Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 47. szám, 2015. november 22.

Már megint egy gyilkos merénylet, már megint sok halott, ártatlan, gyanútlan emberek egy európai nagyvárosban. A képernyőn azonnal futnak a gyorshírek, sorjáznak a tudósítások. A megdöbbenést százszorosra fokozza, a hangulatot szítja és irányítja is az egyenes adás. Nehéz önálló véleményt kialakítani. Ma már más esetben is nehéz saját, megfontolt véleményt kialakítani, annyira mediatizált világban élünk, s annyira észrevétlenül kerülünk az objektívnek vélt tudósítások hangoló és áthangoló hatása alá. De most még a robbanó indulat is afelé tol, hogy felocsúdva az első döbbenetből vérszomjasan bosszút lihegjünk. Mert hát behatoltak a mi felségterületünkre! Itthon fenyegetnek! Minket fenyegetnek! Simán elnéztük vagy fásultan tudomásul vettük, amikor Afganisztánban vagy Szudánban mészároltak halálra hasonló vagy akár nagyobb tömegeket is. Az messze van, azok alulfejlett országok, nem civilizált emberek. Mintha ettől kevésbé lennének emberek, kevésbé szenvednének… Mintha pusztán azért, mert másutt, s nem a „fejlett” Nyugaton születtek, ember alattit érdemelnének. Ezt gondoljuk mi is, kelet-európaiak, akik pedig kiakadunk, ha a fejlett Nyugat minket is afféle félbarbá­roknak tekint. Ezt kikérjük magunknak. Mi ugyanolyan keresztények vagyunk, mi megszenvedtünk a hitünkért, papjaink, püspökeink börtönt viseltek! Mások, igaz, a mi népünk nagyjainak áldozatára emlékezve tehát harsogjuk: nekünk kijár a szolidaritás. Aztán amikor máshoz képest mi jól vagyunk, az hiába várná a mi szolidaritásunkat. De továbbra is valljuk: mi jó keresztények vagyunk, bezzeg mások…

Panoráma

A Márton Áron Múzeum, Böjte Csaba ferences szerzetes, az 1992-ben alapított és mára már 2300 gyermeket ellátó Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, valamint Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány egykori magyarországi képviselője és a Honismeret folyóirat szerkesztői kapták a Bethlen Gábor-díjat, amelyet november 14-én vehettek át a Pesti Vigadóban.

A Bethlen Gábor Alapítvány ugyanakkor Márton Áron-emlékéremmel tüntette ki a Márton Áron Múzeumot, Petrás Mária csángó népdalénekest és keramikusművészt, valamint Prokopp Mária művészettörténészt. A Márton Áron Múzeum a díjat Márton Áron püspök hagyatékának gondozásáért, megismertetéséért s Székelyföld keresztény-magyar hagyományainak éltetése jegyében folytatott köztevékenységért kapta. Lázár Csillát, a múzeum igazgatóját kérdeztük.

Panoráma

Első alkalommal tartottak Lelkigondozói Szakmai Napot november 7-én, Csíksomlyón. A találkozó után két résztvevő osztotta meg, mit jelent számára a lelkigondozói képzés és hivatás. 

Ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk az életben és a családban, először saját egyensúlyunkat szükséges megtalálnunk. Ez egy folyamat. Ki-ki saját útját járja be, hogy megtalálja belső hangját. Életünk a földön a lelki fejlődésünkről szól. Ahhoz, hogy kiteljesedhessünk és lelkileg kiegyensúlyozottabbak legyünk, folyamatos keresésben élünk. Keressük azokat a közösségeket, ahol építkezhetünk, ahová jó szívvel megyünk, és ahonnan feltöltődve távozunk. Keressük azokat a személyeket, a személyes kapcsolatokat, ahol teljesen őszintén kitárulkozhatunk, személyes párbeszédet folytathatunk.

Panoráma

Ezt a bátorításra ösztönző címet választották a brassóiak a november 14-én, a bolonyai Szent Imre Házban megtartott Háló találkozójuk címéül. A találkozón nagy számban vettek részt gyergyóiak, csíkszeredaiak és környékbeliek, sepsiszentgyörgyiek és brassóiak. A szervezők nevében Barta Magdolna köszöntötte a jelenlevőket, majd a Kárpát-medencei katolikus közösségek hálózatát Máthé Tibor ismertette. Következett az előadók bemutatása: Magyari Tímea egyetemista bemutatta a fiatalok előadóját, György Tibor marosvásárhelyi plébánost, akit az ifjak azért kedvelnek, mert „érthető nyelven beszél, nem hagyja otthon a humorát és kreativitása felmérhetetlen”. A felnőttek előadóját, Moisii Róbert trénert, lelki tanácsadót Pál István mutatta be olyanként, akivel „embertől emberig lehet beszélni”.

Panoráma

A képen Niklaus Brantschen és Bruncsák IstvánBudapest és Nagyvárad után november 16-án Kolozsváron zárult az a körút, amelynek keretében a nagyváradi Posticum központ munkatársai – meghívott vendégükkel együtt – két kötetet mutattak be az érdeklődőknek. Max Picard Menekülés Isten elől és Hugo M. Enomiya–Lassalle SJ

Az elmélyülés útja címmel megjelent könyvét ugyanaz a személy, dr. Bruncsák István, a Posticum munkatársa fordította németből magyarra. Előbbi a kolozsvári Verbum kiadó és a Posticum, utóbbi a budapesti Jezsuita Kiadó gondozásában jelent meg. A fordító személyén túl a két kötetet az általuk képviselt spiritualitás is rokonítja egymással.

Egy falat a léleknek
  • Amikor a választott nép mély válságon ment át – lerombolták a templomot, elvesztek az intézmények, a struktúrák, odalett a haza, elkezdődött a babiloni fogság – az a pillanat egy világnak a végét jelentette számukra. Teljesen kifosztva, ruhátlanul maradtak, és a sötétben botorkáltak. Nem a Sínai-hegyről hangzott már az Úr szava, hanem a megtört szív mélyéből.
  • „A töredelmes és alázatos szívet, Isten, nem veted meg” (Zsolt 51,19). Ebből a mélységből születik újjá a választott nép, felfedezve az új szív és az új lélek fontosságát. Az út mélyén megformálódik a reménység: Isten fényében túl lehet élni az éjszakát.

Pitypang

Barangolás Erdélyben (8. rész)

Az előző számban eljutottunk a híres vízaknai üdülőhelyhez. Innen már csak egy ugrás a szászok „fővárosa”, Nagyszeben, mely 1849-től Erdély fővárosa volt. A 15. században a szebeni vár gazdasági-társadalmi élete, valamint a legfontosabb események három piactéren zajlottak: a Kispiacon, Nagypiacon és a Huet téren. Míg a Huet teret az evangélikus székesegyház dominálja, a Nagypiacot a patríciusok impozáns épületei, a Kispiacon a kereskedők és a kézművesek laktak. Ez utóbbit összeköti a Hazugok hídja, Románia legrégibb öntöttvas hídja, amelyet 1859-ben szereltek fel egy fahíd helyére. A híd alatti úton jöhetnek fel a kispiaci parkolóba a személygépkocsik, a közlekedést gátló sorompók pedig jelzik a hajdani kaputorony helyét. A nagyszebeni Brukenthal Múzeum Erdély, sőt Románia, leggazdagabb képzőművészeti gyűjteményét mondhatja magáénak. A Brukenthal palotát báró Brukenthal Sámuel (1721–1803) erdélyi kancellár építtette saját otthonának, a Nagypiac egyik felén található. A múzeumban olyan híres, európai szinten is értékesnek számító műkincsek találhatóak, mint Tiziano, Rubens, van Dyke egy-egy alkotása. A katolikus templom a Kispiac és Nagypiac tereket választja el egymástól. A barokk stílusú templom a 18. században épült. Védelmi szempontból Szeben a Felső-, illetve az Alsóvárosból állt. Az itteni erős falakkal és bástyákkal rendelkező várakat az 1400-as években kezdték építeni. Szeben városát a 14–17. század között épült erős falak, hármas védelmi gyűrű és több mint 40 bástya, köztük négy kaputorony védte. A 17–19. századi építkezések során a bástyák és a fal jelentős részét elbontották, de azért ma is nagy falfelület és számos nemrégiben felújított bástya látható. A Kádár-tornyot valószínűleg a 15. század környékén építették. A legszebb és a leghíresebb a Kövér-torony, amelyet Színház-toronyként is emlegetnek. Ez az elég különös kinézetű torony 1540-ben épült kőből és téglából. Több védelmi szintjével igazi előretolt harci gépezet volt az ellenség útjában. 1778-ban ebben az épületben hozta létre Martin Hochmeister nyomdász a város első német ajkú színházát. Az elején csupán gyermekelőadások, de 1787-től igazi színház működött, megelőzve Prága, Grác és Budapest színházait, 1788-ig 130 előadást mutattak be. A nagyszebeni színház 171 éves működését egy tűzvész szakította meg 1949-ben. 2004-ben felújították és a Thália teremhez csatolták. Nagyszebenben a legtöbb látnivaló a nemrég szépen felújított óvárosban található. Nagyszebent Európa kulturális fővárosává választották 2007-ben.

Hírek, hirdetések

Egyházzenei ökumenizmus Nagyváradon

Az egyházi év végéhez közeledve november 14-én Nagyvárad három magyar nyelvű felekezetének kórusai találkoztak a belvárosi baptista templomban. Ezúttal a baptista gyülekezet volt a házigazda, ők fogadták az Olaszi Római Katolikus Plébánia és az Olaszi Református Egyházközség kórusát. Az előző ilyen jellegű találkozó az elmúlt esztendőben a várad-olaszi katolikus templomban volt. Elsőként a nagyvárad-olaszi plébánia tizenhat tagú Bihari Sándor vegyes kórusa szerepelt, Kiss Géza Lóránd kántor-karnagy orgonakíséretével. Az egyetemes katolikus zene műveit adták elő, közöttük a 15. századi Budai Psalterium: Ávé-Égi király! címűt. Jelen voltak az egyházközségek lelkipásztorai, katolikus részről Kiss Albert főesperes-plébános, református részről Veress Kovács Attila, baptista részről pedig Simon József és Giorgiov Adrián. A keresztény hit iránti alázat a zeneművek hiteles, pontos előadásában is megnyilvánult. A következő Kórusok Koncertjének házigazdája a Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség lesz.(Komáromi Ernő/varad.org)