Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

A zarándoklatokról szóló egész gondolatmenet akkor született meg bennem, amikor a román tévécsatornák Szent Priszka/Piroska (románul Sfânta Paraschiva) jászvásári (Iaşi) zarándoklatát közvetítették. Elgondolkoztatott a kitartás, amellyel az ortodox hívők órákon át (a riporter állítása szerint lehet az hét-nyolc-kilenc óra is!), hidegben, türelemmel várták, hogy megcsókolhassák, pár másodpercre megérinthessék a szent egész alakos, szépen lefedett ereklyéjét. Imádkoznak előtte, csodatevőnek tartják a szent közbenjárását. Mint katolikus, aki a búcsúinkban az egyszerűséget szeretem, ebben az ortodox ceremóniában először fanatizmust véltem felfedezni. Egy, a képernyőn látott ortodox apáca, aki a sorban állt, a riporter kérdésére, hogy mi motiválja erre a mazochista tettre, úgy reagált, hogy fényt és hitet érez. Nem úgy tűnt, mint aki hazudna, azt észrevettem volna. Így elhiszem, hogy ő fényt és hitet kapott, azzal töltekezett. Bár sokakat, akik egy töltött káposztáért, amit ugyanezen alkalomkor osztanak, összevissza lökdösik egymást – nem nevezném a fény és hit zarándokainak. Igaz, a lökdösődésben az apácát nem láttam, és az is igaz, minden nagyszerű eseménynek megvannak az árnyoldalai és a kihasználói. A görögkeleti (ortodox) vallásnak több olyan szentje van, akinek ünnepén hasonló koreográfiájú a búcsú (románul: pelerinaj). Koreográfián a hosszú sorokat és az ereklyék csókolását értem. Elgondolkoztató számomra ennek a vallási érzésnek s kifejezésének a komplikáltsága. A temetések, igaz, főleg régebben, inkább a falvakban, nagyon sok időt vesznek igénybe. Vannak ördögűző papok, pópák. A zarándoklatok és az általam megszokottól eltérő szokások sorában rögtön eszembe jutott (hogy kerek legyen a gondolatmenet) a mohamedán vallás mekkai zarándoklata. Ezt minden ehhez a valláshoz tartozó egyén (férfi!), ha csak tudja, életében egyszer megteszi. Ekörül is éppen elég érdekes, furcsa, számunkra érthetetlen szokás látható, fanatikusnak tűnő gyakorlatok, elrévedés kapcsolódik hozzá. A magukat a vér kiserkenéséig ostorozó dervisek képe egyenesen ijesztő is lehet, pedig ilyen önostorozás a fülöp-szigeteki nagypénteki katolikus szokás része is. A zarándoklat áldozat és lemondás a hitért, a hit megéléséért, a hit bizonyításáért. Tisztelni kell a zarándoklat szellemiségét, mert lám, mindenfelé megtalálható, és mert mély értékeket hordoz.