Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Az Orbán Balázs-díjat idén Bakó Béla Pál ferencesnek, Lányi Szabolcs professzornak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszíne első vezetőjének és az illyefalvi LAM Alapítványnak ítélték oda. A Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa által 2011-ben alapított elismerést a VI. Székelyföld Napok keretében adták át október 16-án, a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban. A kitüntetést olyan magán- és jogi személyeknek adományozzák, akik sokat tesznek a székelyföldi ügyekért, valamint az egységes Székelyföld-kép kialakításáért.

A kitüntetett ferences munkásságát Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója méltatta. Bakó Pál OFM a Székelyföld nehéz helyzetbe került társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez: a társadalmi integráció részeként vállalt börtön- és cigánypasztoráció mellett az általa megálmodott és létrehozott Szent Erzsébet Társulat keretében működő szegénykonyha által családoknak, a biztonságot nélkülöző árva, félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget a szeretet megtapasztalására – mondta.

Bakó Pál szerzetesi hivatásának kibontakozását segítette a teológiai intézet híres lelki­vezetőjének, Gurzó Anaklét ferencesnek a példája, beszédeinek hitelessége. Ferences beöltözésére azonban a rendszerváltásig kellett várnia. A Magyarországon végzett noviciátusa után visszatérve, a rend marosvásárhelyi Szent Imre plébániáján szolgált 14 évig. Ott hozott létre 1994-ben egy szegénykonyhát. Kezdetben az ott élő három ferences arra gondolt, megosztják a magukét a nélkülözőkkel, de ez nem volt elég. Vásároltak egy házat, amit átalakítottak konyhának. 1994-től 2003-ig naponta száz adag ebédet osztottak ki a legszegényebbek között. Ezzel párhuzamosan lelkigondozás is folyt. „Igyekeztem minden nap találkozni a szegény emberekkel, akiknek legtöbbször nem is volt kérdésük, csak arra volt szükségük, hogy valaki meghallgassa őket” – vallotta Bakó Pál OFM. 1994-től engedélyt kapott a marosvásárhelyi börtönpasztorációra is, amit tíz évig végzett. Közben a Hidegvölgyben és az Ady-negyedben lévő cigánytelepeken is tevékenykedett. 1998. december 8-án kezdett el az elhagyott vagy árva gyermekekkel foglalkozni. Egy évig a rendház keretében zajlott ez a tevékenység, később létrehozta a Szent Erzsébet Társulást, amelynek keretében végzik családi típusú házakban a gyermeknevelést. Nincs korhatár, addig maradhatnak a fiatalok, amíg rendeződik az életük. Segítenek nekik munkahelyet, lakást találni. Három családi típusú házuk van, egy Marossárpatakon, kettő Vásárhelyen. A gyermekekkel főállásban alkalmazott nevelők foglalkoznak családias légkörben.

„Családunk egyszerű életet élt, senkinek sem volt felsőfokú végzettsége, én mégis gondviselésszerűnek tartom, hogy éppen oda születtem – vallotta a most kitüntetett ferences. – Asztalosmester nagyapám sok földet művelt és műveltetett. A földeken gyakran találkoztam roma származású munkásokkal, és láttam, miként viszonyultak hozzájuk a nagyszüleim és a szüleim. Egyetlen szegény ember sem ment el tőlük úgy, hogy ne kapott volna valamit. Édesapám sokszor hangsúlyozta, hogy ha van valamink, próbáljuk azt megosztani a rászorulókkal. Gyakran hallottam tőle: ne edd meg egyedül az ételedet! Az otthon csírázni kezdett szociális érzékenység az iskolában fejlődött tovább. Érdekes szokás volt Sárpatakon, hogy tízórainkat megosztottuk az éhező roma gyermekekkel.”