Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Nemrég egy ismerősömnél vendégeskedtem. Az egyik alkalommal, amikor este valamilyen okból nem volt otthon, egy hosszú fröccsel kiültem a ház elé, mely az erdő szélén, egy patak partján feküdt. Egyszer csak a félhomályban arra lettem figyelmes, hogy két őzike tőlem nem messze jóízűen harapdálja az estharmatos füvet. S amikor magam elé bámultam, a patakban csillogó pisztrángok tűntek fel a szemem előtt.

Kortyoltam a fröccsömet, s hirtelen a „víz” árasztotta el egész gondolatvilágomat.

Egy nap leforgása alatt ugyanabban a halmazállapotban – folyékony, de hány változatban jelent meg életemben:

– felkelés után ivóvízként – hiszen minden reggel éhgyomorra megiszom egy nagy pohárral;

– ott volt tisztálkodáskor mosdóvízként a fürdőszobában;

– várt szenteltvízként a templom bejáratánál;

– ízesítve, de szintén folyékonyan reggeli után tea alakjában;

– napközben, fürdés alkalmával a tóban gyógyvízként ápolt;

– s most este itt van szódavízként a fröccsben, harmatcseppként a fűszálon és folyóvízként a patakban.

 

Nem csodálatos!? Mind víz, folyik, de más a rendeltetése, feladata, haszna. Tisztítja az ember testét, megszenteli a lelkét, élénkíti a szellemét, gyógyítja a betegségét, jó kedvre hangolja, frissíti a természetet és gyönyörködteti a szemet.

Milyen csodálatos!!! Egyszerű, felmérhetetlen isteni ajándék, hogy hány hatással – s csak egy pár jutott eszembe, tűnt fel a nap folyamán –, amit észre sem veszünk és legtöbbször mi itt, Erdélyben élők nem is értékelünk, hiszen sok van belőle.

Az ember is hány formában – férfi, nő, orvos, pap, tanár, munkás… – jelenik meg az élet színpadán egy nap alatt. De vajon feltűnés nélkül, egyszerűen tud olyan hasznos lenni, mint a víz?

Lassan sötétbe borul a táj. Az őzikék jóllaktak és eltűntek a láthatárról a pisztrángokkal együtt. Kiürült a poharam. Elfogyott a fröccs, de maradt egy kis víz.

Vajon a vízről való elmélkedés hasznos, maradandó lesz az én számomra, vagy tovább folyik, mint a patak, és felszárad, mint a harmat?