Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A gyergyószentmiklósi Mária néni ágyban fekvő beteg, 69 éves, négy éve gondozzák a Caritas munkatársai. Középkorú fiával él, aki besegít a házimunkába, a gondozásába. Mária néni nyugdíjából élnek, nagyon szerényen. Valamikor nagyobb háztartást vezetett, kürtőskalácssütő fa a kamrában, kisasztalán megsárgult mazsolás kalács receptje. Ő az ágyban, csendben vár, hogy hozzák az ebédet. Fia áthelyezi a székre, betakargatja, majd asztalra kerül a leves, szelet kenyér. „A caritasosok hozzák minden nap az ételt. Naponta kétszer is jönnek, reggel fürdetnek, ápolnak, délben az ételt hozzák, nagyon szeretem őket. Más ide nem is jár hozzánk” – mondja, s remegve szürcsölgeti a levest.

Közben nem is sejti Mária néni, hogy a kis szobán kívül milyen nagy dolgok történnek. Fiát meggyőzték a Caritas beteggondozói, hogy újítsák fel a szobát, amelyben élnek. A szobában egy ágy volt, ki tudja, hány éves. A lyukak igencsak megjelentek már a fekvő részén, fia a földön aludt. A kis helyiség konyhaként is szolgált, így egy helyiség fűtésével olcsóbban kijönnek. Kint fűrész hangja szól, vágják a fát, a Szent Miklós plébánia bérmálkozói szorgosan hordják, rakják a fásszínbe. Szorgos caritasos kezek viszik ki a házból a régi bútorokat, kezdődik a nagy felújítás, takarítás, az ajtók újrafestése.

Közben szól a telefon, újabb beteget kell nyilvántartásba venni. „Beszéltem a háziorvossal!” – nyugtatja a hozzátartozót az ápolónő, majd intézkedik, közben elszalad, nem talál az új függöny mérete, otthon varrja meg. Csak munka közben derül ki, hogy szükség van fúrógépre, csavarhúzóra, ki ezt, ki azt hoz. Fogy a festék, felkerülnek az új függönyrudak, ragyognak az ablakok. Kint megáll egy autó, tetőig pakolva bútorokkal. Fiatal hölgy száll ki belőle, felmászik az autó tetejére, adogatja le az adományba hozott bútorokat. Mária néni fia is segít behordani. Bekerül az új padlószőnyeg, ágyak, matracok, megjön az új hűtő, kis gáztűzhely.

Nincs kapkodás, mindenki jókedvűen végzi a dolgát, és öt óra alatt megtörténik a „csoda”. Mintha nem is ugyanabban a házban lennénk. Éjjeliszekrény kerül a két új ágy közé, kis falilámpa az ágy fölé, hogy Mária néni egy mozdulattal elérhesse, kép kerül a falra. „Hová tegyük a tévét, Ferike, hová szeretné?” Mária néni fia mutatja: „Itt mind a ketten látjuk majd”. A szekrényekben új kellékek, ágyneműk, bögrék, asztalterítő az új asztalon, rajta gyönyörű mikulásvirág. Jöhet Mária néni. Mindenki mosolyog, várunk, Ferike ragaszkodik, hogy segítség nélkül hozza ki édesanyját. Ölében hozza, beteszi az új ágyba. Leül mellé. A segítő csapat körbeveszi, mindenki mosolyog, Mária néni nem tud megszólalni. Pár pillanatig csend van. Első szava: „Mennyien vannak!” Igyekszünk úgy állni, hogy ne takarjuk az új dolgokat, nagy kék szeme megtelik könnyel, csak ennyi jön ki a száján: hm, hm. Mária néni fejét kapkodja, nem hisz a szemének, sóhajt nagyokat.

Elkészül a csoportkép, mindenki boldog, és nem csak Mária néni szeme könnyes. Ennyi idő alatt meg lehet változtatni két ember életét. Ez történt pénteken Mária néni lakásán. Ha összefognak az emberek, jó szándékkal, kévés pénzzel, kis idővel, nagyon sok szeretettel nagy dolgok születnek. Az induló tőke 250 euró volt, egy holland alapítvány, a Stichting Helpende Hand Aan Roemenie-nek köszönhető, de segítséget nyújtott a Caritas gyergyószentmiklósi logisztikai egysége, a polgármesteri hivatal és a Szent Miklós plébánia bérmálkozásra készülő fiataljai is. Bizalmi kapcsolat alakult a beteg és a gondozó között, ezt bizonyítja, hogy rájuk bíztak egy ilyen akciót. „Egy ilyen nap olyan feltöltődést ad, hogy azt érzem, semmi sem tud lefárasztani. Ettől ilyen szép ez a munka.”