Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Szent Erzsébet példája 

Az embernek, különösen míg fiatal, vannak ideáljai, példaképei, akiket szeretne utánozni, akikért rajong. Ezek közül a legtöbb énekes, színész, sportoló elvétve van köztük tudós, politikus, de nagyon ritkán szent. Miért? Nagyon sok kifogást lehetne találni, de talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy legtöbbször azért életidegen egy-egy szent élete a mai fiatal számára, mert sok legenda veszi körül. Ez azt a benyomást keltheti, hogy ők már szentnek születtek, nekik nem került erőfeszítésbe a szentté válás. Legenda minden híres emberrel kapcsolatban is született, mindezek mélyén meg kell találni, meg kell látni az embert, a szentté váló embert.

Szent Erzsébet személyében olyan szentre emlékezünk, akit a legendák sokasága vesz körül, mindezek ellenére példája követhető, hiszen ő is ember volt, aki szenté lett.

Az első, amit le kell szögeznünk a szentekkel kapcsolatban, hogy a szent nem születik, hanem egy életen keresztül alakul, formálódik. Talán a bűn mocsarából emelkedik ki, válik szentté. Mi segítette őket és másokat is a szentté válásban? Semmi rendkívüli, semmi olyan, amivel mi nem rendelkeznénk. Minden ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, értelemmel és akarattal rendelkezik.

A szentek e két adottságot használták fel. Értelmükkel felfedezték, megértették, mi a hivatásuk, küldetésük, s amikor ezt felfogták, makacs akarattal, kitartással meg is valósították.

Szent Erzsébet életrajzából ismerős történet, hogy férje halála után a rokonság három gyermekével együtt elűzte őt a várból. Ezt így tudtam magam is, míg komolyabban nem foglalkoztam életrajzával. Általában a legendákkal átszőtt életrajzát olvastam. Nemrég kezembe került egy könyv, a legújabb Szentek élete, és ez teljesen másként írja le ezt a történetet. Míg férje, Lajos élt, Erzsébetnek volt támasza, a rokonság semmit sem tudott tenni Erzsébet életmódja ellen, ő pedig segített a szegényeken, árvákon, özvegyeken. Amikor Lajos meghalt, Erzsébet nem tudott tovább így élni, ahogy Isten elvárta tőle, ezért hagyta el a kastélyt önszántából, szabadon. Később, amikor a szegénység nem volt annyira vonzó, nem tudták felfogni Erzsébet szegénység utáni vágyát, menekülését úgy magyarázták, hogy a rokonok elűzték őt a várból.

Érthetőbb és követhetőbb az az Erzsébet, akire nem rákényszerítenek egy életmódot, hanem azt ő önként és szabadon választja! Életének ez az eseménye azt támasztja alá, hogy a szent felismeri helyét Isten tervében, és azt minden körülmények között igyekszik megvalósítani.

Szent Erzsébet esetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szociális szeretet kérdését. Mit jelent ez? A nagystílű szeretet nem marad meg a jótékonyságnál. A jótékonyság gyönyörű erény, de mindig megfér vele az önzés egy kifinomult neme. Adni jó, melegség önti el az ember szívét, ha valakin segít. Ám ez sokszor öntetszelgés! Kimerül felebarátaink iránti kötelességtudatunk a jótékonyság területén azzal, hogy adunk nekik pár lejt, s elhitetjük magunkkal, hogy már eleget is tettünk az irgalmasság elemi kötelességének. Szent Erzsébetet nem a jótékonyság jellemezte, hanem a szociális szeretet. Ahogy adakozik, mutatja, hogy nem pillanatnyi felhevülésről, nem lelkiismerete megnyugtatásáról van szó, hanem az Istenből élő nagy szeretet tudatos odaadásáról. Legjobban szerette személyesen felkeresni a szegényeket. Házukhoz vitte adományait, hogy megbizonyosodjék arról, kinek mit, hogyan kell adni. Fontosabbnak tartotta az erkölcsi beavatkozást az anyagiaknál. Kedves adatot hoz életrajza ezzel kapcsolatban. Egy lusta öregasszonyt, aki nem akart dolgozni, csak koldulni, saját kezével megvesszőzte. Nem mindig adott ételt és pénzt a szegényeknek, hanem szerszámot a kezükbe, és aratni küldte őket. Munkát adott, nem alamizsnát, a munkának kijáró jogos jutalmat. Így követhetőbb Erzsébet életformája számunkra is, mint ha csak a rózsákká vált kenyerek kosaras királylányát látnánk benne.

A szentek nem születnek, hanem egy életen keresztül alakulnak, formálódnak. Amikor Isten az embernek életet ajándékoz, azt várja el tőle, hogy szentté legyen. Ez nem lehetetlen feladat. Ezt bizonyítja a szentek sokasága: akár a név szerint ismerteké, akár a mindenszentekkor ünnepelt névtelen sokaké.

A mindent átölelő szeretet, amíg csak magára van utalva, amíg csak földi forrásokból táplálkozik, nagyon törékeny. Minden emberi érzés alá van vetve a fejlődésnek és a visszafejlődés törvényének. A megszokás elveszi az erejét, a mindennapiság elszürkíti, a megunás megbénítja az embert a szeretet szolgálatban. Az emberek maguk nagyon gyakran bizonyulnak méltatlanoknak a rájuk pazarolt szeretetre. Erzsébet mindezeken túl tudta magát tenni, emberszeretetének egyetlen kiapadhatatlan forrása az istenszeretet volt. Bensőséges kapcsolatban állt Istennel, ő volt az első helyen, még férjét is megelőzte, de ez nem azt jelentette, hogy nem volt ideje szeretteire és embertársaira. Mindig felül tudott emelkedni a megszokáson, a fásultságon, a megunáson.

Ez a felelet a kérdésre, hogy mi segítette a szenteket a szentté válásban: az, hogy Isten volt az első helyen. Megérezték a mennyei Atya szeretetét, és ez olyan erőt adott nekik, olyan felismerést, világos látást, hogy tudták, mi a feladatuk, és volt bátorságuk azt megvalósítani. Nem kellett megmondani, mit tegyenek: Isten volt ebben a tanácsadójuk

Mit kell tennie az embernek, hogy szentté váljon? Receptet adni nem lehet, hiszen mindenkinek más a természete, a környezete, a lehetősége, a szentté válás személyre szabott. Szent Erzsébet élete bizonyítja, hogy ezt az utat meg lehet találni, ha bensőséges a kapcsolata Istennel, ha felfogja, hogy őt a mennyei Atya szereti. Aki ezt felfedezte, tudja, mit kell tennie, és ezt tűzön-vízen át megvalósítja.

A legendák mögött hús-vér emberek rejtőznek, akik igazi példaképeink lehetnek, s bizonyítékai annak, hogy nem lehetetlen a szentté válás, csak fel kell használni a rendelkezésre álló eszközöket: értelmünket, akaratunkat és Isten mindent átölelő szeretetét.