Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Létezik-e teljes igazság a földön? Miért van a sok igazságtalanság? Miben hihetünk, mi lehet biztos pont, igaz út, amin járhatunk? Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Hiteles tud maradni ez a kijelentés a 21. század fiataljainak?

Ez tulajdonképpen rajtunk múlik, keresztény embereken. Mivel tudunk példaként szolgálni: életünkkel, mások iránti szeretetünkkel, szavainkkal? Hogy utat mutathassunk, Krisztustól vehetünk példát: maradjunk meg kicsinynek, alázatosnak, jámbornak, és tudjunk testvéreink szolgálatába állni. Helyt kell állni azonban a mindennapokban is, barátaink, embertársaink szemében is. Az őszinteség és a bizalom gyümölcsöt terem. De nem szabad csak a földi értékek felé fordulni. Elsősorban Istennek tartozunk számadással. Soha semmiért nem szabad hitünket megsebezni. Igaznak kell lennünk a társadalom számára, de az Úrban is hitelesnek kell maradnunk.

Hitelesek akkor maradhatunk, ha az igét cselekedetekbe ültetjük. Embertársaink is így növekedhetnek: ha látják is azt, amiről hallanak. A fiataloknak példakép kell, ezt tapasztalhatjuk. Önkéntelenül is utánozza az ember azt, akire felnéz. Miért ne nézhetnénk fel szentjeinkre, Szűz Máriára, Krisztusra, népünk nagyjaira?! Azokra, akik áldozatot hoztak értünk, akik bizonyítottak, azokra, akikről bizonyossággal elmondhatjuk, hogy hiteles módon gyakorolták az Úr szeretetparancsát. A fiataloknak hihető példa kell, de egyszerű, mint Szent Ferenc életfelfogása. De lehetünk mi magunk is példaképek: ha Jézust képviseljük, ne botránkoztassuk meg a kicsinyeket. Nagyon sok hatás éri a mai embert: csillogó, érdekesnek tűnő, csábító dolgok. „Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.” (Mt 9,36) Ma mindenhonnan azt halljuk, hogy nincs szükségünk Istenre, vallásra, ez már elavult rítus, szokás.

Ilyenkor, amikor minden vallástalanítani akarja a közösségeket, akkor is a legnagyobb kitartással kell tanúbizonyságot tennünk hitünkről, hiszen felelősek vagyunk embertársainkért. Nem csak annak örül a szíve, aki megtérést nyert, hanem azé is, aki neki ebben segített. Álljunk ki egyházunk mellett, és vigyük el a fényt, az örökké égő szeretet lángját felebarátaink hajlékába!

 

 Miklós Ágnes I. éves magyar–angol szakos egyetemi hallgató, Kolozsvár