Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

(V. parancsolat, 18. rész) 

A klónozás másolatkészítés. Világosan el kell különítenünk a molekuláris, sejtes, a szöveti, a szervi, illetve az önálló szervezetek szintjén végzett klónozást, amelyet a tudósok végeznek a tudományos fejlődés érdekében. Ez megengedett.

A klónozás az ember esetében teljes emberi szervezet létrehozása mesterséges úton. Röviden: „másolat” készítése a férfi ivarsejt és a női petesejt egyesítésével. Tudományosan: a szó szoros értelmében vett klónozás során egy adott faj egyik egyedétől petesejtet nyernek, majd ennek sejtmagját eltávolítják. Ebbe a petesejtbe juttatják be a klónozandó egyed egyik testi sejtjének diploid (kétszeres kromoszómaszámú) sejtmagját. A fejlődésnek induló sejt analóg a megtermékenyített petesejttel, a zigotával. Az embriót egy felnőtt női egyed petefészkébe helyezik, ahol tovább fejlődhet, és bizonyos valószínűséggel eljuthat a megszületésig.

Eddig a kutatóknak az ún. szedercsírából sikerült őssejteket kivonniuk, most már egy későbbi embrionális fázisban lévő képződményből, 80-100 sejtből álló hólyagcsírából (blasztula) tudtak őssejteket nyerni, amelyek különböző szövetek forrásai lehetnek. Az említett két kísérlet során nagyon sok embrióval próbálkoztak, végül a teljes sejtvonal mindössze egy esetben alakult ki. Mekkora szenzáció volt az 1997-ben megszületett, első klónozott állat, Dolly bárány! Születését 277 sikertelen sejtegyesítési kísérlet előzte meg. A bárányt később végleg elaltatták, mert lényegesen gyorsabban öregedtek a sejtjei, mint ahogyan azt az életkora indokolta volna.

Az ember „sikeres” klónozása ma ugyan félig-meddig még a fantáziavilágába tartozik, de várhatóan ennek is egyik kísérőjelensége lenne a korai öregedés, akárcsak a különböző betegségek iránti fokozott fogékonyság. A katolikus egyház azonban nem az eredményesség, a hasznosság megkérdőjelezhető volta miatt utasítja el határozottan a klónozást, hanem a keresztény etika oldaláról fogalmazza meg súlyos aggályait. P. Harsányi Ottó ferences szerzetes, a római Antoniánum főiskola tanára, bioetika-szakértő szerint az emberi embrió mind a szedercsíra-, mind a hólyagcsíra-állapotban nem sejthalmaznak, hanem emberi lénynek tekintendő. Bár különböző dolgokat lehet mondani róla filozófiai és teológiai szempontból, azt azonban senki sem tagadhatja, hogy minden megszületett személy áthaladt ezeken a fázisokon, ezért a katolikus egyház tanítóhivatala azt vallja, hogy ezeket az emberi lényeket személyként kell kezelni. Az egyház nem foglal állást abban, hogy ezekben a fázisokban személy-e az embrió vagy nem. (A katolikus teológusok természetesen azt állítják, hogy igen!) Ebben az esetben az emberi személynek tekintett embrió védelméről van szó. Az élethez való jog az emberi élet minden fázisában kiemelten védendő etikai érték. Katolikus erkölcstanunk hagyománya szerint ahol veszélyeztetett az akár „csak” potenciális, később megszülető emberi élet, ott nagyobb erővel kell védeni azt. Hiszen az emberi egyedfejlődés során nincs olyan ugrásszerű minőségi változás vagy választóvonal, amely előtt pusztán valamiféle biológiai anyagról, sejthalmazról, hirtelen utána pedig már egy emberi lényről lenne szó, amelyet jobban kell védeni. Az első napok is az emberi élet szerves, védendő részét jelentik!

Az emberi személy célja önmaga, a fejlődése. Semmiképpen sem tehető eszközzé. Az ember nem alázható meg azért, hogy más életét szolgálja! (Ezért ítéli el a katolikus egyház például a gyermek- vagy szervkereskedelmet. Önként bárki felajánlhatja az életét, donorként valamely szervét, de erőszakosan senkit sem szabad egy másik ember szolgálatába állítani.) Kérdés, mi lenne akkor, ha megszületne egy klónozott ember. Mert a klónozás a nemzés méltóságának teljes tagadása, a legalapvetőbb emberi viszonyok megváltoztatása, sőt perverziója lenne. Az életadás nemcsak biológiai funkció, hanem az egyik legnemesebb emberi gesztus, amelyben testi-lelki egységünk nyilvánul meg. Az anyaság, apaság, a családba születés, a rokoni viszonyok joga az ember természetéhez tartoznak! Ma sokan vitatják, de mi, keresztények valljuk, hogy a család védelme az ember lelki egészségének, egyensúlyának fontos tényezője.

A klónozás felveti az embernek a másik ember feletti uralmának problémáját is, amely antropológiai hanyatlást jelentene. Az embernek önértéke van. Akár beteg, öreg, félszeg stb., ugyanolyan értékű, mint volt korábban. A klónozás esetében az tenné értékessé az „embermásolatot”, hogy valamilyen tulajdonságát kiválasztották. Ezzel az egyik ember egy másik fölé helyezné magát. Ez ellentmond az emberi méltóságnak. A klónozott embernek veszélybe kerülne személyi méltósága. Nem lenne családja. Ezt senki sem teheti meg a másikkal. A klónozott embriót befogadó nőt is puszta eszköznek tekintenék, aki petesejtjét és méhét adja e kísérlethez. Valamennyi történelmi egyház tiltja, bűnnek tartja a klónozást. 1997-ben Spanyolországban az európai országok képviselői aláírták az ún. oviedói egyezményt, amely tiltja egy másik emberi lénnyel azonos genetikai állományú emberi lények létrehozását. Veszélyes dolog, bűn „embert teremtő” Istent játszani! A társadalom reakciója is egyértelmű: a megkérdezettek 90 százakéka a klónozás ellen van.