Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

(VI. és IX. parancsolat, 20. rész) 

A teremtő Isten két erős ösztönt oltott belénk: az önfenntartás és a fajfenntartás ösztöneit. Az elsővel életünk fennmaradását, az utóbbival az emberi nem szaporodását akarja biztosítani. Egybehangzó vélemények szerint az utóbbi a legerősebb ösztönök egyike. Ez a magyarázata annak, hogy nagyok és végzetesek ezen ösztönnek a torzulásai. Az Úristen kemény és súlyos parancsokkal szabályozta. A VI. parancs így szól: „Ne paráználkodj!” (Légy szemérmes!). A IX. parancs pedig: „Ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát!” (Kiv 20,1–17). Mivel ez a két parancs rokon tartalmú, a következőkben együtt írok róluk.

Régen nem sokat beszéltek ezekről a parancsolatokról, s ma is sokan vannak azon a véleményen, hogy nem tanácsos, mert érthetően és világosan beszélni ezekről nagyon nehéz. Különösen szószéken, mert könnyen a hívek megbotránkoztatása lehet a vége. Mindezek ellenére mégis beszélnünk kell róluk, mert a Szentírás is bőven emlegeti ezeket a bűnöket. Veszedelmes bűnökként beszél róluk. Másrészt nem szabad elfelednünk, amit keresztény aszketikus irodalmunkban olvashatunk: valószínű, hogy azok, akik nem jutnak el az üdvösségre, legtöbben e két parancs ellen vétkeztek. Liguori Szent Alfonz (1696–1787) morálteológus, a keresztény erkölcsök védője írja: „Akik a pokolba kerültek, azok 99 százaléka ezen bűn miatt jutott oda”. Ha van is benne kis túlzás, de a lényegen nem változtat.

Isten akarata, hogy a nemi ösztönök egyedüli, Istentől rendelt érvényesülési területe a család legyen. Ezért rendelte kezdetben Isten a házasságot. Krisztus Urunk pedig a felbonthatatlanság pecsétjével szentségi rangra emelte. Mindebből szorosan következik, hogy a nemi élet egyetlen és tisztességes megengedett formája csak egy férfi és egy nő között alakulhat ki, mégpedig egy egész életre szóló felbonthatatlan életszövetségben, a házasságban. Amikor pedig egymásnak már mindenüket átadták: testüket, szerelmüket, szívüket, egyikük sem félhet attól, hogy vagy az egyik vagy a másik elhagyja, vagy mással áll össze. Ezért az Úr a házasságot felbonthatatlannak rendelte.

Mindezek ellenére a mindennapi élet telve van nyílt vagy titkos erkölcstelenséggel. Van-e ma olyan hely, óra vagy ember, aki ezen két parancs ellen gondolatban, szóval vagy cselekedettel ne vétkezne? Igen, van! Minden látszat ellenére. De ezek számát egyedül csak Isten tudja.

Az sem igaz, hogy a régiek mind angyalok voltak. A hosszú szoknyák világában is paráználkodtak. Azok az emberek is vétkeztek. De nem ennyire arcpír nélkül és szégyentelenül, mint korunk embere. Ők bűnbánatot is tartottak. Ma ezeket a bűnöket nem szégyenlik, és nem is bánják. Dicsekednek vele. Reklámozzák. Kedvet és étvágyat teremtenek hozzá. Lásd a média eszközeit. Mintha kiveszett volna a bűntudat és a bűnbánat sok keresztény vagy más vallású emberből e két parancsot illetően.

Magyar nyelvünk több szava is őrzi, mit jelent ez a bűn minden gyalázatával együtt: paráznaság, erkölcstelenség, fajtalankodás, a testi örömök hajszolása, házasságtörés, házassági hűtlenség, nőcsábász, lator, kerítőnő, a meztelenség imádása stb. Talán Ady Endre találja leginkább fején a szeget, amikor ezt írja: „mocsár és förtelem”.

Ma sokan vannak, akik nem tartják bűnnek a paráznaságot. Azt mondják, a vér követelménye. Mások azzal magyarázzák bizonyítványukat, hogy ezeket a parancsokat úgysem lehet megtartani. Sokan álszentnek tartják azokat, akik e két parancsról beszélnek, vagy ezek szerint is élnek. Sőt, nyíltan ki is mondják, hogy tisztán élni nem lehet, ez csak betegeknek lehetséges.

Soha egy paranccsal sem élt vissza annyira az emberiség, mint a VI. és IX. parancsokkal. Így van ez ma is. A meg nem engedett nemi életet nyilvánosan, mindenki szeme láttára éli, megengedettnek hirdeti. A hitvesi szeretetet és hűséget egy idő után semmibe veszi. Egy új kalandért engedi egy újabb szenvedély fellobbanását, és szemrebbenés nélkül csalja meg hitvesét, vagy akár fel is bontja szentségi házasságát. Nem vállalja a gyermekáldást, s minden rafinált módot kitalál az ezerarcú erkölcstelenkedésre.

A legtöbb mai embernek csak egyetlen földi célja van a gyomra megtöltése után: minél több érzéki élvezethez jusson. Teljesen mindegy, kivel, mikor, hogyan és hol. Azzal sem törődik, hogy ezért rettenetes árat fizethet, akár az életét is! Neki csak egy a fontos: az élvezet. Ez az oka annak, hogy manapság oly sokan rabjai a szexnek. Tisztátalan képzeletük és érzésviláguk annyira tele van szennyes gondolatokkal, képekkel, emlékekkel, hogy képtelenek szabadulni tőlük. Állandóan ezeken jár az eszük. Így van ez abban a társadalomban, amelyből kis híján kiveszett az istenfélelem, a szemérmesség és a lelki tisztaság a testi tisztasággal együtt!