Elgondolkodtatnak, egy történelmi időpontba röpítenek vissza bennünket. Az egy családhoz, néphez, nemzethez tartozásunk megkönnyíti az utat a lényeghez. Hitünk, ünnepeink, munkánk, hagyományaink, történeti eseményeink, a mindennapjaink otthonos és örömteljes életet biztosítanak, tiszteletet és megbecsülésre köteleznek bennünket. Mert mindez értünk történt.
Értünk jött hajdanán Gyimesbükkbe gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök: védeni, bérmálni, sebesülteket látogatni, imádkozni és szentmisét végezni itt, a frontvonalban, az iskolák sorsáról és létéről érdeklődni, a templom és a plébánia építésével kapcsolatban érdeklődni, támogatni, segíteni. Szerette Gyimest és szívesen jött ide.
Márton Áron püspököt 1949-ben a plébániaudvaron ültették a fehér lóra. A Bükkben a templom előtt koszorút fontak és a ló nyakába akasztották. A fiatalok, hívek körülvették mint atyát és vezért, hogy védelmezzék a letartóztatástól. Bérmált, vezetett évtizedeken át. Az igazi veszteségét akkor éreztük, amikor elköltözött az örökkévalóságba. De azt is tudjuk, hogy a szentek közbenjárnak értünk. Hisszük, hogy Isten védő oltalmát kiesdik a benne bízóknak. Ma is itt van közöttünk.