményt okozott, hogy vasárnapról vasárnapra az utolsó példányig eladhattam a lapot. És persze jólesett a megérdemelt fagylalt elfogyasztása is.

Másodszor – különösen így felnőtt fejjel visszatekintve – a Vasárnap az első és sokáig az egyetlen olyan nyomtatott újsága volt gyermek- és ifjú éveimnek, amelyből először olvastam pl. a csíksomlyói ifjúsági találkozóról vagy Pió atyáról. Lapról lapra egy olyan gazdag tárház tárult elém, amely segítségével kiléphettem Szőllős, Nagyvárad és az egyházmegye határain túlra. Karnyújtásra került tőlem Csíkszentdomokos, Kolozsvár, Temesvár… Ami még ennél is mélyebben hatott rám, hogy a történetek, cikkek mögött emberek és az általuk alkotott közösségek képe formálódott ki bennem.

Az olvasottak hatottak rám, ma már elmondhatom: az erdélyi magyar katolikus hetilap nélkül hitem és identitásom nem lenne az, ami, és olyan, amilyen.

Az utóbbi években itthonról hazatérve sokszor látom, hogy a Vasárnap a sekrestyék „börtönébe” került, és a szentmisében sokszor mély csend veszi körül. Utóbbiról egykori plébánosom ellenpéldája jut eszembe, aki a hirdetések sorában olvasnivalót is ajánlott a friss lapszámból a szentmise ünneplő közösségének. Jó volna a sokszor hangos, de pusztába szálló szó, illetve az erdélyi katolicitásunkat és magyarságunkat csak szóban „erősítő” cselekvések helyett megújítani a kapcsolatunkat a nem öncélú, hanem az értünk alkotott, jubiláló Vasárnappal. Kiszabadítani börtönéből, templomainak csendjéből.

Az alkotó közösség fáradhatatlanul tette és teszi, Gábriel módjára a dolgát. Jó hírt visznek, amely az igenünk révén termékennyé válhat szíveinkben, és észrevétlenül jótékonyan alakíthatja világnézetünket. A jubileum alkalmából a főangyal közbenjárá­sára az Úr adjon erőt az íróknak és a befogadóknak, hogy még hosszú évekig fogadhassák el az Isten kegyelmi hívását, a katolikus és magyar szó befogadását Erdély-szerte.

 

Jánossi Imre, Gyulafehérvár: Öröm megpillantani könyvtárunk folyóiratrészlegén a Vasárnap című hetilapot. Öröm látni azt is, hogy sokan érdeklődnek egyházmegyéink életének eme írott beszámolóiban, kutatnak gondolatok után, melyek hetek eseményeit ölelik át néhány lap hasábjain. A katolikus sajtónak otthont adó folyóiratpolcon méltó helyet foglal el, színével, célirányos címével. Jelöli a kezdetet, a kiindulást, a napot, mely a találkozások (Istennel, másokkal és önmagunkkal) ékköve. Forgatva mindig előttem lebeg a mondat: nincs idő tévutakra! Bentről nézve a körülöttünk zajló színes forgatagra, gondolkodni a jövőn, melyet építenünk kell, a múlton, mely meghatároz, a jelenen, melyben mi teszünk lépéseket jó és sokszor rossz irányba.

Bölcs dolog összeszedni úgy a gondolatokat, hogy azok, akik számára nem elérhető az internet azonnali hírtengere, tiszta forrásból gyűjthessék be az események híranyagát, és építő gondolatokat az élet több területéről. Számunkra nyugvópont és támasz a hetilap mind a huszonöt éve, telve emberek tapasztalataival, véleményeivel, meglátásaival és távlatkínálásaikkal együtt.

 

Bajkó Tabita temesvári V. osztályos tanulónak a közelmúltban megjelent két verse a gyermekoldalon. Kérdésünkre, hogy mit jelent ez számára, így válaszolt:„Számomra érdekes érzés, mert csak a nyáron kezdtem verset írni. Amikor megláttam a verset az újságban, azt hittem, valaki ugyanazt írta, mint én. Nem hittem volna, hogy annyi gyerek közül épp az enyémet teszik be. Jó érzés látni, hogy tetszik az embereknek a versem, így továbbra is szeretnék írni. Köszönöm szépen Vasárnapnak, és hálás vagyok a magyartanárnőmnek is (Bakó Ágnesnek), aki felfigyelt írásaimra.”

 

László Irén, Szászrégen: negyven éven át tanított, szeret puzzle-t kirakni, baglyokat makramézni, kötni, horgolni, emellett naplót ír, keresztrejtvényt fejt és újságot olvas. A Pitypang oldalon jelent meg a testrészekről szóló rovata folytatásban. „Tanítónőként mindig foglalkoztam azzal, hogy a gyermekek egészségesen nőjenek fel. Talán ez ösztönzött arra, hogy sorra vegyem a testrészeket, hisz játékokat, találós kérdéseket, különböző szép anyagokat olvastam az oldalon” – indokolta témaválasztását. Elmondása szerint a Vasárnap sok ötletet ad neki, híreket, vallásos és világi dolgokat egyaránt megtalál benne, ami fontos számára.

 

Bardócz Erzsébet, Ditró: Nagyra értékelve munkájukat szeretnék olvasói minőségemben köszönetet mondani a Vasárnap 25. éves évfordulója alkalmából önöknek, mindazoknak, akik e hosszú idő alatt szerkesztették, intézték az újságot, amely a maga nemében páratlan értéket képvisel ebben a bulvársajtós világban.

Változatos, színvonalas tartalma amellett, hogy informál-tudósít, lélekkel van tele. Remek írásaik vannak, amelyek üzenetek is egyben számunkra, elmélkedéseik eszközként is szolgáltak, segítettek és segítenek a mai napig a lelki életem megújulásában, hitéletem megerősödésében – annak ellenére, hogy a 25 évhez képest nem olyan régen vagyok olvasója az újságnak.

A számomra sokat jelentő írásokat kivágva egy füzetben gyűjtöm, és szívesen olvasom újra meg újra ezeket. Hadd idézzek az egyik tavalyi számból kivágott Váljunk értékesekké a szeretetben írásból röviden valamit, ami most, Szent Erzsébet napja táján éppen aktuális: „Egy emberi cselekedet parányi, de ha azt szeretettel teszik Isten előtt, mégis végtelen nagy érték. Ezért a szeretetet szórni és hordozni kell lelki kötényeinkben, hogy a szeretetlenséggel teli világot megédesíthessük. Ránk vár ez a nemes feladat, akik hallunk az evangéliumról. Ne azt kérdezzük, hogy miért ez a sok nehézség, szörnyűség a világban, hanem Szent Erzsébet példájából tanulva tegyük hozzá a mi apró szeretet-részeinket, és a világ már ott, ahol élünk és cselekszünk, »rózsaillatúvá« válik….’’. 

Kitartást, erőt, egészséget, töretlen hittel végzett munkájukban sok sikerélményt, hosszú életet kívánok a lapnak és Önöknek  is!

 

  Összeállította:
Bereczki Silvia sa