Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Ha azt mondanám, hogy mindenki hunyja be a szemét és képzelje el az otthonát, gondolom, elsősorban egy ház képei jelennének meg a szeme előtt. Hogy kisebb, nagyobb, kertes- vagy tömbház, ez mind mellékes. Hétköznapi emberek lévén nem olyan lakások cikáznak a szemünk előtt ilyenkor, mint amilyeneket az interneten látunk, ha rákattintunk a „fényképek XY sztár otthonáról” linkre. Mert azokat az ember végignézi, megállapítja, hogy valóban nem hiába fizette az illető a lakberendezőt, igazán jó az ízlése a lakberendezőnek, a nappali is szép tágas, már csak oda beférne a fél utca. Majd fél év múlva lehet újabb képeket nézni az újabb és még nagyobb otthonáról. Mert ugye a média mindig hat ránk, ha akarjuk, ha nem.

Ezek után az embert elfoghatja a kisebbrendűségi érzés, hogy neki nem palotája van, csak egy normális méretű lakása. Az egész utca népe nem férne el benne, esetleg a szűkebb rokonság. Talán lehetne venni nagyobbat is, de az otthonunk nem olyan, hogy adjuk, vesszük. Új lakásba persze lehet költözni, és azt is otthonunknak érezhetjük, de ehhez több kell, mint néhány szép bútordarab. Az elsőéves egyetemisták mindig megküzdenek azzal, hogy otthonossá varázsolják új albérletüket vagy bentlakási szobájukat, ahol eltöltenek majd minimum egy évet. Mert mitől is lesz otthonos egy lakás? Was Albert a következőképpen fogalmaz: „Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell sok hozzá. Elég egy szoba. … Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.” Az idézet utolsó mondatával el is értünk ahhoz, ami másodsorban kell ahhoz, hogy otthonos lehessen a hely, ahol éppen vagyunk.

Ha az otthonunkra gondolunk, a ház képén túl megjelennek emberek, kedvenc tárgyak, kedvenc könyvek és egyéb apróságok, amik fontosak a számunkra. Ha folytatjuk víziónkat az otthonunk elképzeléséről, a fentieken kívül még van valami, amit ugyan nem látunk, de szintén fontos: egy érzés. Ahogy a már idézett író is fogalmaz: „Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés.” Nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mi ez az érzés, de mindenképpen pozitív. Bővebben most nem is nevezzük meg, mert félünk, hogy ömlengősnek tűnnénk. És ha mindezeket áttekintve összeáll bennünk a kép, ami az otthonunk, akkor már tényleg nem fontos, hogy csak egy szoba az vagy egy nagy ház.