Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek

• Ha valóban Krisztus szeretete él a szívünkben, akkor ennek tanúságtevő ereje bizonnyal meg is mutatkozik. Mindez lehetetlen egy erős, egyházias elkötelezettség nélkül, mert csak így fedezhetjük fel igazán a hit örömét és éltető erejét. A hit a krisztusi szeretet tapasztalatából növekszik. Ez teszi termékennyé a mi életünket.

• Ha nem tudatosítjuk magunkban az evangéliumi, krisztusi életformát, akkor csupáncsak vallásos köntösbe öltözött gyakorló ateistákká leszünk, és nem a hit emberei. Mert az istentagadás, az Isten nélküli élet gyakran a templomban kezdődik el. Az illető jár ugyan a templomba, de nem él szentségi életet; nincs élő kapcsolata Krisztussal.

• Fontos tehát, hogy a hitet a maga teljességében, megújult meggyőződéssel, hitelesen éljük meg. Fontos, hogy „hitünk szent titkát” teljes odaadással ünnepeljük meg a liturgiában, a szentmiseáldozatban. Fontos tehát, hogy újra felfedezzük, hogy teljes odaadással ünnepeljük, átimádkozzuk, megéljük a hit tartalmát.

• Ismerem-e tehát a hitemet? Tudom-e, hogy kiben hiszek? Élő kapcsolatban vagyok-e véle? Mert megkaptuk a hitet, sőt, sokszor elmondtuk a „Hiszekegyet”, de mennyire engedem, hogy annak tartalma a szívemet és egész értelmemet áthassa?

• Engedem-e, hogy átformálja a hit az egész személyiségemet? A hit által valóban rábízom-e magamat teljesen Istenre? Észreveszem-e Isten szavának az igazi mélységét?

• A hitem nem az én magánügyem, mert ennek közösségi jellege van. Egymást segítjük az üdvösség útján. Ezért is teszem fel a kérdést: áthatja a mások üdvössége iránti felelősség az én életemet?