Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

Rómában a Lateráni Egyetemen a Ratzinger Foundation rendezésében október 24–27. között nemzetközi biblikus konferenciát tartottak az Evangéliumok. Történeti és krisz­to­lógiai kutatás címmel. A mintegy 450 fős konferencián jelen voltak nemcsak az olasz katolikus biblikusok, hanem az amerikai, a német, az afrikai, valamint az anglikán, evangélikus, kálvinista és baptista biblikusok is. Igazi ökumenikus biblikus konferenciának tekinthető, amelyet talán elsőként szerveztek a Lateránon és a Vatikánban.

Az emeritus pápa Jézus-könyve szerte a világon a hívek között osztatlan sikert aratott, azonban a biblikusoknak a pápát kritizáló hangos kórusa fenntartását hangoztatta a könyv tudományos értékét illetően. Az első negatív kritikát Vermes Géza írta róla, véleményével szemben Székely János püspök érvelt. Ezt követően egyes biblikusok körében újra felerősödött az a vélemény, hogy az evangéliumok nem hiteles képet közölnek Jézusról, vagyis nem szavahihetőek. A történeti Jézus kutatása több évszázadra nyúlik vissza. H. S. Reimarus (1694–1768) fogalmazta meg elsőként, hogy az evangéliumok Jézus képe ideologikus és nem a történeti Jézus képét adja vissza. Ezt követően sokan, többek között E. Renan (1823–1892) és A. Schweitzer (1875–1965) alkotta meg az új típusú Jézus-képet, mindegyik a saját elképzelése szerint és vágyai kivetítéseként írta át a szerinte hiteles Jézus-portrét. Olyannyira, hogy az elmúlt évszázadban egyes országokban kétféle Jézusról beszéltek, a szószékről Jézust, az Isten fiát hirdették, az egyetemi katedrákon viszont csak a szociális prédikátornak, forradalmárnak, karizmatikus zsidó rabbinak nevezték Jézust. Miután a két megközelítési mód tárgyalása nem vezetett tudományos konszenzusra, az 1990-es években az ún. Third Quest – a harmadik kérdés kutatása – került előtérbe. Eszerint Jézus helyesen csak a zsidó történeti háttérből érthető meg, mozgalma csak az első század eleji zsidó vallási mozgalmak egyike, személye egyike a karizmatikus prófétai személyiségeknek. Ezt állította többek között Vermes Géza is.

A Camillo Ruini bíboros által megnyitott és Angelo Amato bíboros által bezárt konferencián 18 nagy előadás és 10-nél több rövid előadás hangzott el, amelyet a tervek szerint igen gyorsan, karácsonyra könyvformában is meg fognak jelentetni a szervezők. Szubjektív módon kiemelve néhány előadást, a következő tudományos konszenzusra épülő eredményekről számolhatok be. Bernardo Estrada (Santa Croce Egyetem) azt bizonyította, hogy a zsinati okmányok a történeti Jézus-kutatás eredményeit beépítették a dokumentumokba. Juan Chapa Prado, a Navarra Egyetem professzora, a Nemzetközi Papirológiai Társaság tagja azt bizonyította, hogy már a legrégibb kódexekben is védték a teológiai mondanivalót. Ennek egyik példája, hogy Jézus felségcímeit mindig ugyanazon a módon írt rövidítésekkel írták át, aminek egyik közismert formája a Krisztus-monogram. Egyébként a legtöbb ilyen jelzést az ikonok aláírásain láthatjuk. Richard A. Burridge, a londoni King’s College dékánja mutatta be azt az érdekes számítógépes felmérést, amely az antik biográfiák (életrajzok) események (fatti) és értelmezésük (detti) szövegeinek arányát vizsgálta. Az eredmény R. Bultmannal (1884–1976) ellentétben az, hogy az evangéliumok ugyan a modern biográfiáknak nem felelnek meg, viszont szövegszerkezetük egybevág az antik életrajzok szerkezeti arányaival, nem térnek el ezektől azzal, hogy bennük túltengene az események értelmezése a cselekmények kárára. Nem meglepő, hogy az eseményleíráshoz fűzött kommentárok János evangéliumában a leghosszabbak, ez azonban nem rontja le János evangéliuma történeti értékét. Ha a zsidó rabbinikus életraj­zok­kal vetjük össze az evangéliumokat, csak egy különbséget fedezhetünk fel a két szövegcsoport között. A rabbinikus életrajzok mögött a Tóra, az evangéliumok mögött Jézus személye áll.

A konferencia előadói kitértek a történeti kutatásból gyakran kimaradt Máté és Lukács gyermekségtörténetének vizsgálatára is. Érdekes módon a két evangélium a legfontosabb témában, például Jézus nem földi apától való származásának kérdésében semmilyen szemléleti különbséget nem mutat. Stanley E. Porter, az AEÁ London Egyetemének professzora, aki a Jézus korabeli görög nyelv elismert specialistája, azt mutatta ki, hogy az ún. kánonon kívüli, vagyis apokrif evangéliumok sokkal kevesebb eseményről számolnak be, mint a kánoni írások, és ehhez a kevés eseményhez sokkal több regényes értelmezést fűztek. Armand Puig I Tarrech, a barcelonai teológiai kar dékánja, a Ratzinger Foundation tudományos tanácsadója ezt azzal egészítette ki, hogy Jézus és családja Názáretbe való költözése mögött a Szent Józsefre ható közösségi nyomás játszott nagy szerepet. Véleménye szerint ez elől a társadalmi nyomás elől kellett előbb Betlehembe, majd Názáretbe menekülniük. Ugyanis azokban a kis „városokban”, ahol a szent család élt, mindenki ismert mindenkit, semmi rendkívüliség nem maradt titokban és megtorlatlanul.

Igen nagy érdeklődés és hangos tetszésnyilvánítás kísérte John Paul Meiernek, az AEÁ Notre Dame Egyeteme professzorának előadását, akinek négykötetes művét (angol címe Marginal Jews) a világon pillanatnyilag a legszisztematikusabb elemző Jézus-életrajznak tartják. A még meg nem jelent kötetből idézett, amely Jézus példabeszédeivel foglalkozik, és újszerűen világította meg Jézus példázatainak mondandóját és történeti hitelességét. A konferenciára egyetlen magyar katolikus biblikus kapott meghívást, Benyik György szegedi professzor, a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia igazgatója, aki rövid előadást tartott Jézus és a pénz kapcsolatáról és tanításának hatásáról az ősegyházban és a középkorban. Az előadását megtapsolták. Prosper Grech, a római patrisztikus intézet alapítója az evangéliumok és a patrisztikus írások krisztológiája közötti folytonosságról beszélt. Ezek után biblikusok lepték el a Vatikánban a szinódusi aulát. Ahol máskor a püspökök tanácskoznak, azt a termet most a világ minden tájáról érkezett biblikusok töltötték meg. Thomas Söding, a bochumi Ruhr-vidéki Egyetem professzora már a VI. Pál teremben tartotta meg XVI. Benedek Jézus-könyvének teológiájáról szóló elemző előadását. A legfontosabb pontja, hogy Ratzinger teológiájának középpontjában a barátság áll. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért (Jn 15,12–15). Nem véletlen, hogy a Deus caritatis est enciklikájában az emeritus pápa a szeretet fogalmat elemzi, az erosszal szembeállítva a filiát. Söding professzor Benedek pápa egyháztanát vizsgálva felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházat nem adminisztrációs intézménynek tartja, hanem Isten szeretetének és barátságának misztériumából létrejött intézménynek. Benedek pápa egyháztanára nagy hatással volt J. H. Newmann és Edith Stein tanítása is. Kitért arra, hogy a Biblia történetiségéről beszélve nemcsak az eseményeket kell igazolnunk, hanem az események kapcsán megjelenő hitet is, amely nem egy későbbi ideológiai értelmezés. Az apostolok hite nem pusztán húsvét utáni esemény, első századi értelmezés, hanem az apostolok hitének kiváltói a húsvét előtti események is. Ez a gondolat nyitotta meg Benedek pápának a történetkritikai egzegézissel kapcsolatos kétségeiről szóló elemzését. Söding professzor hangsúlyozta, hogy a pápa nem ítélte el a történetkritikai egzegézist Jézus-könyvében és másutt sem, mindössze arról beszélt, hogy ennek a módszernek is megvannak a határai, vissza lehet vele élni. De azt is hangsúlyozta a pápa, hogy a biblikusoknak nemcsak az események hátterét kell felkutatniuk, hanem ezt követően el kell jutni a hit misztériumának a feltárásához is. Ezért nevezi Jézust Benedek pápa új Mózesnek, aki az Atyával szemtől szembe találkozik, és ez motiválja cselekedeteit. Az írásokon keresztül hasonló élményre kell eljutnuk a biblikusoknak is. Az Írások kapuján kopogtatva nyílik meg a hit kapuja.

Angelo Amato bíboros, a Hittani Kongregáció elnöke, az emeritus pápa könyvének teológiai és módszertani értékeit méltatva kijelentette, hogy XVI. Benedek Jézus-könyve mai krisztológia. Egyrészt visszaadja az evangéliumok szavahihetőségét, másrészt azt kívánja, hogy Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell eljutni az Atyához. Az evangéliumok nemcsak Jézus életének történetét vázolják fel az események szintjén, hanem eközben a benne való hit megszületésének történetét is bemutatják. Az igazi Krisztus ismerete azt jelenti, hogy nem egy ideológiát, egy múltban élt személyt ismerünk meg, hanem ezen ismeret által tapasztalatot szerzünk arról, hogyan kell gyakorló keresztény életet élni. A bíboros felhívta a figyelmet, hogy ha csak felületesen, formálisan idézzük a keresztény atyákat, mintha ők lennének a keresztény ideológia és a dogmák előkészítői, akkor nem vesszük észre az atyák égő hitét, amely a Krisztus által tanított szeretetből táplálkozik. Ezt a hitet kell megtanulni az atyák tanulmányozása által.


Ezt követően a biblikusok az apostoli palota Kelemen-termébe vonultak át, ahol Ferenc pápa az idén először a Ratzinger-díjat egy anglikán professzornak, Richard A. Burridge-nek adományozta, valamint egy civilnek, Chris­tian Schaller professzornak, aki Ratzinger pápa teológiai hagyatékát gondozza, az életmű kiadását készíti elő. Ferenc pápa rövid beszédében kiemelte: Benedek pápa térdeplő teológus, nemcsak kutatott, hanem imádkozott is.

B. Gy.