Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 59. 

„Nagyon vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt… Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,15–17)

Mária az Atyaisten legszeretettebb leánya, s mint ilyen, egész különös helyet foglal el az atyai szívben. Minél inkább tudatában van valaki Isten szeretetének és minél tökéletesebben megtapasztalta, annál inkább tudja szeretni életét.

A Szűzanyának is Jézusban kellett az Atya szeretetét egyre jobban megismerni, felfedezni, megtalálni tudni. Ehhez azonban időre volt szüksége. A kinyilatkoztatás fénye észrevétlenül ragyogta körül Mária életét. (Béky Gellért: Szép Szűz Mária)

A kinyilatkoztatás – Isten bemutatkozása, feltárulkozása számunkra. Isten szeretete sokféle módon megnyilatkozott, kinyilvánult, jelenvalóvá lett. Személyes életünkben, életemben is észrevétlenül jelen van. Illetve látnunk kell, látnunk kellene és felfedeznünk: szeretet az Isten! Aki nem fedezi fel Isten szeretetét, az nem tudja, mi az élet, nem tudja szeretni az életet. Az élet szeretetre méltó. Bármit is adjon, bármit is hordozzon életünk – szeretnivaló, mert a miénk, Istentől kaptuk, Isten szeretetének morzsája.

Egy rákos asszonnyal beszélgettem. Ezt mondta betegségéről: „Szeretem a betegségemet, mert ez is az enyém, hozzám tartozik, szeretnem kell, ebben is megmutatkozik az Isten, az isteni szeretet…”

Jézus – Isten megtestesült szeretete közöttünk, Isten legteljesebb kinyilatkoztatása. A Szűzanya Jézusban ismerte meg ezt az Atyát, benne fedezte fel, benne találta meg. Nem egyik pillanatról a másikra történik meg mindez… időre van szükség… Minden a helyére kerül életünkben, csak időre van szükség. A Szűzanya élete is a gondviselés folyamatában zajlott, időre volt szükség, hogy minden a helyére kerüljön lelkében, hogy rá tudjon csodálkozni arra: mit tett velem a jó Isten. Nagyon elgondolkodtató a következő mondat: Minél inkább tudatában van valaki Isten szeretetének és minél tökéletesebben megtapasztalta, annál inkább tudja szeretni életét. Szeretni az életemet, mindent szeretni benne… nagyon nehéz… időre van szükség… Én is kinyilatkoztatás vagyok… általam is Isten szeretete meg akar mutatkozni. Isten kinyilatkoztatása vagyok, ha engedem, hogy szeretete átjárjon, és elfogadom szent akaratát.

 

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

 

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és

tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak

átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem

a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,

kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó

ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások

mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és

a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot

közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!