Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A Diakónia napja Nagykárolyban 

A Nagykárolyi Főesperes­ség szeretetszolgálat csoportjainak képviselőit hívták találkozóra november 3-án a Szent László Közösségi Házba. A rendezvény célja a lelkesítés mellett a kapcsolatok erősítése volt különböző közösségek és azok tagjai között, akik meghívást éreznek arra, hogy segítsenek a rászorulókon. A nagykárolyi esperességben ugyanis idén, a pasztorális tervnek megfelelően a szeretetszolgálatra összpontosítanak, ezért ülönösen itt próbál a Pasztorális Tanács Szeretetszolgálat Munkacsoportja pedig motiválni próbálja munkájukat.

A program elején Anderco Arnold, a nagykárolyi Házi-betegápoló Központ munkatársa mutatta be tevékenységüket. Mint elmondta, egyre több embert kell meglátogatniuk, egyre nagyobb a segítséget kérők száma, de ettől függetlenül, amikor valakivel foglalkoznak, csak rá igyekeznek figyelni. Megpróbálják a betegeket hangulatukban is javítani, lelkiekben is emelni a testi problémák ellátása mellett. Tapasztalatuk szerint a fizikai és lelki problémák sokszor összefonódnak. Az elhagyatott emberek magánya vagy az anyagi források szűkös volta nehezíti sokak életét. Ezért a találkozón felvetődött annak ötlete, hogy a különböző lelkiségi közösségek tagjai, az önkéntes beteglátogatói kör tevékenységéhez hasonlóan részt vegyenek a betegek látogatásában.

Ehhez felmérik majd a betegek erre vonatkozó igényét, és ezt igyekeznek kapcsolni a különböző csoportok segítőkészségével, amelyek tagjai meglátogathatják a nagyobb odafigyelésre vágyó személyeket. Ennek útját is meghatározták, és rövidesen szeretnék gyakorlatba ültetni.

A találkozó második felében Ágoston Ferencz, az egyházmegye szeretetszolgálat csoportjaiért felelős papja beszélt a segítségnyújtás örömeiről. Egy történeten keresztül mutatott rá, hogy mindenki azt tudja őszintén adni, amivel valóban rendelkezik. Az emberekben levő jó kifejezésre kíván jutni akár konkrét cselekedetekben, akár lelkesítésben, imában. Ez mindig örömmel, ajándékokkal szolgál annak, aki kapja, de annak is, aki adja. Mint mondta, azzal, hogy jót teszünk, missziós munkát végzünk, a cselekedeteink ugyanis tanúságot tesznek hitünkről, ez pedig vonzó lehet mások számára. A misszió és a hit mindig összekapcsolódik. El kell indulni, követve egy hangot, és csak akkor van igazi eredménye cselekedeteinknek, ha azok szívből fakadnak.

Szintén lelkesítő céllal Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens az emmauszi út üzeneteiről beszélt. Mint mondta, a tanítványok a keresztre feszítés tényén elszomorodva mentek az úton, de beszélgettek. „Jó ugyanis egymást támogatni, együtt reménykedni. Ha két segítőkész ember beszélget, enyhül a fájdalom, nő a vigasz. Először nem vették észre, hogy az Úr szegődik hozzájuk, hiszen aki a saját gondjával van elfoglalva, nem veszi észre a másikat. Pedig az egy úton járt mellettük, velük. Isten mindig akkor lép hozzánk, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Akkor is velünk van, amikor már-már reménytelenek vagyunk.”

Az elmélkedést követően a szeretetszolgálat képviselők beszámoltak tevékenységükről, felvázolták útjukat és részüket az emmauszi élményben. A találkozót képelmélkedéssel zárták, majd Ágoston Ferencz áldással bocsátotta útra a résztvevőket.