Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség – így hangzik a marosvásárhelyi Mustármag közösség mottója, amelynek mentén arculatát kialakítja, és mondanivalóját megfogalmazza. A közösség az elmúlt években több zeneművön keresztül is e megújuló lelkiséghez vitt közelebb. Így született meg nagy püspökünk, Márton Áron evangéliumi gyökerekből megújító zeneműve is, amelyet először Csíkszentdomokoson mutattak be, majd Székelyudvarhelyen és nem utolsósorban november 12-én Marosvásárhelyen.

Nagy ajándéka a jó Istennek, hogy parányi betekintést nyerhettem azon nagy munkába, szolgálatba, amit Pap László, munkatársai és a Mustár­mag közösség együtt megvalósított. Meggyőződésem, hogy Isten akarata e zenemű, és hiszem, hogy nagyon sok kegyelmet kapunk Istentől ezáltal, mert két éven keresztül megszenvedték megálmodói ezen remekmű megszületését. Ahol szenvedés van, ott Isten áldása is jelen van. Nagyon sok akadály volt az előadások előtt, nem ment áldozatok nélkül egyetlen fellépés sem. Pap László mindig ezt kérte találkozásainkkor, amikor a zenemű iránt érdeklődtem: Kérd a Szentlélek Úristent! Nagyon vártam, hogy bemutassák az előadást, és nagy öröm volt látni azt a sok embert, érdeklődőt, sok fiatalt Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház nagytermében.

„Miből épül fel ez az emberkatedrális? Mit lát benne az egykori rabtárs? Mi éltette, mi táplálta ezt a szilárd jellemet, mi tartotta meg a viharokban, mint rendületlen bérci fenyőt? Leásunk a romba dőlt csíki, székely lelkiség omladékai alá, és keressük a rejtőző kincset. Keressük azt a beomló forrást, amely egy emberöltővel ezelőtt még bámulatos erővel és tisztán úgy tört felszínre Márton Áron püspök alakjában, mint a Székelyföld borvízforrásai. Mélységekből indulnak el, és a sokféle közegrétegen átszivárogva a tápláló, gyógyító ásványokat magukkal hozva, a fenyvesek között zuhogva felszínre törnek” – e szavakkal nyitotta meg Pap László az előadás estéit.

Márton Áron püspök jelleme, lelkisége, karaktere került hozzám nagyon közel ezen az előadáson. Az a jellem, amelyet próbára tettek a történelmi sorsfordító viharok. Áron püspök átélte az ezeréves magyar keresztény királyság szétdarabolását, a két borzasztó világháborút, az erőszakos román kommunista rendszer tombolását, az erdélyi legendás bérmakörutakat, illetve a börtönök megalázó nyomorúságát. Ugyan nem lehetett résztvevője az utóbbi század legnagyobb egyháztörténelmi átalakulásnak, a II. vatikáni zsinatnak, de levezette az egyházmegye átalakítását, megújulását.

Néhai plébánosom, Hajdó István főesperes prédikációiból alig hiányzott Márton Áron püspök alakja. Nem értettem, hogy miért idézi annyit, miért nem hiányozhat a püspök személye? E zenemű választ adott a kérdéseimre. Ahogyan Illyés Gyula, a huszadik század egyik kiemelkedő írója mondta: „Egy emberkatedrálissal találkoztam”, a Népemért vállalom című zeneműben betekintést nyerhettünk abba, hogy miből épül fel ez a „katedrális”, miből épül fel ez a rendkívüli szilárd, tiszta egyéniség.

Márton Áron püspök személyiségének titkát fedezhetjük fel, ezek mentén haladva az életet és erőt összegyűjtő hajszálgyökereket, amelyek Jézus Krisztusban s a csíki székely lelkivilágába kapaszkodnak.

A zenemű szövege több táj és történelem kínálta szimbólumot is felhasznál, hiszen a természet közelében élő hívő ember ezekben a szimbólumokban fogalmazta meg a maga számára az egyértelmű válaszokat, azok hordozzák az életerőt, a kipróbált bölcsességet és örök érvényű élettapasztalatot: „A szimbólum magába sűríti a közösség reményét, hitét, jövőjét, az életet fenntartó törvényeit. Elég a jelképre ránézni, és látjuk az egész élet értékrendjét, létünk alapjait. A szimbólum az iránytű, eligazító bölcsesség képlete” – vallja Pap László.

A zenemű Áron püspök mo­numentális személyiségét szü­­lőföldjének szimbólumain, címerén keresztül közelíti meg. A szimbólum jelkép. Értelmez. Kulcs, amely nélkül ért­hetetlen marad számunkra a múlt, kifosztott a jelen és a jövő.

A zeneműben használt szimbólumok: keresztfa – a Székelyföld minden jelesebb helyére felemeltetett, kifejezve a nép Krisztushoz való ragaszkodását. Bérci fenyő – kopár körülmények között is megél, kapaszkodik. Rendületlen, inkább ketté törik, de meg nem hajlik a viharokban. Fényes nap – a legősibb magyar, székely jelkép. Csíksomlyón a Szenvedő Jézus kápolnájának homlokzatán a keresztre feszített Krisztus mögött hatalmas napkorona ragyog. Ez a szimbólumövezet fogalmazza meg legszebben a magyarság és kereszténység találkozását. A fehér ló – magyar vezérek, királyok fehér lovon jelentek meg a nép előtt. Áron püspököt Gyimesben a csángók fehér lóra ültették, ezen jött át Csíksomlyóra a búcsúra. (Az előadás után a színház előtt a gyimesbükki származású Csillag Csilla segítőnővér meghatódva mesélte, hogy ez a fehér ló a Csillag nagytatájáé volt. A búcsú után a lovat elkobozták, megkínozták, napokig nem etették, s amikor visszakerült gazdájához, néhány nap múlva elpusztult). A galamb – a Szentlélek jelképe. A műben az egyházi rend felvételére, a Szentlélek rendkívüli hatalommal, karizmákkal való megajándékozására utalnak általa.

A műben Márton Áron püspök szülőföldjének környezete is bele van dolgozva: Egyeskő, Vigyázókő, Ördögmalma, csíkszentdomokosi táj, Pásztorbükk.

A zenemű szerkezete: I. Meg­erősödik a háborús idő megpróbáltatásaiban. II. Belegyökerezik Krisztusba és né­pének örökségébe. III. Helytáll népe szolgálatában a börtönben és történelmi kényszerek között.

Cézár Irénke nénit, plébániánk szakácsnőjét kérdeztem meg, mivel láttam a színházban, hogy mi tetszett neki a Márton Áron püspökről szóló zeneműben. Milyen emlék köti szent életű püspökünkhöz? A következőt válaszolta: „Ötödik osztályos voltam, amikor Márton Áron püspökkel találkoztam. Ekkor voltam bérmálkozó. Akkor gyermekfejjel csak a püspök úr botja érdekelt, emlékszem most is, hogy milyen csodálattal néztem. Ahogy teltek az évek, tudatosult bennem a püspök úr nagysága. Ezen előadás élővé tette bennem Márton Áron püspök alakját, lelkiségét. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen élményben részesülök. Öröm tölt el, hogy ott lehettem.”

További vélemények: „Ennyi fiatal együtt, lelkesen, hittel tudja visszaadni Márton Áron gerincességét, tartását. Bennük látom azt, hogy közösségként megmaradásra tudja sarkallni a székelységet, a magyarságot Erdélyben.” (Orbán Árpád, Székelyudvarhely) 

„Ebben az estében benne volt a tudás, a művészet, a lelkiség.” (Pásztori Kupán István református lelkész) 

„Számomra nagyon nagy érték minden egyes alkalom, amikor énekelhetem az oratóriumot. Mindig ad valami újat, valami különlegeset, ami feltölt, megerősít. Minden éneklés újabb mélységekbe visz bele! Ebből szeretnék átadni a zenén keresztül az embereknek, hogy ők is érezhessék, megérthessék azt, amit én megtapasztaltam. Továbbá úgy érzem, kötelességem is magyarként ezt hirdetni. Büszke vagyok, hogy ilyen emberről énekelhetek, tőle tanulhatok, felnézhetek rá.” (György Tünde, Gyergyószentmiklós, marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium)

„Rám az oratórium nagy hatással volt, lélekrendítő eseményként éltem meg. Az izgalmas és megnyugtató, békés, olykor lágy vagy harcias dallam és az életbevágóan fontos üzenet szembeállított a dicsőséges múlttal, és meghatottan éltem át elődeink szenvedéseit, bánatait. Márton Áron püspök pedig hatalmas jellemmé nőtt szememben, és hitem erősítője, buzdítója, ápolója lett tanítása által.” (Fechita Lujza Mária, Gyulafehérvár, marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium)

„Számomra az az este örök emlék marad. Csodálatos élmény volt népviseletben a színpadon állni és énekelni. Nagyon sokat gyakoroltunk, amelynek gyümölcsét az előadás utáni hosszú taps és az emberek hálás tekintete jelezte. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy részese lehettem ezen zeneműnek, és remélem, hogy a közeljövőben gyakrabban részesülök ilyen nagy kegyelmekben.” (Bodor Ildikó, Görgényüvegcsűr, maros­vásárhelyi Szent Imre Kollé­gium)

„Nagyon erős lelki feltöltődést jelentett a Népemért vállalom című oratóriumot előkészítő és előadó kórusnak a tagja lenni. A Márton Áron életéből ihletett zenemű nem egy krónika, hanem egy örök keresztény értékeket megragadó hitvallás. A megjelenített történelmi képek a bűnbánat, a közösségi ima, a rendíthetetlen hit erejéről tesznek tanúságot. De nem csak népünk múltjának felelevenített pillanatai, hanem a felvillanó helyszínek (Csíksomolyó, Pásztorbükk stb.), motívumok, dallamvilág is közvetítik, hogy a mű kimondottan rólunk, és nekünk szól. Buzdítást kaptunk rá, hogy úgy vállaljuk az éneklést, mint missziós tevékenységet. A misszióra készülni kell: imával, böjttel, fegyelemmel. Hiszem, hogy ennek az áldozatnak gyümölcse volt az emberi szívekben. Az éneklést megelőző pillanatokban felcsendülő Márton Áron-imádság által a jó pásztor folytatta közöttünk munkáját, megerősítve minket abban, hogy összetartozunk – közös múltunk és közös példaképeink által. Reméljük, hogy énekimánk hozzájárul ahhoz, hogy az általa képviselt értékeket elismerve „minél előbb a szentjeink között tisztelhessük”. Az előadást követő nap, a magyar szentek ünnepe megerősítette missziónk végkicsengését: Örvendezzen a magyar nép szíve mélyéből, / Örökségét becsülje, / az Úristent dicsérje! (Részlet a zenemű záró énekéből)” (Ilyés Enikő egyetemista, Marosvásárhely)

Az előadás után néhány nappal kifejeztem Pap Lászlónak tetszésemet, csodálatomat azon munkáért, amit munkatársaival, kollégistáival tett. Szerényen ezt válaszolta: „A Szentléleknek köszönhető minden”. Ez igaz, de köszönjük, László atya, hogy nyitott voltál, nyitottak voltatok a Szentlélek sugallataira. Hálásan köszönöm a jó Istennek mindenki nevében, akik részesei lehettünk ezen zenemű felemelő élményének, hogy vagytok számunkra, és szolgáljátok az evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség misszióját.