Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Hittel élni néha olyan egyszerű, máskor pedig kész életművészet. A „van hitem” mindig magával hordozza a megajándékozottság érzését. Van, aki elutasítja, „nem akarok hinni”, de van, aki sóvárog utána. Vagy azért, mert már megtapasztalta, s érzi, hogy ilyenkor mekkora a szív nyugodtsága, vagy csak tudja, hogy az mennyire jó neki vagy másoknak. A hitről legtöbbször viszont lemossuk az isteni faktort, s elfeledjük mindig hozzátenni, hogy nem az ember saját képességeinek belülről jövő aktusa, hanem a kinyilatkoztatásban gyökerezik, s egyedül Isten ajándéka. A hit magába foglalja a felismerést Istenről (a végtelen szeretet), önmagamról (és Istennel való kapcsolatomról), a másik emberről (ő is Isten teremtménye s üdvösségre rendelt lény) és Isten minden teremtményéről. A hit nemcsak tapasztalat, valaminek a megtapasztalása, hanem segít dolgokat, eseményeket, tetteket, embereket és magát a világot is egyfajta szemüvegen keresztül látni, azon keresztül értelmezni.

Most, Krisztus Király ünnepe előtt nem véletlenül jutott eszembe újra a hit témája. Mindig kis nosztalgia van bennem, amikor valaminek a vége felé közeledünk, mint most a még Benedek pápa által meghirdetett Hit évének is. Mert minden ilyen alkalom lehetőség. Nemcsak lehetőség volt a jobb megismerésre, hanem lehetőség a jövőre nézve is. Ilyenkor önkéntelenül is feltevődik a kérdés: mennyire aknáztam ki a lehetőségeket, hogy javítsak azon, ami hitemet nézve „hiányos”. De ez az év arra is jó volt, hogy számba vegyük a hit különböző aspektusait, jobban megismerjük azt, többet olvassunk, haljunk róla. Építeni a hitből igazán ezután kellene. Mert a hit éltető erő, ráhagyatkozás, az, amikor valakire, valamire rábízzuk magunkat, amikor valamit felépítünk. Végső soron, amikor arról beszélek, hogy hiszek valakiben, akkor feltétel nélküli, maradéktalan önátadásról beszélek. Olyanról, mely csak Istennel kapcsolatban lehetséges. S végül a hit útján járni azt jelenti, hogy ténylegesen egy úton járok. Melyiken? XVI. Benedek emeritus pápa mondotta még bíboros korában egy újságíró kérdésére válaszolva, hogy annyi fajta hit van a világon, ahány ember. Annyi út van tehát hozzá, ahányan haladni akarunk feléje. Az út, az valódi út: olyan, amelyen járni kell. Haladni. A lényege: nem lehet egyértelműen kijelenteni: „ma megérkeztem”, mert ilyen nincs. A hit fejlődő valóság. Olyan, aminek a Hit éve keretet adott, biztosított az úttaláláshoz.