Az emberiség történelmének nincs olyan
szakasza, ahol egy adott pontján megállva ne emlékeznénk a régmúlt időkre, a
kezdetekre. Kezdetben nem volt csak az időtlen idő, az ember mégis le szerette
volna mérni élete tartamát, évei számát, a szerzett tapasztalatok kihatását
élete alakulására. A fejlődés, előrehaladás vezette és vezeti az embert. Utak
és állomások jelölik meg a célba való eljutását. Nem ilyen egyszerű felismerni
a helyes utat és megállót. Lehet, előbb kiszáll az ember, hivatását eldobva
magától, mert nem akadálymentes a pályája. Irányt változtatva pályát módosít.
Ahol korábban rendezettséget vélt felfedezni, ma fokozottabban a szétszórtság
és csalóka fények útvesztőibe kerül. Ilyenkor ideje az emlékezésnek. Honnan
indult élete pályája? Mi vezette őt? Milyen célt jelölt ki magának?
Fókuszpontjában Isten és a teremtett világ helyezkedik el, ehhez viszonyítja
életét, vagy az emberbe veti hitét, leszámol Istennel?
Közlemény
A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.
XXII. évfolyam 45. szám, 2012. november 4.
Bizonyára a mennyei sürgés-forgás is leállt három órára, kikönyököltek a
mennyország ablakain az ott lakók, hogy gyönyörködjenek a lenti ünnepben, amely
október 27-én Sepsiszentgyörgyön a központi templomban és a templomkertben
megadatott… Az ünnep első felében a város legrégebbi katolikus templomának, a
Szent Józsefről elnevezett Isten háza felszentelésének 110. évére emlékezett az
egyházközség a főpásztorral, dr. Jakubinyi György érsekkel az élen, a
sepsi-barcasági főesperessel, Hajdu János szentszéki tanácsossal, a templom
plébánosával, Szabó Lajos kanonokkal, a papokkal és a hívekkel, a város
elöljáróival egyetemben. A szentmise után a templomkertben felszentelték az ülő
Márton Áron püspök szobrát, Vargha Mihály alkotását, amely Sántha Csaba öntőmérnök
műhelyében készült. Dr. Kovács Kázmér térrendezőnek és Zsók József
vállalkozónak köszönhetően így a templom előtti térre Szent István király
szobra társaságába Isten szolgája, Márton Áron püspök szobra került, ketten
vigyázzák a teret, életpéldájukkal intik magyar népünket.
Az
1980. szeptember 29-én 84 éves korában elhunyt nagy püspök neve nem ismeretlen
az erdélyi ember előtt. Az idősebb nemzedékből sokakat ő bérmált, sokan látták
őt, hallották beszélni. De mennyire ismerik a legfiatalabbak életét, tanítását,
példáját?
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek így fogalmazott a 2012. augusztus 24–25-én Csíkszentdomokoson megrendezett Márton Áron-konferencia résztvevőihez intézett üzenetében: „Minél jobban megismerjük Isten szolgája, Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is, amelyért minden erdélyi katolikus plébánián a szentmisék végén imádkoznak”. Ennek fényében tart előadást Márton Áronról az érdeklődőknek dr. Kovács Gergely egyházjogász, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora a csíksomlyói kegytemplomban november 4-én fél 12-kor, a nagymise után. Az előadás két téma köré csoportosul. Először megtudhatjuk, mit jelent a boldoggá és szentté avatás, mi a különbség a kettő között, hogyan zajlik jelenleg ez az eljárás. A szentté avatás nem puszta jogi per, és az egyházjogász, a több mint 15 éve a Vatikánban dolgozó gyulafehérvári főegyházmegyés pap szemével nézve mindez sajátos megvilágításba kerül.
Az Egyházi Törvénykönyv 554. kánonjának 2.§, valamint a Zsinati könyv (ZSK) rendelkezéseinek 115–117. pontjai értelmében a papok előzetes megkérdezése után 2007. augusztus 1-jétől ötéves mandátumi időre nevezett ki főespereseket a főegyházmegye vezetője. A mandátumok lejártával új kinevezések szükségesek, ezt a főpásztor a papság megkérdezése után teszi, véleményüket kérve arról, kit tartanak kerületükben alkalmasnak a főesperesi szolgálatra. Valamennyi rekollekciós központban megtörtént ez a konzultáció, a véleménynyilvánítás titkos szavazással történik.
Kontumác
népünk nemzeti lelki és gyógyító zarándok szentélye. A kontumáci templom
kilátójától körös-körül nézve a teremtő szépségét és életét sugárzó
lelkületével tölti el az idelátogatót. Itt csak csendben és áhítattal szabad
lépkedni. A határra tekintve a Betlehen Gábor által 1926-ban építtetett vár
tűnik fel szemeink előtt. Rom, amely megújulásra vár, mintegy roskadtságából
szeretné újból kihúzni magát, és beszélni akar, ahogy Majláth Gusztáv Károly
püspök mondta: Intő jel legyen, hogy ne bántsatok. Miről beszél itt a Tatros
vizének kanyarulatában? Beszél a gyönyörű, Isten adta világról. Beszél a
helytállásról. A történelem zord időszaka térdre kényszerített, elvesztette
dicső voltát, de így is beszél a látogatóhoz, a főútról a csonkra tekintőhöz.
Beszél, és a kérdések halmazát hozza felszínre. A Vártól jobbra Sáncpataka
felől ott a Fináncház, feljebb a Bástya-kert. Onnan a Karenta pataka felé a
valamikori redut-sáncvár, ami az 1700-as évek elején épült a tatár és török
betörés elleni védekezési pontként.
Romzsa
Tódor a munkácsi görögkatolikus egyházmegye boldoga, de nem véletlenül érzik
közel magukhoz a szatmári egyházmegye hívei is, hiszen ez utóbbi területén,
Nagybocskón született. Élete, áldozata mindannyiunk számára példa lehet. Ezt
mondta ki az egyház is, amikor 2001. június 27-én Lembergben II. János Pál pápa
boldoggá avatta. Emléknapja október 31-ére esett, ennek alkalmából tekintsük át
életútját.
A Vasárnap
két héttel korábbi száma ezzel a címmel közölte olvasóival, hogy az
egyházközség önállósulása 250. évfordulójának a megünneplésére készül. Az 1762.
évet megelőző időszakban a szomszédos Szentlélekhez tartozott, annak volt
leányegyházközsége.
2012.
október 28-án elérkezett a várva várt nap, ünneplőbe öltözött a falu
apraja-nagyja, s bűnbánattartással lelkileg is felkészült a jubileumra.
A helyi fúvószenekar hangjai mellett vonult be kereszt alatt a népes papi
asszisztencia, egyháztanács és a ministránsok egy csoportja a zsúfolásig
megtelt templomba a kint rekedtek sorfala között.
Számos
rendezvény, szentmisék, kirándulások, közös együttlétek, szüreti bál, színház
és ki tudja még milyen mókák feledtették a Gyulafehérvári Caritas munkatársai
az idősekkel a korukkal járó nehézségeket. Több mint 1500 idős ember jelent meg
a számukra szervezett programokon, közel 20 helyszínen zajlottak a programok,
amelyeket a több megyében működő Családsegítő Szolgálat és az Otthoni
Beteggondozás, a marosvásárhelyi Teréz Anya Nappali Foglalkoztató Központ, a
gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon, valamint a Székelyudvarhelyen és
Csíkszeredában működő Mozgáskompetencia Fejlesztőközpont munkatársai
szerveztek. A Hargita megyei rendezvényeinket Hargita Megye Tanácsa, a Maros
és Kovászna megyei rendezvényeket pedig a Gedeon Richter Románia támogatta.
Köszönet érte!
Október 26-án, pénteken a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián dr.
Bodó Márta Hit, kultúra, kommunikáció című interjúkötetét mutatták be,
amely a Világhírnév Kiadó Fehér Hollók sorozatában jelent meg. Ferenczi Júlia
hitoktató mutatta be a kötet szerzőjét, majd átadta a szót Sarány Istvánnak, a Hargita
Népe felelős szerkesztőjének, aki a Szórványtengely mozgalom keretébe
tartozó újságírói kezdeményezésről beszélt, azt is érzékeltetve a tömbkatolikus
székelységbe tartozó résztvevőkkel, számukra is fontos a szórvány, olyasmit
tanulhatnak a szórványban élőktől, amire egyre nagyobb szükségük lehet: a
másokkal való együttélést és a másság szorításában a saját értékekhez való
okos, szívós hűséget. A csíkszeredai újságíró a székely valóság jó ismerője,
saját, a sorozatban megjelent kötetében véreit erre a kopogtató napi valóságra
figyelmezteti, és a nosztalgiából a realitásba hívja meg. A Keresztény Szó
és a Vasárnap című katolikus lapok főszerkesztője Bartos Károly
plébánossal és a hívekkel a katolikus sajtó őket is érintő kérdéseiről
beszélgetett a kötetlen és családias találkozón. Ezt követte Márton József
tölgyesi plébánosnak a hit éve témájával foglalkozó előadása
Lelkipásztori napot
tartottak a máramarosszigeti esperességen
Papokat és világiakat, egyháztanácsosokat, a különböző lelkiségi mozgalmak, közösségek képviselőit gyűjtötte egybe október 27-én a máramarosszigeti esperesi kerület lelkipásztori napja a Borromeo Szent Károly-templomban. A rendezvény a misszió éve lelki hozadékaira, az abból forrásozó gyakorlati megmutatkozásokra, a tanúságtételre, az evangelizációra irányította a résztvevők figyelmét.
• Ha a mindennapi, egyházi, szentségi életünkre vonatkozóan különféle jelenségeket, statisztikákat figyelünk meg, akkor komoly aggodalom tölthet el bennünket. Sajnos a biztató jövő helyett omladozást, hitetlenséget, csupa-csupa fertőt lehet látni.
• A megoldáskeresések panaszkönyvek megírására, ünnepeink drámai kiáltványaira, torzabbnál torzabb, bölcselkedőnél bölcselkedőbb, az emberi képességek vadhajtásaira korlátozódnak. Ideje lenne már belátni, hogy nem azok fogják a megmentést hozni, akik a tragikus látványnak átadják magukat, és ideig való, mulandó látványokban gondolkodnak. Akik így tesznek, azok még csak a felszínen élnek és mozognak.
Ilyen volt és ilyen ma is az a túlzásba vitt sportolás! Már a régi rómaiak is ismerték a helyes és szükséges sport áldását és hasznosságát. Ezért fakadt ajkukról a híres szállóige: „Mens sana in corpore sano!” – „Ép testben ép lélek!”. Egyházunk mindig szívesen nézte és nézi az egészséges sportot. Nincs is semmi kifogása ellene, legalábbis addig, amíg a helyes úton halad.
A baj ott kezdődik, ha a sport valamiféle valláspótlékká vagy bálványimádássá válik sokak életében. Szent vallásunk is akarja, hogy az ember teste egyenesen álljon, legyen tiszta, érezze magát üdének, ragyogjon az egészségtől. Örül a józan testedzésnek. Hadd tornázzon, sportoljon a mai fiatalság. Hiszen a munkához, edzésekhez, önfegyelemhez szokott test a lélek legjobb munkatársa. Az ilyen testet könnyebben lehet fegyelmezni. Az elpuhultság, a kényelem vagy az ellanyhulás mindig a lélek kárát okozza. Ezért tornázott naponta Márton Áron püspök, és sportolt II. János Pál pápa is. És sokan mások!
Ha az
ember Havannából a Rincon nevű faluba el akar érni, igen korán fel kell kelnie
ahhoz, hogy legalább fél 10-ig odaérjen. Marisol testvérrel fél 7-kor
indultunk. Előbb felszálltunk egy zsúfolt buszra. Ezzel nagy nehezen másfél óra
alatt kiértünk a város szélére. Az izgalmas rész azonban itt kezdődött, mert
innen már nincs rendes buszjárat, tehát kocsival mehet tovább az ember, persze
ennek megvan az ára is, mert a szabad piac működik. A testvér előbb az
autóstoppal próbálkozott, de mivel ez nem működött, más lehetőség után kellett
néznünk. A választék: vannak kb. nyolchelyes lovas kocsik, illetve kéthelyes
triciklik. Mi végül egy nyitott kisbuszra – amit itt camionetának
neveznek – szálltunk fel. A végállomás, egyben utunk célja, a Santuario
Nacional de San Lázaro tíz percen belül feltűnt előttünk.
Szent Cecília-orgonakoncertek Kolozsváron
Novemberben az egyházzene és zenészek védőszentjének, Szent Cecíliának a tiszteletére az orgonakoncert-sorozat VIII. évadja kezdődik. A kolozsvári Szent Mihály-templom 18. századi Johannes Hahn-orgonáján több mint fél évezred muzsikája csendül fel novemberben hétfőn esténként 7 órától. A hangversenyekre a belépés ingyenes, az önkéntes adományokat az orgona-együttes javítására fordítják. November 5-én este 7 órától Miklós Noémi koncertezik. A koncertsorozat második meghívottja Oana Maria Bran, akit november 12-én hallgathat meg a zeneszerető közönség. (Potyó István)