Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

III. parancsolat (10. rész)

A szentmisének két fő része van: az ige és az áldozat liturgiája. Az igeliturgia részei: bevezető szertartás, bűnbánati cselekmény, Dicsőség, könyörgés, olvasmányok a Szentírásból, homília, hitvallás és a hívek könyörgése. Az áldozati liturgia részei: felajánlás, átváltoztatás és áldozás, befejező szertartás.

Most az ige liturgiájának részeiről írok.

1. Bevezető szertartás. Ennek célja, hogy segítse Isten népét az Úrral való nagy találkozásra.  A bevonuló énekkel, imával kezdődik. Az összegyűlt közösség Istenhez emeli a lelkét és szavát, mintegy lelki egységet alkotva belehelyeződik a liturgikus nap gondolatkörébe. A pap oltárt csókol, mert ez Krisztust jelképezi, majd a keresztvetés után üdvözli Isten népét, amely visszaköszön neki.

2. Bűnbánati cselekmény. E pillanatban lelki szemünk elé lép a nagy Isten, a seregek ura. Eszembe jutnak a bűneim. Erre szólít fel a pap is: vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg a bűneinket. A nagy csendben rádöbbenünk, hogy Istentől távol állunk, mert sokat vétkeztünk gondolattal, szóval, cselekedettel és a jó megtevésének elmulasztásával. Rövidzárlat állt be Isten és közöttem. Ezt őszintén bánom és kérem, hogy irgalmazzon nekem, a bűnösnek. Jézusba kapaszkodunk, akinek irgalma átkarol most és mindörökre.

3. Dicsőség. Amikor az örök főpap kezét fogjuk, érdemeiben bízunk, a mennyei Atya elé lépve feltör lelkünkből a dicsőítés, az ujjongás. Mert Isten a teljes Szentháromságban jó, irgalmas, könyörületre hajlik szíve. Ezért a mi gyarló dicsőítésünkért békét ad a jóakaratú embereknek. Ez az Istent dicsőítőknek a legszebb földi, majd égi jutalma is: a lelki béke.

4. Könyörgés. Ezzel elértünk a szentmise könyörgéséhez. Megbátorodtunk. Elő merjük adni Istennek, amit kérni akarunk. Sajnos ezt felsorolni sem tudjuk a maga teljességében. A szentmisék könyörgései ezeket próbálják csokorba kötni a mi szűkkeblűségünk nélkül. Egyetemesen, az egész emberiséget illetően.

5. Olvasmány és szentlecke. Isten az olvasmányokban válaszol nekünk. Az első ószövetségi, a második újszövetségi. Mivel mindkettő Isten üzenete, fontos nekünk. Utat mutat, hogy melyiken járjunk. Elárulja bennük terveit, hogy mit akar tőlünk, mit kell nekünk is tennünk üdvösségünkért. Érthető, ha közösön mondjuk mindezekért: Istennek legyen hála!

6. Evangélium. Ekkor Jézus áll elénk, mint egykor Palesztinában, és nekünk is elmondja az akkori prédikációját. Ha készségesen hallgatom szavait – az evangéliumi Máriához hasonlóan –, ma is belém hatolnak szavai. Rádöbbenek: csak egyedül nekem szólnak!

7. Homília. Isten és a tanító Krisztus után most az egyház felszentelt szolgája hirdeti az örömhírt, magyarázza az írásokat, mert igére vár a nép. Ne egyéni „fájdalmait” locsogja, ne is politizáljon! Gyógyítson, vigasztaljon, égbe emelje a lelkeket. Tegye azt, amit Szent Pál írt Timóteusnak: Hirdesd az igét, állj elé vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! (2Tim 4,2–5). Arany­szájú Szent János püspök írja: „Isten igéje világosság, mely eloszlatja a lelkek sötétségét, égből szállott kenyér; tűz, mely a lelkek rozsdáját leégeti; víz, mely megmossa őket; isteni fegyverzet, áthatolhatatlan pajzs, megközelíthetetlen erődítmény, mérhetetlen óceán tele drága gyümölcsökkel, melyeket össze lehet gyűjteni hajótörés veszedelme nélkül!” Egy igaz: Jézus és az egyház nem azért küldte papjait, hogy limonádés löttyökkel, készületlenül, hízelgő mesékkel könnyeztessék a hallgatókat, hanem azért, hogy felkészülve hirdessék Isten szavát s tegyenek tanúságot mindig, minden körülmények között az igazságról.

8. Hitvallás. Ez a hívek ünnepélyes hálája Isten, Jézus és pap tanításáért. Megvallják és elfogadják a csorbítatlan és meg nem hamisított hitigazságokat. Ezt tették évezredek folyamán a nagy elődök is. Most sem tehetünk mást! Hisszük e szent igazságokat!

9. A hívek könyörgése. Ismeretlen okok miatt évszázadok óta kimaradt a szentmiséből. Most újra visszakerült. Szent Pál azt írja Timóteusnak: Mindenekelőtt arra kérlek, végeztess könyörgéseket, imákat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, hogy istenfélelemmel és tisztességgel teljes, békés és nyugodt életet élhessünk! (1Tim 2,13).

Érdekesség: az ősegyházban az igeliturgia végén hazaküldték azokat, akik nem voltak megkeresztelve. A nyilvános vezeklők és a hitújoncok tovább nem maradhattak a szentmisén. Az egybegyűltekből csak most lett a kiválasztottak vagy a szentek közössége. Csak ezek tudtak összeforrni az áldozat liturgiájának szentségi Jézusával a szentáldozás boldogságában!