Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXI. évfolyam 46. szám, 2011. november 13.

Aktuális

Vádbeszédet, majd a védelem szavát hallhatták meg azok az érdeklődők, akik november 10-én a BBTE RK Teológia karának dísztermébe gyülekeztek. Drámai szerkezetet alkotott meg a Katolikus Akadémia aznap esti előadója, Vik János, aki előadása címében azt sugallta és ígérte hallgatóságának, hogy a szenvedésről abból a perspektívából fog szólni, mint ami az ateizmushoz vezetheti a gondolkodót. De nem csak azt vázolta, milyen logikai úton jut el a szenvedésnek a saját életben vagy a környező világban való megtapasztalása nyomán az ember az istentagadáshoz. Teológusi képzettségével és személyes meggyőződésével felvértezve azt az érvrendszert is bemutatta, amely cáfolata lehet a tagadásnak, s bizonyság amellett, hogy bár a szenvedés a legkeményebb valóság, amit az ember földi életében megtapasztal, mégsem szikla, sarokkő, nem az ateizmus startpontja, nem kell annak lennie. Úgy mutatta be az ateizmus érveit, majd úgy védte meg, szenvedéllyel, hittel a kereszény álláspontot, hogy mélységes tisztelettel viseltetett a hit hiányával szemben, nem próbálta nevetségessé tenni vagy bagatellizálni azt, nem fölényeskedett, nem is rótta fel hibául a másik álláspontot. Talán ez volt a legrokonszenvesebb és legmeggyőzőbb, ez a tiszteletteljes viszonyulás, ugyanakkor az a bátorság, amellyel az előadó kiállt: nem papként, nem intézményes képviselettel, nem bújva semmilyen védőháló mögé, hanem egyedül, magában vállalva a vádlottak padját s a védelmet egyszerre. A hívő ész, az iskolázott elme és ugyanakkor a szenvedés nehézségét átélő, empatikus szív együttese nyilatkozott meg Vik János lebilincselő elődásában, amely jól strukturáltnak és drámaiságot sem nélkülőzőnek bizonyult.

Aktuális


November 12-én 17–19 óra között a romániai Caritas-szervezetek által szervezett szolidaritási akció keretében gyertyákkal világítanak meg egy-egy közteret. Minden egyes meggyújtott gyertya jelképes sorsvállalás a nélkülözőkkel. A helyszínen összegyűlt adományokból pedig a szegény családokat segítik.

Az Európai Unió adatai szerint hazánk lakosságának 23 százaléka, azaz hozzávetőlegesen 5 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, ami azt jelenti, hogy a családban kevesebb mint 260 lej az egy főre eső havi jövedelmük. Súlyosabb viszont annak a több mint másfélmillió embernek a helyzete ebből az ötmillióból, akik abszolút szegénységben élnek, vagyis kevesebb mint napi 8 lejből kell túlélniük a mindennapokat. Velük vállalhatnak jelképesen sorsot egy-egy gyertya meggyújtásával. A perselyekbe elhelyezett adományokkal pedig a sorsvállalás már tettekben is kifejeződik.

Aktuális


Befejeződött a népszámlálás, s bár apróbb helyi rendellenességekről érkezett panasz, különösebb visszaélés nem történt, bár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) írásban jelezte a kormányfőnek és a belügyminiszternek az általuk tapasztalt szabálytalanságokat.

Az előzetes adatok szerint bebizonyosodott, amit a szakértők előreláttak: csökkent, csökken Románia lakossága: az október végén befejeződött népszámlálás során az országban 19,599 millió embert regisztráltak, ami bő 2,1 millióval kevesebb, mint a korábbi, 2002-es eredmény volt, amikor még 21,68 milliót találtak a népszámlálók. A csökkenés ennél nagyobb arányú, hiszen a 19,6 milliós számba olyanokat is bevettek, akik több mint egy éve külföldön élnek.  A végleges létszámot úgy számítják ki, hogy az októberben regisztrált 19,6 millió főhöz hozzáadják a bentlakásokban élő egyetemisták, a kaszárnyákban regisztrált katonák számát, s levonják a huzamosabb ideig külföldön tartózkodókét, ami akár milliós nagyságrendű is lehet.

Aktuális

A novemberi téma a küldetés a személyes élethivatásban

A közösség éve után elkezdtük a misszió évének témáit élni: októberben felelevenítettük Istennel való személyes és közösségi kapcsolatunkat, novemberre pedig újabb témát kínál a pasztorális füzet. Ennek címe: Küldetés a személyes élethivatásban, és hárman jegyzik: Darvas Piroska az Istennek szentelt élet, Kertész Mária a családos életforma, Bodó Márta pedig a világi szakma hivatásjellegű megélésére vonatkozó megfontolásokat kínál. A többféle megközelítés egyben segít abban is, hogy mindenki megtalálja magát, a rá vonatkozó részt, s így megszólítva érezze magát. Ez az árnyalt megközelítés abban is segít, hogy elkerüljük a világiasság kísértését, de azt a jámbor keresztényekre leselkedő csapdát is, hogy csak az imát, áhítatot gondoljuk Isten szolgálatának.

Interjú

Hompóth Máriával a Klaus Winter Integrációs Központ első évét értékeltük. 

Egy év telt el a nagykárolyi Klaus Winter Integrációs Központ megáldása óta. Az akkreditált óvodával rendelkező, iskolás gyerekeket is fogadó központ 2010 októberében kezdte meg működését, hogy felkarolja a környék nehéz szociális helyzetben levő, többségében roma gyermekeit, nevelje és integrálja őket.  A központ vezetőjével, Hom­póth Máriával az elmúlt egy év történéseiről, sikereiről, örö­meiről beszélgettünk. 

Hogyan értékeli a központ eltelt első évét?

Nagyon gazdag év volt, sok minden történt. Úgy hiszem, ez a szolgálat, amit végzünk, nagyon kedves Isten előtt. Végig éreztem, hogy pártfogolja, irányítja a munkánkat, és ezért a terveink végül mindig jól valósulnak meg.

Fészekmeleg

Székelyföldön a Házas Hétvége mozgalom ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból október 28–30. között megerősítő hétvégére került sor Székelyudvarhelyen több mint hetven házaspár és kilenc pap részvételével.

A jelenlevők számára Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, illetve a Pécsett élő Lábady és a budapesti Papp házaspár tartott felvezetőket. Ezeket követően a résztvevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy megadott kérdések alapján írt „dialógusok” révén átgondolják és elmélyítsék házastársi kapcsolatukat.

Fészekmeleg

Amikor krízisben levő házaspárokkal beszélgetek, gyakran hallok ilyen vagy hasonló kijelentéseket: mi már csak a gyerekek kedvéért vagyunk egymás mellett. Már régen nincs semmi közünk egymáshoz. Igaz ugyan, hogy egy fedél alatt élünk, de nincs mondanivalónk egymás számára.

Mindig megdöbbenek egy-egy ilyen kijelentést hallva, s ez arra sarkall, hogy a kiábrándult feleknek új reményt adjak kapcsolatuk jövőjét illetően. Örülök annak, valahányszor egy csüggedt férjet vagy feleséget Isten kegyelmével sikerül meggyőznöm arról, képesek arra, hogy boldoggá tegyék egymást, érdemes küzdeniük a boldogabb családi életért.

Fészekmeleg

Bíró László magyarországi családreferens püspök, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke novemberre levelet intézett a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez, paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll. 

Ma, amikor a házasságoknak több mint a fele alig néhány év után felbomlik, kétségtelen tény, hogy ötven évig együtt maradni már önmagában is siker. Mégis egy házaspárt akkor szoktak sikeresnek tekinteni, ha valamit „produkált” élete során, ha eredményeket tud felmutatni, ha a házasságkötéskor kitűzött célokat elérték. De vajon sikeresnek mondhatók-e azok a házasok, akik jómódban élnek, nagy, szépen berendezett házban laknak, nyaralójuk is van, szép autóval közlekednek, unokák veszik körül őket, de hiányzik belőlük a derű, elégedetlenek, vagyis nem sikerült egymást boldoggá tenniük? Milyen házasságot tartotok sikeresnek? Idézzetek fel szerintetek különösen sikeres házasságokat!

Panoráma

Az elmúlt napokban a nagyváradi püspöki palota homlokzatának timpanonján jelképes módon is kicserélte a váradi püspökség a Múzeum feliratot egy ideiglenes címerrel, a palotát építtető Patachich Ádám püspök (1759–1776) címerével.  Az épület végleges elkészültétől (1776) annak szerves részét képező és gipszből, vakolatból készült Patachich-címer díszítette a főhomlokzatot, amelyet közel két évszázadnyi békés létezés után a Körösvidéki Múzeum beköltözését megelőzően kalapáccsal és vésővel távolítottak el véglegesen az épületről, gondolván, hogy a történelmet is örökre kitörlik az utókor emlékezetéből.

Panoráma

Különleges esemény helyszíne volt Nagyvárad: november 3–6. között itt tartották találkozójukat Európa keleti rítusú katolikus püspökei, a szervező a váradi görögkatolikus püspökség volt. A nyitóünnepségen a házigazda Virgil Bercea püspök köszöntötte a résztvevőket, majd Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergom-Budapest érseke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke áldását adta a rendezvényre és sikeres tanácskozást kívánt a jelenlévőknek. A következő szónok, Francisco Javier Lozano romániai apostoli nunciusa nem először járt Nagyváradon, de a meghívottak és vendégek között sokan először csodálták meg a „Pece-parti Párizst”. A találkozón 48 püspök vett részt több európai országból, köztük a görögkatolikus főpásztorok Romániából Lucian Mureşan érsek vezetésével, Szvjatoszlav Sevcsuk érsek Ukrajnából, Cyril Vasil, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára, és itt voltak Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Szlovénia, Németország, Olaszország görögkatolikus főpásztorai is.

Panoráma

A temesvári egyházmegyéből több család úgy éreztük, hogy szükségünk van egy újabb együtt töltött napra. Egy napra, amitől azt reméltük, hogy feltölt minket lelkileg, és ezt nem hiába reméltük. Andó Attila lippai plébános meghívására ezt a napot a lippai plébánián töltöttük.

A mennyei Atya arra hívott minket, hogy más családok élettapasztalataiból erőt merítve tudjunk tovább növekedni házaspárként, anyaként vagy apaként.

Érkezésünk után Andó Attila plébános köszöntött minket.  A bemutatkozáskor örömmel láttuk, hogy több helyről választott ki minket a jó Isten, éspedig Lippáról, Resicáról, Temesvár több plébániájáról, Kürtösről, Bogárosról és nem utolsósorban Aradról, a ségai és mikelakai plébániákról.

Panoráma

November 5-én a ünnepelték a gyualfehérvári szeminárium Szent Imre-kápolnájának búcsúját. Fontos hely ez a szeminaristák számára: napközben Szentírást olvasnak, esténként lefekvés előtt visszatekintenek az elmúlt napra és imádkoznak. Ez az a hely, amelyet egykor egy diakónus a papnevelő intézet szívének és motorjának nevezett.

Panoráma

Október 29-én került sor arra, hogy mi, III. évesek magunkra öltsük a reverendát, és ugyanakkor megtörtént az admisszió, azaz a felvételünk a papjelöltek sorába. Erre az alkalomra eljöttek szüleink, testvéreink, rokonaink és barátaink, hogy ők is velünk ünnepeljenek.

Panoráma

Szüreti mulatság Csíkszeredában

Az októberi fagy csípte, pirosló csíki természet ihlette az idei tanév első Őrangyal-foglalkozását Csíkszeredában. De az a kis, kör közepébe, a dió-gesztenye-sárguló levelek közé rejtett gyertyaláng is, amely az önkéntestalálkozó teadélutánján a termünket díszítette, miközben régi és új önkéntesekkel azon gondolkodtunk, hogy hogyan is indítsuk most újra – immár hatodik tanéve – útjára az Őrangyal-programot úgy, hogy mind a sérültek, mind az egészségesek számára élmény legyen. Látva e kellemes narancssárgás őszi fényt, valaki kimondta kívánságát: ő most ilyen kézzel fogható, őszi hangulatot szeretne teremteni az Őrangyal-foglalkozáson, amely beszélgetésre indít. Tovább szőve fonalunkat, a csíkszeredai sérült személyeket foglalkoztató szervezetek – vagyis a Manó Tanoda, a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központ, a Hit és Fény, a Szent Anna Elhelyező Központ pedagógusainak, illetve a Hargita Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság, valamint a Gyulafehérvári Caritas fogyatékkal élőket segítő programjának munkatársai és önkéntesei – véleményéből úgy éreztük, hogy a közös együttgondolkodás igazán tartalmas, színes programtervezetet gyümölcsözött.

Panoráma

Mindenszentek ünnepén a kolozsvári Piarista templomban Sárközi Sándor, a csíkszeredai piarista misszió vezető­je celebrálta a szentmisét, amelyen a kegyes tanítórend szentjeiről és boldogjairól emlékeztek meg. A hívek és a Báthory István Elméleti Líceum Vincze Csilla igaz­gatóhelyettes vezetésével érkezett tanulói imádkoztak a hajdani katolikus főgimnázium s az utódiskola elhunyt tanárai és volt diákjai lelki üdvösségéért. Homíliájában Sárközi Sándor hangsúlyozta a társadalmunkban ritka madárnak számító őszinte tisz­teletadás fontosságát, de arra is figyelmeztetett, a megsüvegelés ne a szolgalelkűség, hanem az őszinte megbecsülés jele legyen. Az ünnepi szónok a szociális nyomor elleni küzdelem s az ifjúság jó tulaj­donságai formálásának fontosságáról is szólt. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy Kalazanci József piarista rendalapító és Pirotti Szent Pompiliusz piarista hitvalló példájára merjenek fellépni a hamisság ellen a humánum és a becsület jegyében.

Panoráma

A Magyar Kurír katolikus hírportál szerkesztői úgy vélik, bár egyházunk számtalan értékes programot kínál, olykor ezek nem keltenek elég nagy érdeklődést, talán azért sem, mert mi, katolikusok, nem tudjuk ezeket eléggé hatékonyan reklámozni. A reklámozás szótól is megborzong néhány, magát jó katolikusnak tartó ember, pedig itt nem arról van szó, hogy valami bóvlit akarunk rávarrni valakire! Ellenkezőleg, ha hisszük, márpedig mi hisszük, hogy értékes üzenet van ránk bízva, akkor azt úton-útfélen ajánlanunk kellene másoknak is. Nem rájuk tukmálni, nem ízléstelenül „nyomulni”, de felkínálni, tudomásukra hozni, ajánlani!

Egy falat a léleknek

• Mi a különbség az elmélkedés és a szemlélődés között?

• Az elmélkedésben az igazság keresése van túlsúlyban, a szemlélődésben pedig az Úr megtalálásának az öröme, aki maga az igazság. A szemlélődés mindig a személyre, az Úrra irányul, vagyis az egészre és nem a részletekre.

• A szemlélődés nem más, mint kapcsolatteremtés. Ezt leginkább az eukarisztiában jelen lévő Úr Jézus Krisztus szemlélése által valósul meg.

Egy falat a léleknek

Mindenszentek napján megünnepeltük az elmúlt korok valamennyi szentjét. A róluk való megemlékezés mellett az egyház folytonosan hangsúlyozza, hogy az életszentségre kivétel nélkül mindenki hivatott. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a keresztény életszentség a szeretet teljes megélésében rejlik. Az életszentség legfőbb útját Isten és a felebarát szeretetében jelöli meg (vö. Lumen gentium 42.)

Hogyan lehet szentté válni? Erről szóló gondolatok következnek összeállításunkban.

Útjelző

III. parancsolat (10. rész)

A szentmisének két fő része van: az ige és az áldozat liturgiája. Az igeliturgia részei: bevezető szertartás, bűnbánati cselekmény, Dicsőség, könyörgés, olvasmányok a Szentírásból, homília, hitvallás és a hívek könyörgése. Az áldozati liturgia részei: felajánlás, átváltoztatás és áldozás, befejező szertartás.

Most az ige liturgiájának részeiről írok.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Minden ember számára van olyan dolog, ami értéket képvisel. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi is képez igazi értéket számomra. Rájöttem, hogy három olyan érték van, ami nagyon fontos nekem: Isten, család és barátok.

Személy szerint hívő ember vagyok, ezért elmondom, hogyan érzek Istennel kapcsolatban. Szerintem Isten az, aki az én pártomon van, aki mindig mellettem áll, még akkor is, ha néha ezt nem érzem. Isten nemcsak jóval lát el, hanem időnként megvonja tőlem ezeket. És mindezt azért teszi, hogy meg tudjam becsülni azt, amim van, illetve vegyem észre és értékeljem még a legkisebb jót is, amit kapok. Sok ember inkább az öngyilkosságot választja a szenvedés helyett, mert nem becsüli meg és nem értékeli az életet, amit Istentől kapott. Sokan pedig annak is nagyon örülnének, ha legalább még egy hetet élhetnének, mert a halál torkában vannak. Istent egy olyan Istennek tapasztaltam meg, aki mellettem áll és segít átvészelni a nehéz időket, ha együttműködöm vele, és közel engedem magamhoz.

Pitypang


Tanácsok az életúthoz – bibliás hétvége

Mikor úton voltak […] Jézus előttük haladt (Mk 10,32) mottóval november 25–27. között Gyergyószentmiklóson a Koronában bibliás hétvégét szervez fiatalok és felnőttek számára a Katolikus Magyar Bibliatársulat. „Merre tartasz? Mik az úti céljaid? Milyen nehézségekkel találkozol életutadon? Tanácstalanságaidban kihez fordulsz segítségért?” – e kérdésekre Jákob pátriárka és Jakab apostol útjaival való ismerkedés nyomán keresnek választ a résztvevők, hiszen a bibliai személyiségek segíthetnek az életúton. A programon részt vehet bárki, előzetes szentírási ismeretek nem szükségesek. Az előzetes bejelentkezés kötelező! Érdeklődni, bejelentkezni a 0745-311855-ös telefonszámon (este 8 óráig), illetve a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen lehet.

Pitypang

Jézus mindig biztat és bátorít minket

Isten igéje: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. (Jn 14,1–6)