• Keresztény életünknek vannak olyan megszokott gyakorlatai, amelyeknek jelentőségén kevésbé szoktunk elgondolkodni. Pedig nem ártana, ha a megszokás ellenére egyre tudatosabban cselekednénk, gyakorolnánk azokat. Az egyik ilyen vallási gyakorlatunk a keresztvetés.
• A keresztvetés mozzanatában – mint valami sűrítményben – benne van az
egész hitünk. Magában foglalja az Úr halálát és megdicsőülését, valamint az ő
megváltása által szerzett istengyermeki életünket.
• Amikor a kisgyereket megtanítjuk a keresztvetésre, akkor még nem
magyarázzuk meg neki annak jelentését, mert elég az, ha azt gyakorolja, hisz’ a
keresztvetés kifejezhetetlen gazdagságú, csodálatos jel. Mélységséges értelmét
majd csak később, fokról fokra, egyre jobban fogja tudni felfogni, s ahogy
felnőtté válik, annál tudatosabban fogja majd gyakoroloni.
• Nagy kár lenne, ha a gyerekkor szintjén maradnánk! Felnőtt keresztény
emberhez méltóan egyre tudatosabban, szebben, összeszedettebben vessünk
keresztet, mintegy megvallva, hogy a szent keresztségben egész emberi
mivoltunkat lefoglalta a Szentháromságos egy Isten.
• Vannak idős, beteg emberek, akik szeretnének keresztet vetni, de már a
kezük nem engedelmeskedik az akaratuknak. Segítsünk tehát nekik! Vessünk rájuk
keresztet – legalább a homlokukra rajzoljunk keresztet –, mintegy megerősítve
őket abban, hogy az Úr Jézus keresztje által ők is részesei a Szentháromság
benső életének.
• Aki tudatosan és odafigyelve vet keresztet, az önmagában a megváltás világához való élet meggyőződését erősíti meg, és vallja meg mások számára is!