Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 101/1.

„Békét hozó gondolat, melyet a Szentlélek ad azoknak, akik Isten akaratát keresik: az Úr irányít és semmiben sem szűkölködöm. Mi nyugtalaníthatná azt a lelket, aki őszintén ismétli e szavakat?” (Josemaria Escrivá)

Sok minden nyugtalanítja életünket. Nagyon sok minden. Annyira szükségünk lenne a Szentlélek Úristen vezetésére. Aggodalmak. A Szűzanyának is voltak, de mi a titka a Szűzanyának? Hogyan tudja megélni aggodalmait? Don Tonino Bello atya kéri a Szűzanyát:

„Lazítsd fel félelmeink horgonyait, hogy hozzád hasonlóan megtapasztaljuk az Isten akaratára való ráhagyatkozást.[…] Segíts, hogy megértsük, csak Isten akaratában találhatjuk meg a békét.” Aggodalmak, félelmek, nyugtalanságok, kételyek… A szűzanya rávezet életútja által, hogy amikor Isten elvesz tőled valami olyat, amihez te nagyon ragaszkodsz, nem büntet téged, hanem lehetőséget ad, hogy helyette sokkal jobbat kapj! Valamint megtanít, hogy összpontosíts a következő mondatra: „Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád.”

„Ne kételkedj: fakadjon ajkadról és szívedből a fiat, azaz a legyen! – S ez lesz áldozatod koronája. … A te saját akaratod, saját nézeted: ez az, ami téged aggaszt. Uram, ha ez a te akaratod, csinálj gyarló testemből feszületet.” (Josemaria Escrivá)

„A Szűzanyának a gondviselés titkos útjait és a megváltásnak emberileg érthetetlen mozzanatait hittel kellett fogadnia. Hite soha meg nem fogyatkozott. Feltétel nélkül elfogadta mindig Isten akaratát.” (Gál Ferenc: Katolikus hittételek)

„Az Isten akaratában való megnyugvás a földi boldogság titka. Mondd tehát: eledelem, hogy akaratát teljesítsem.” (Josemaria Escrivá)

Nagyon sok aggodalom van az emberben… annyi nehézséggel találkozunk a mindenna­pokban, és van, amiért aggódni, van, ami megkeserítse az életet, van, amiért kimondjuk, amikor nehéz az élet, Izajás próféta szavait:
„Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” Jézus is ezt éli meg a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” És ez a miért ott van mindenki szívében. Szent Pál apostol mondja: „Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és feltárja a szívek szándékait.” Gárdonyi Géza fogalmazza meg az aggodalmak, félelmek, nyugtalanságok, kételyek krízisét, sötétségét: „Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. – Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatózunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfa­levél.

– Istenem!… De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. – Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”