Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Fotó: Csúcs Mária (archív)Ad multos annos! Isten éltesse! – mondjuk egyszerűen Tamás József segédpüspök úrnak 70. születésnapján.

Éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani: te egyenesen beleszülettél a plébániába. Szülei 1950-ben Csíkszentsimonba költöztek. A vasútnál teljesítettek szolgálatot, ahol a népes családot, a nyolc gyermeket nevelték. Velük szemben volt a templom és az iskola. Az imádságos Tamás családban mindenki, még a gyermekek osztálytársai is átélték Reményik Sándor intését. Józsefre mindkettő nagy hatással volt, és elmondhatja: „E templom s iskola között/ Futkostam én is egykoron,/ S hűtöttem a templom falán/ Kigyulladt gyermek-homlokom./ Azóta hányszor éltem át ott/ Lelkem zsenge tavasz-korát!/ Ne hagyjátok a templomot,/ A templomot s az iskolát!”

1958–68 között gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évet a Hittudományi Főiskolán. 1968. április 21-én szentelte pappá Isten Szolgája Márton Áron püspök. Négy évet Medgyesen volt káplán, majd négy évet Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális és tanár volt. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus. 1994-tól általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai c. püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-jén Csíksomlyón.

Azóta közöttünk él Csíkszeredában. Így fohászkodunk 70. születésnapján: 

 

Jó Atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nekünk.

Szíved előtt nyerjen tetszést szíves kérelmünk.

Add néki bő malasztod, áraszd reá áldásod,

hogy mindenben teljesítse szent akaratod.

Szándékához adj erőt, bátorítsd a csüggedőt.

És ha szenved, vigasztalja a Szentlélek őt!

Darvas-Kozma József

 

Személyes köszöntő

Közvetlen utódom volt Tamás József Medgyesen káplánként 1968-ban, miután Márton Áron püspök engem áthelyezett Kolozsvárra, egészen pontosan a Kerekdombra, ahol azóta is szolgálok.

Mivel nem volt járatos az akkoriban még jelentős mértékben szászok lakta városban, engem (a hajdani elődöt) kért meg arra, hogy a vasútállomáson fogadjam, és onnan a plébániáig kalauzoljam.

Tréfás dolgot találtam ki, s úgymond „taxist” fogadtam, aki nem volt más, mint néhai főnököm, a nagy műveltségű és tréfás kedvű néhai Somlyai István. Természetesen vele cipeltettem az új segédlelkész csomagjait is az autóig. A plébániára való megérkezésünk után mondtam Jóskának, helyezze kényelembe magát, nemsokára principálisom is érkezik. És meg is érkezett, mégpedig reverendában (ezt napközben is állandóan magán hordta), az előbbi sofőr képében. Sokáig derültünk a tréfás történeten.

A hajdani medgyesi segédlelkész ma segédpüspök, 70 éves. Ezúton én is köszöntöm őt szeretettel.

Különben nem akármilyen naptári nap a november 12-ei, hiszen egyházunk azt a Tours-i Szent Mártont ünnepli ezen a napon, akitől siránkozva búcsúztak halálakor hozzá ragaszkodó tanítványai, miközben ő buzgón így imádkozott: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától (non recuso laborem). Legyen meg a te akaratod”. A NON RECUSO LABOREM, mint köztudott, Márton Áron püspöknek is főpásztori jelmondata volt. Az ő kései tanítványa, Tamás József – az eredetileg Tours-i Márton által megfogalmazott programot – gyakorlatilag ugyancsak teljesen magáévá tette, s azt nem akárhogyan, hanem alázattal, tehát mindenféle kivagyiság nélkül, mindvégig hűséggel teljesítette. Köszönet érte. Isten éltessen sokáig!

 

  Jakab Gábor