Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Manapság gyakran hallani, hogy az egyre több adminisztrációs munkát kérő tanári hivatás gyakorlóinak alig jut idejük, erejük iskolán kívüli tevékenységek szervezésére. Ezért külön is dicséretes hittanáraink hétvégi és ünnepnapok körüli programokban való részvétele, s az még inkább, ha valaki ennél többre is vállalkozik.

A Gyergyócsomafalván tanító Ferenczi Júlia minden évben Ki mit tud? vetélkedőt szervez a Gyergyói-medence kamaszkorú hittanosai részére, és ettől semmilyen külső körülmény nem tántorítja el. Az idén október 26-án lezajlott programra is jól szerkesztett, tárgyi tudást és kreativitást egyaránt kérő feladatokat és gazdag jutalomcsomagokat állított össze a megméretkezést vállaló 11 csapat minden diákja részére. A versenyen különdíjat kapott a gyergyóremetei Kozma Dalma, az I. díjat Ditró és Tekerőpatak csapata, a II. díjat Gyergyóújfalu és Gyergyóremete csapata nyerte el. Az igényes kivitelezésű, jó hangulatú verseny után rövid visszatekintő-értékelő beszélgetésre hívtuk a főszervezőt.

Mikor és milyen céllal indítottad Gyergyócsomafalván ezt a vetélkedősorozatot?

Közel másfél évtizede Ambrus Árpád kollégámmal arról beszélgettünk, hogy valami érdekes dolgot kellene szervezzünk a gyerekeknek. Az volt az érzésünk, hogy túl nagy a szürkeség, egyhangúak a mindennapok, a gyerekeknek szükségük van hitük elmélyítésére, ugyanakkor magyarságtudatuk erősítésére, tudván, hogy gyökér nélkül nincs jövő. Ezt a gyökeret akartuk mélyen a szülőföldbe ültetni. A verseny pontos címe: vallási és magyarságtörténeti kreativitási vetélkedő. Kezdetben csak helyi gyerekeknek hirdettük meg, néhány évig csak a saját diákjaink versenyeztek. Minden évnek megvolt a saját tematikája, mint például Mátyás király kora, az ősegyház kora, az aradi vértanúk, az egyház vértanúi, Kossuth Lajos és Wesselényi, az egyház felszabadulása, Árpád-házi szentek stb. A kiemelt személyekkel egyúttal példaképet is kívántunk állítani a gyerekek elé.

A tárgyi tudásuk mellett kreativitásukra és a csapatmunkára is odafigyeltünk, ezért háromtagú csapatok versenyeztek. Évek múltával a kollégám más munkahelyet választott, így egyedül folytattam. Gondoltam egy merészet, és meghirdettem a vetélkedőt a Gyergyói-medence minden V–VIII. osztályos diákja számára. Nagy örömömre minden iskola képviseltette magát, és azóta is rendszeresen eljönnek. Általában tizenkét-tizenhárom csapat szokott részt venni. Idén először a medencén kívülről is jöttek, a maroshévízi Kemény János Elméleti Líceum diákjai első ízben jártak nálunk.

Milyen szempontokat tartasz szem előtt az egyes próbák összeállításánál?

Elsődleges szempont a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevétele – ne kérjünk olyasmit, ami meghaladja a képességeiket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a vetélkedő járuljon hozzá személyiségük fejlesztéséhez, a gyerekek érezzék jól magukat, felszabadultan adjanak számot tudásukról, képességeikről, gyakorolják a csapatmunkát, az egymásra figyelést. A különböző versenyszámok sajátos kompetenciákat fejlesztenek: megismertetik a magyar irodalom klasszikus istenes verseit, segítik az igényes, szép versmondást, a kreatív fogalmazást – miközben a gyerekek tárgyi tudása bővül, különböző szerephelyzetekben tudják megfogalmazni gondolataikat, kifejezni és a közönséggel megosztani érzelmeiket. A vetélkedő során a résztvevők pozitív megerősítésére is lehetőség nyílik.

Az évek során milyen „eredményét” látod a rendezvénynek?

Egyre több pozitív visszajelzést és támogatást kapok iskolám vezetőségétől, kollégáimtól, férjemtől, a falu lakosságától, a különböző civil szervezetektől, a helyi és környékbéli lelkipásztoroktól. Az egykor versenyző, de mára már pedagóguskollégákká vált diákjaimtól is tudom, hogy eredményesek ezek a vetélkedők. A szép emlékként őrzött alkalmakon tárgyi tudásban és lelkiekben is gyarapodtak a résztvevők. Persze a kritikákat is alázattal meghallgatom minden alkalommal, mert ezek a fejlődést szolgálják.

Az idei programnak melyek voltak a súlypontjai?

Idén Márton Áron püspök életműve és az új egyházi év pasztorációs témája, a plébánia köré szerveződtek a kérdések és feladatok. Hála Istennek, nagyon sokan segítséget vállaltak a szervezésben, így ez könnyebb volt, mint a korábbi években. A kivitelezés és a gyermekek lelkesedése, ügyessége az előző évekéhez hasonló volt.

Milyen gondolatokkal, tervekkel térsz haza az idei vetélkedő után?

Hála van a szívemben és köszönet a jó Isten felé, hogy idén is meg tudtuk szervezni ezt a programot, s hogy sok jó ember volt segítségemre ebben. Itt elsősorban iskolám pedagógusaira és a zsűrita­gokra gondolok, aztán a hitoktató kollégákra, akik segítették a diákok felkészülését és elkísérték őket a vetélkedőre, és természetesen a diákokra, akik vállalták a plusz munkát igénylő részvételt. Ismét megérte megszervezni, mert örömteli együttlétben volt részünk. Persze már most a következő évi programon gondolkodom. Mégpedig olyasmiken, hogy őrizzük-e meg a versenyjelleget vagy válasszunk valami más formát; hogy – amennyiben versenyszerű marad – a tárgyi tudást mérjük-e, vagy inkább a kreativitásra helyezzük a nagyobb hangsúlyt. Persze ezek a kérdések a jövő évig letisztulnak, és ha a jó Isten is úgy akarja, egy év múltán újra együtt ünnepelhetjük hitünket itt, a Gyergyói-medencében, egy újabb Ki mit tud? vetélkedő keretében.