Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Interjú

Fotók: Loósz Róbert/ Pécsi EgyházmegyeBodó Mártával, a Pécsi Egyházmegye második szabadegyetemi estjének egyik előadójával Fábián Róbert beszélget. 

Hogyan élted meg a Pécsre való meghívást, az ott tartózkodást?

Pécs Kolozsvárnak, szülővárosomnak testvérvárosa. Azon kevés magyarországi települések egyike, ahol dombos a vidék, a város fölé magasodik a Mecsek. Hasonlít is kicsit Kolozsvárra, ugyanakkor lényeges eltérések vannak: itt ókeresztény emlékek, török kori nyomok láthatóak, a székesegyház altemplomában Janus Pannonius sírja, és csak épp egy-két különlegességet említettem meg. Megtisztelő volt a meghívás, különösen az alkalom, amelyre hívtak, és lenyűgözött az ottlét. Megragadó volt látni, mennyi egyházi kincs van ott, és hogy ezeket milyen ügyesen, okosan és szépen tárják a nem katolikus, esetleg nem is vallásos látogatók, érdeklődők elé.

Miért tartod fontosnak, hogy erdélyiek is jelen legyenek, előadóként, ilyen eseményeken?

Ha már egységes magyarságról beszélünk, összetartozásról, ideje lenne ezt mindkét oldalon komolyan venni. Ha a trianoni traumán túl szeretnénk jutni, akkor komolyan kell vennünk az egységes magyarságot olyan értelemben is, hogy nem csak Budapestről, Magyarországról Erdély felé vannak üzenetek, hanem fordítva is: innen oda. Én hiszem, vallom, érzem: Erdély a maga sajátos történelmével, tapasztalatával tud kivezető utat mutatni az anyaországnak a jelenlegi szellemi-lelki állapotából. Az erdélyi (ami nem csak székelyt jelent, jó lenne ezt is tudatosítani az ottaniakban) gondolkodásmód hozzá tud tenni a magyarországihoz, ha meg is hallgatják, ha a testvériséget, egybetartozást így is értik, ha nem csak kioktatni akarnak. Az erdélyiek pedig akkor tudnak üzenethordozókká válni, ha törekednek maguk is a színvonalas megszólalásra, s nem elégednek meg a sajátos helyi ízek felvillantásával.

A Pécsi Egyházmegye második szabadegyetemi estjének témája a remény volt. Melyek voltak előadásod főbb gondolatai?

Magyar irodalmi idézetekből kiindulva a magyarság reménykedő képességét villantottam fel, vagy inkább hajlamát a reménytelenségre. Majd a remény két lépcsőfokát mutattam be, az első a gyermeki, amelynek sajátossága, hogy töretlenül bízik, derűs, a második a megpróbáltatás után, annak ellenére születő remény, amely mintegy „a remény ellenére”, annak szinte lehetetlen volta ellenére újra visszatér a reményhez. Ez szerintem az igazi isteni erény.

Beszéltél ott nagy püspökünkről is. Hordoz a magyarországiak számára is üzenetet Márton Áron?

Márton Áron üzenete és főleg életpéldája hatalmas üzenet, akár a reményre is: ha valaki, ő aztán a legkilátástalanabb időkben és helyzetekben is szilárd bizalommal kitartott, úgy élt, beszélt, tervezett és úgy vezette a rábízottakat, hogy messze túllátott a pillanatnyi reménytelenségen, és valóban az örökkévaló értékekben gondolkodott, ettől nem tántorította el semmilyen megfélemlítés. Emberként, egyházi vezetőként is kiváló volt, ezek mellett a szellem embere is volt, és politikus is a szónak abban az értelmében, hogy a közösség vezetője volt, felelős a közügyekért, s mint ilyen, mindig sokkal többet látott át és be önös érdekeknél: a saját népe ügyét úgy szolgálta, hogy ugyanakkor mélységesen tisztelte emberségében még ellenfeleit is, és tekintettel volt a másikra, a más nyelvet beszélő, más hitet valló emberre, közösségre is. Ennek ma is nagyon nagy az aktualitása, és eligazító lehetne, ha fontolóra vennénk és mélységében megértenénk őt.

A többi előadást hallgatva milyen reményképet hoztál magaddal?

Nagyon fontos számomra személyes életemben is e téma, a vele való foglalkozás. Amiket hallottam, megerősítettek az Istenre hagyatkozó, a felületességen túlemelkedő, megalapozott hitben, amely alapja a reménynek és a szeretetnek is.