A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy fekete hajú, fekete ruhás lány utat vág magának a vonatról leszálló tömeg között. Kijut az embersűrűségből, anélkül, hogy megtalálná azt, akit keresett. Majd hallatszik, ahogy valaki megszólítja, egy edzőruhába öltözött barnahajú lány. Felismeri. Átkel a síneken, és egymás nyakába borulnak. Elindulnak együtt, felfele a dombon – a kolostorhoz.

A dombokon túl (După dealuri, 2012) Cristian Mungiu rendező legújabb alkotása, mely két lány történetét követi attól a ponttól kezdve, hogy Alina (Cristina Flutur) megérkezik Németországból látogatóba Voichiţához (Cosmina Stratan), gyermekkori barátnőjéhez, akivel együtt nőttek fel az árvaházban. Voichiţa megígérte Alinának, hogy vele megy Németországba, egy pár napig pedig vendégül látja a kolostorban, ahol jelenleg él jelöltként, és szeretne ő maga is apáca lenni. Alina érkezése azonban megzavarja a kolostori élet megszokott, nyugodt légkörét, kiderül, a lány nem vallásos, nagyon rég gyónt utoljára. Alina idegenül érzi magát itt, és nagyon várja a napok telését, hogy Voichiţával elmenjenek onnan. De Voichiţa nem hagyná el szívesen a kolostort, itt otthonra talált, hivatást érez. Ezután Alina egy esti vecsernye közepén megzavarja az imát, rohama van, rángatózik, az apácák ezért lekötik. Beutalják a pszichiátriára, viszont az orvos azt javasolja, vigyék vissza a kolostorba, mert nyugalomra van szüksége. Ottléte gondot jelent az egyébként is anyagi nehézségekkel küzdő apácáknak, templomukat a püspök még fel sem szentelte. Alina viselkedése lázadó, újabb rohama van, megpróbálnak neki egy másik helyet találni, de nincs, ahova menjen. Mivel Voichiţa ragaszkodik hozzá, a kolostorban marad, de egy újabb zavart viselkedés után belátják, a helyzet miatt mindenki szenved. Ekkor születik meg az ötlet – a gonosz zaklatása nem engedi nyugodni Alinát, imádkozzon fölötte a pap (Valeriu Andriuţă), hogy távozzon belőle a gonosz. A pap nem egyezik ebbe bele, óvakodik, időbe telik, amíg meggyőzik. Alinát egy deszkához kötözik, a hideg tél közepén a templomban végzett imádkozásoktól eltekintve egy külön helyiségben tartják. Több nap eltelik így, anélkül, hogy étkezhetne, majd mikor azt gondolják, már jobban van, hirtelen összeesik. Kijön a mentő, elviszik a kórházba, Alina azonban már meghalt. Következik a rendőrségi vizsgálat, a papot, a házfőnöknőt és néhány apácát magukkal visznek, a városban az autóban várnak a bíróra. A film utolsó jelenetében azt látjuk, ahogy az autó ablakát felspriccolják sárral, és az ablaktisztítók kezdik letörölni azt.

2005-ben Tanacuban egy ortodox pap által végrehajtott ördögűzés közben egy lány meghalt. Később Tatiana Niculescu Bran A tanacui gyónás címmel tényfeltáró regényt írt erről. A dombokon túl alapja ez a könyv, a rendező azonban azt nyilatkozta, a két és fél órás film nem a megtörtént esetet próbálja rekonstruálni. Célja inkább a miérteket keresni, nem válaszokat adni, nem ítélkezni. Cristian Mungiu filmje két díjat nyert májusban a Cannes-i Filmfesztiválon: a legjobb forgatókönyv (Cristian Mungiu) és a legjobb női alakítás (Cosmina Stratan şi Cristina Flutur) díját. A hazai bemutatót október 26-án teltházas mozikban fogadta a közönség, jelenleg az ország különböző pontjain folynak a vetítések. Az ELLE lapnak adott interjúban Mungiu a következőket mondta: „Azt hiszem, hogy az összes meggyőződésünk az életben szükségel időről időre egy re-checket, újraellenőrzést. Rendben, én teszem ezt régóta, de miért teszem, miért hiszem ezt, miért döntök úgy, hogy így cselekedjek és ne másként? Vajon a döntéseim a meggyőződéseimből születnek, vagy nem megemésztett és értelmetlen gondolatok, melyeket mérlegelés nélkül nyeltem le?”

A dombokon túl mer beszélni egy vitatott témáról anélkül, hogy túlzásokba esne. Bemutatja a szereplők mély hitét, meggyőződéseiket, cselekedeteiknek okait. Senki nem akart rosszat. A film nem látványos, nem akar botrányt kelteni, csupán gondolkodásra, önvizsgálatra hív. Gyakran erre van szükség. 

A dombokon túl, román–francia–belga filmdráma, 2012. Rendező: Cristian Mungiu. Sze­­replők: Cosmina Stratan, Cris­tina Flutur, Luminiţa Gheor­ghiu, Ion Sapdaru, Tania Popa, Doru Ana, Andreea Boş­neag, Dana Tapalaga, Alina Ber­zunţeanu, Valeriu Andriuţă.