Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 100/1.

A szentek, amikor felfedezték, hogy mennyire fontos Isten akaratát tenni, minden lehetséges segédeszközt igyekeztek felhasználni ennek érdekében.

Marillac Szent Lujza írja: „Szent Sebestyén napján indítást éreztem, hogy Istennek adjam magam: hogy mindig, egész életemben az ő legszentebb akaratát tegyem. Neki ajánlottam ezt a gondolatot is, amelyet ő ébresztett bennem, hogy fogadalmat fogok erre tenni, amint megkapom rá az engedélyt.”

És így folytatja: „Isten szent akarata! Mennyire ésszerű, hogy tökéletesen teljesítve légy! Te vagy Isten fiának eledele a földön, és te vagy az, aki fenntartod lelkemet is létében, amelyet Istentől kapott.”

A szeretetnek ez a szentje szövetséget kötött lelki leányaival, hogy mindig teljesítik Isten akaratát. „Nektek és nekem mindenben Isten legszentebb akaratához kell igazodnunk: így felelünk meg a szövetségnek, amelyet együtt kötöttünk, hogy semmiben sem bíráljuk felül az isteni Gondviselés vezetését.”

Maximilian Kolbe is állítja, hogy aki meg van győződve Isten akaratának fontosságáról, az nem vonzódik se a munkához, se a helyhez, még a jámborság gyakorlataihoz sem, hanem egyedül és kizárólag Isten akaratához, Istenhez, a Szeplőtelen Szűz által.

Giuliani Szent Veronika elmondja, hogy mennyire alap­vető számára a misztikus tapasztalatokban is Isten akaratát tenni: „Az Úr két koronát mutatott nekem, az egyik tövisből, a másik drágakőből volt. Az volt az érzésem, hogy felszólít, mondjam meg, melyiket akarom a kettő közül. A tövisből készültet kívántam, s ezzel rábíztam magam az ő szent akaratára. Az Úr teljesítette vágyamat, és saját kezével fejemre tette a töviskoronát, a drágakőből készültet pedig a Boldogságos Szűznek nyújtotta, aki jelen volt.

Jézus liliommal és pálmával a kezében állt ott, és azt mondta, vegyem el az egyiket. A liliomra ez volt írva: »örömök és elégedettségek, a pálmán ezek a szavak álltak: »győzelmek és harcok«…
A pálma után vágyakoztam, de nem volt bátorságom kérni, csak rábíztam magam isteni akaratára. Ő átnyújtotta nekem a pálmát. Amikor a kezemben volt, nem pálma volt többé, hanem keresztté változott.”

Azon a 22 000 oldalon, amit ez a szent kapucinus klarissza 34 év alatt engedelmességből írt, száz és száz alkalommal tér vissza a kijelentés – a legemelkedettebb misztikus tapasztalatokban is, és azok gyümölcseként is –, hogy Isten akaratát akarja tenni.

Szalézi Szent Ferenc tanácsolja, hogy ne magukkal a dolgokkal törődjünk, hanem azzal a ténnyel, hogy ez Isten akarata. Semmiképp se a dolgok vagy a feladatok mivoltával törődjenek, hanem gondoljanak arra, hogy – bármilyen nyomorúságosak is azok – abban a megtiszteltetésben van részük, hogy Isten akarata rendelte őket. Legyen gondjuk arra, hogy minden nap tisztább szívűek legyenek. De ahhoz, hogy ezt a tisztaságot elnyerjék, minden dolgot a legszentebb mértékkel kell felértékelniük és mérniük, s ez nem más, mint Isten akarata.”

„Ha tudjátok, hogy ez Isten akarata, akkor örömmel alacsonyodjatok le azokhoz a tettekhez, amelyek látszólag kevésbé méltóságteljesek, mert nem az a fontos, hogy a tettek, amelyeket véghezviszünk, nagyok-e vagy kicsik, hanem az, hogy Isten akaratát teljesítsük. Törekedjetek gyakran arra, hogy egyesítsétek akaratotokat a mi Urunkéval.”

Bosco Szent János hozzáteszi: „Isten előtt sokat tesz az, aki a kicsiben teljesíti az ő akaratát.”

Bátorító, amit az ars-i plébános ír Avilai Nagy Szent Teréz gondolatát visszhangozva: „Jézus Krisztus késznek mutatkozik megtenni a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük tenni az övét.”

És ha valaki azt mondaná, hogy Isten akaratát tenni nehéz, Lisieux-i Szent Teréz azt válaszolja, hogy Isten megadja a kegyelmet akaratának teljesítéséhez: „Szerencsére én nem kértem a szenvedést, mert ha kértem volna, félnék, hogy nem lenne türelmem azt elviselni. Így azonban, mivel minden, ami ér engem, tisztán Isten akaratából származik, tudom, hogy ő nem tagadhatja meg tőlem a türelmet és az elviseléshez szükséges kegyelmeket.”

Meggyőző erejű és hatásos, amit János pápa ír Isten akaratáról: „Én tehát csak azért élek, hogy engedelmeskedjem Isten indításainak. Nem mozdíthatom a kezem, az ujjam, a szemem, nem nézhetek előre vagy hátra anélkül, hogy Isten ne akarná. Egyenesen mozdulatlanul állok előtte, mint a legkisebb katona feljebbvalója előtt vigyázállásban, készen mindenre, természetesen arra is, hogy a tűzbe vessem magam.”