Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Fotó: Bereczki SilviaKevesen ismerik, hogy az ókori nagy Római Birodalom területén számos jelentős és nagy Colosseum épült, amelyek közül igaz, hogy romos állapotban, de ma is megtekinthető. Tunéziában található egy egészen jó állapotban és épen maradt Colosseum, El-Jemkisvárosban. Nemcsak Tunézia büszkesége, hanem a Római Birodalom egyik legépebben fennmaradt épülete és egyben Észak-Afrika egyik leghíresebb nevezetessége. Ez volt a Római Birodalom harmadik legnagyobb amfiteátruma, csupán a római Colosseum és a capuai aréna szárnyalta túl. Kr. e. 230-ban kezdték építeni. 148 méter hosszú, 122 méter széles és 35 méter magas, negyvenezer ember fért el benne. E csodálatos remekművet nem egyszer látva tudtam igazán megérteni a római Colosseumot, mert itt minden épen maradt, a föld alatti részekkel együtt. 

Valamennyinek fő rendeltetése volt a Római Birodalom híres „panem et circenses” – „kenyeret és cirkuszt” politikájában. A központi hatalom úgy próbálta a birodalom alattvalóinak elvenni a kedvét a lázadástól, hogy ingyen búzával és olcsó, véres szórakozással foglalta el őket. Ezeket a híres gladiátorok (kiképzett rabszolgák) vívták a rabszolgákkal, a foglyokkal, valamint a birodalom első számú ellenségeivel, az őskeresztényekkel. A pogány római császárokat a nép istenként tisztelte. Aki ezt megtagadta, annak meg kellett halnia. A keresztények megtagadták, ezért vagy a Colosseumokban harcolva, vagy a kiéheztetett vadállatokkal tépették szét őket. Gyermekek, fiatalok, öregek, férfiak és nők megszámlálhatatlan sokasága adta oda életét önként az egy, igaz Istenért és Jézus egyházáért. Ők voltak az ókor keresztény vértanúi.

Így volt ez a legnagyobb római Colosseumban is, szinte minden egyes alkalommal, amikor benne szórakoztak. Ezért valamennyi Colosseum végül is az őskeresztények mártírhalálának színhelye is lett. Drága, becses szent hely!Ezek egyikében feszítették fejjel lefelé Szent Péter apostolt is. Antiochiai Szent Ignác vértanúvágya volt, hogy ezek egyikében haljon meg. Így ír: „Krisztus gabonája vagyok. Akarom, hogy a vadállatok foga őröljön meg engem!” Sajnos mindmáig ezt nemcsak a divatjamúlt kommunista forrásmunkák hallgatják el, hanem jelenkori tollforgatók is. Egyetlen ókori Colosseum esetében sem lehet a vértanúk egyházától elválasztani ezeket az arénákat. A 16. század közepétől a tömeges vértanúságok helyének tekintették ezeket.

Érdekes, hogy Róma történelmének nincs olyan évszázada, ami ne lenne kapcsolatban közvetve vagy közvetlenül vele. Ezért már a 8. században egyik szentünk, Beda Venerabilisezt jövendölte: „Míg áll a Colosseum, Róma is állni fog, amikor a Colosseum leomlik, elvész Róma is, de vele együtt az egész világ!”

Amikor a normannok 1084-ben Rómát kifosztották, a Colosseumot is teljesen elhanyagolták és beomlott oldalát kőbányaként használták, éveken át annyi anyagot vittek el, hogy majdnem egy egész várost fel lehetett belőle építeni. Sok köve ma is megtalálható a reneszánsz épületekben. Nem igaz, hogy a pápák hordatták el!

Sőt IV. Jenő pápa1431-ben szigorú büntetéssel tiltotta széthordását, amit VII. Pius,
XII. Leó, XIV. Gergely
s még IX. Piusis megismételt.
XIV. Benedek1740-ben keresztutat állított fel benne, amelyet fel is szentelt. Ezt 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolította. 1925-ben újra felállították a keresztet.

Szent II. János Pál pápaés minden utóda itt végezte és végzi nagypéntek este a keresztutat, amelyet a tévé közvetítésének jóvoltából mi is láthatunk.

A Colosseum ma a világörökség része.