Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek

• Hogyan lehet a keresztény életnek a ragyogó jele a mi életünk? Folyton érezzük magunkban a szív és a lélek gyöngeségeit, betegségeit, amelyek sokkal drámaiabbak, mint a testé. Mégis mit jelentenek ezek a szavak, amit az Úr mond: „Ha kitartotok tanításomban, tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31)

• Ezek szerint úgy vélem, hogy a szabadság nem csupán velünk született adottság. És nem is csupán az, amit megszerzünk, kivívunk magunknak, hanem sokkal több. A szabadság Isten ajándéka, amelyet lassanként fogadunk be, különösen az imádság csendjében; befogadjuk az Úr Igéjét, és lassan „testet ölt” bennünk, életünkké lesz.

• Az Úr Jézus azt mondja, hogy „szabaddá tesz benneteket”; vagyis jövő időről beszél. Tehát egyrészt nem egyszeri eseményről van szó, hanem folyamatos jövőről, egyfajta dinamizmusról, fejlődésről.

• Aki imádkozik, vagyis azon van, hogy hosszan megmaradjon Isten bensőséges csend­jében, az engedi, hogy Isten bensőleg alakítsa őt, hogy megvilágosítsa. Így lassan meg­nyílik a világosságra, „a világosságra megy”, el­jut Isten és ember misztériumának az isme­retére.

• Az igazi, mély, bensőséges ima megszabadítja az embert sötétségeitől, félelmeitől, agyrémeitől, de legfőképpen a bűn rabszolgaságától, a rendetlen vágyaitól. Nem véletlenül mondja az Úr: „Aki bűnt követ el, az szolga; ha a Fiú szabaddá tesz benneteket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,34. 36)

• A megélt imádság, az átimádkozott élet nem más, mint a felszabadulásnak az iskolája. S ez az iskola csak a földi életünk végén fejeződik be, illetve csak akkor jutunk el az igazi, teljes szabadságra.